Maszkabál

A legnagyobb bűn, amit végrehajtó hatalom elkövethet járványveszély idején az az, hogy a védekezést a szakmaiból a politikai térbe helyezi át. A probléma eldöntendő formában természetesen csak demokratikus rendszerekben merül fel, autokráciákban ugyanis minden automatikusan politika. Egy olyan történés, amely megingathatná az önkényúr pozícióját, nem kerülhet ki a kezéből, mert azonnal nyilvánvalóvá válna, hogy a dolgok nélküle is mennek, esetleg jól, vagy jobban mennek. Az pedig maga a bukás, amit csak karhatalmi eszközökkel tud halogatni.

A hatalom fegyveres megvédése a mai Európában nem divat, de mindig vannak olyanok, akik a saját ízlésük szerinti megjelenést preferálják. A mi vezérünk amerikai változatának – most éppen úgy tűnik – nem sikerül a nagy művelet, és ha nem tud 180 fokos fordulatot csinálni a saját süket dumájában (kommunikációjában), akkor ez az elnökségébe kerülhet. Saját autokratánknak könnyebb dolga van, de megdolgozott érte: nemcsak az övén kívüli összes hatalmi ágat vonta saját kézi irányítása alá, hanem a tudomány és a művészet kulcsembereit is pórázon sétáltatja. Simán be fogja vezetni a tiszta diktatúrát, hogy még a sajátjaitól (a kétharmadtól) se kelljen félnie. Mert – Sztálin elvtárstól tudja – a belső ellenség veszélyes igazán.

Az ellenzék címszó alatt számon tartott, különféle hibák és bűnök mocsarában dagonyázó kisszámú szájjártató – hűen önmagához – tiltakozást mutat, de nem gondolhatja komolyan, hogy eredménnyel teszi, még csak azt sem, hogy a lakosság hitelesnek fogadja el. Csoda is lenne! Hiszen ez az ellenzék – egy ügyes csellel, néhány hiteles, független figura előretolásával – visszakapaszkodott az önkormányzati hatalomba, hogy aztán ismét háttérbe tolja a hiteles figurákat, és a saját light korrupt módszereivel, a lehető legszemérmetlenebbül opportunista módon próbáljon beilleszkedni az orbáni rettenetbe. Mindenki ismeri a részleteket. Az ellenzék, bár a kormányzóknál jóval szerényebben, de szintén megélhetési. Sokszor leírtam már, most sem tudom kihagyni: a 2011-es orbáni alaptörvény után el kellett volna hagyni a parlamentet. Akkor volna hiteles ellenzékünk, sőt talán 2014-ben elkergethették volna a felcsúti legénykedőt a fürkészeivel és a portyásaival együtt.

Egyesülni igyekvő ellenzéki pártjaink az előjárványban mutatott viselkedésükkel most éppen az önkormányzati választások során kinyilvánított tömegtámogatást készülnek elveszíteni, hogy az utolsó választáson 2022-ben véglegesítsék Orbánt a hatalom csúcsán, és elsüllyesszék saját magukat annak a mocsárnak a fenekére, amelyben most még csak bokáig dagonyáznak. Nem mintha sok lehetőségük maradna az ellenzékiség látszatát kelteni. Konkrétan csak egy van: a csöndben maradás. Minden más a kollaboráció és/vagy a tehetségtelenség látszatát kelti. És sajnos lehet, hogy ez nem csak látszat.

Az egész járványügynek gyakorlati kulcskérdése a maszk, illetve tudományosabban fogalmazva a védőfelszerelés. Ez az egy, ami nincs, pontosabban védőfelszerelésből nincs elég. Ha már az egész irányítás politikai-katonai-rendőri kézbe került, hogy a bús csodába’ nem sikerül elég maszkot adni a magyarság szájára és orrára? Mindegy milyet, de INGYEN, és legalább NAPONTA újat! Eleinte a miniszterelnök-törzsfőnök még a fejlett nemzeti börtönipartól várta a maszkokat, aztán a német kamionoktól, míg végül a nagy kínai testvérpárt segített: légi úton megérkezett egy szállítmány. Közben széleskörű (teljesen ostoba és értelmetlen) „társadalmi vita” bontakozott ki maszk ügyben, miszerint használ-e, vagy árt. Még orvosprofesszor is akadt, aki megtiltotta az általa igazgatott nagy kórházban a maszk viselését. Mint kiderült, spórolás miatt. Csak arra vagyok kíváncsi, elítélik-e rémhírterjesztésért. Remélem. Mehet a böri-maszkgyárba csökkenteni a munkaerőhiányt.

Vagy én megyek?

A szerző orvos