"Nagyon vigyázni kell, nehogy valamilyen kisdiktátor legyen az emberből." (Orbán Viktor, Magyar Hirlap, 1991. II. 25.)
Fura volt amikor eltűntek az újságos bódék. E vészhelyzetben direkt hiányoznak. Kértem egy lapot, a kisablakon kitolták, fizettem, és annyi. Most bemegyek a Nemzeti Dohányboltba, kb. nyolc négyzetméter, a sarokban ketten lottószelvényüket töltik ki, négyen cigit vesznek, én meg egy Népszavát. Az eladó a pult másik oldalán védőmaszk nélkül.
Több ismerősöm meséli, mi minden nem kapható, köztük fertőtlenítő és szájmaszk, és az orvosok komoly kórházi hiányosságokról jelentenek. Február 28-án Orbán Viktor azt kérte, hogy "bízzunk az orvosainkban, bízzunk a rendőrségünkben, bízzunk a hatósági emberekben, és azt kérem, hogy bennem is bízzanak, amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek azonnal meg fogják tudni". Március 20-án felvetette a riporternő a Kossuthon, hogy "Tudjuk, hogy Magyarországon például maszkból vagy védőfelszerelésből sincs elég. Erről az orvosok is beszámolnak". Orbán szerint rosszul tudja: "De van elegendő, ez nem felel meg a valóságnak." Később visszatért erre: "Nem igaz, hogy nincs elegendő eszköz". Aznap délután a falu patikájában nem volt védőmaszk. Egy úr hangoskodott, hogy ez nem lehet, mert "Orbán azt mondta, hogy minden van, ami szükséges, maguk biztos félretették másoknak". (Régi beidegződés a '90 előtti időkből, mikor bizonyos hiánycikkek bizonyos embereknek voltak tartogatva a pult alatt.) Az eszébe se jut, hogy a miniszterelnök hazudott, pedig pont ez történt.
Más országokban is vannak problémák, de ha egy ilyen válságos helyzetben egy vezető nem akar pánikot kelteni, akkor legyen őszinte, ne próbálja azt a benyomást kelteni, hogy ő ura a helyzetnek. Ne játssza Chico Marx szerepét a "Duck Soup" című filmből, aki sértődött felháborodással letámadta az őt leleplezőt: "Kinek hiszel, nekem, vagy saját szemednek?"
Március 13-án azt mondta a miniszterelnök, hogy "azért nem zártuk be a közoktatási intézményeket, mert ma az a tudásunk van, hogy a gyerekeket ez nem fertőzi meg, illetve a gyerekeken anélkül megy keresztül, hogy ott megbetegedést okozna. Ma veszélyben Magyarországon nem a gyerekek vannak, hanem az idősek." Hozzátette, az a tanár aki inkább távol maradna, fizetést ne reméljen. Valakinek aztán sikerült megértetni vele, bár úgy tűnik, hogy a gyerekek nem betegednek meg, ők tünetmentesen is vírushordozók lehetnek és másokat is megfertőzhetnek. Este már Orbán bejelentette az iskolák bezárását, de szóba se került, hogy reggel mást mondott. Nincs itt semmi újdonság. Egy euró most 360 forintba kerül - 2008-ban Orbán azt mondta, hogy az a kormány, amelyik nem tudja 300 forint alatt tartani az eurót, az nem tud kormányozni és mondjon le. Most hogy kormányon van már nem kell beavatkozni az árfolyam alakulásába. (Varga Mihály, ATV, Egyenes beszéd, 2020. III. 19.) A népbutítás nem államférfihez illő tevékenység, de pont ez a personalismo "bája" - a vezér bármikor tehet egy 180 fokos fordulatot, tábora szerint akkor is ő tudja, mi a helyes út.
Sose felejtem mikor az 2014-es választások előtt egy férfi azt mondta barátjának a vonaton, hogy "Orbánra kell szavazni, ő közölünk való". Ezt azzal indokolta, hogy látta, ahogy kolbászt tölt egy falu ünnepségen. Habár nem szerepel a miniszterelnökségi poszt követelményei között, ez az érzelmi kapocs nagyon is lényeges. Életem során sokszor tűnődtem el azon, hogy mennyi igazságot bír el egy társadalom. Sokan – ez bármelyik országról elmondható – előnyben részesítik a mítoszokat, a tévhiteket. Tény, hogy ezeket könnyebb megérteni; egyszerű válaszokat adnak bonyolult kérdésekre. 2011. október 19-én hangzott el egy tévéműsorban a miniszterelnök igen optimista kijelentése az ország gazdasági alakulásáról. Többen gúnyolódtak rajta, míg az egyik résztvevő kifejtette, hogy sokkal jobb, ha a kormány első embere nem elkeseríti, hanem lelkesíti a lakosságot. Szerinte a pomponlány szerep illik egy miniszterelnökhöz. Ezt állította Wermer András is, aki sokat tudott a politikusok marketing-menedzseléséről – ez az új három "H": hogyan hazudjunk hatalomért. (A régi három "H" is érvényes: hülye hülyét hoz.) Egy interjúban (Népszava, 1999. II. 10.) a kérdésre: "Miért van miniszterelnöke egy országnak? Azért-e hogy mindenkinek megmondja az igazat vagy azért, hogy az emberek jobban érezzék magukat, jobban élhessenek és büszkék legyenek arra, hogy ebben az országban élnek?”, Wermer a hazugságra szavazott.
Amikor olvastam Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét, úgy vettem, hogy ő ki akar lépni a hazugságspirálból. Ezért pozitívan fogadtam, amikor a kormánypárti politikatudós, Lánczi András mondta, hogy "elfogadom, hogy felfogása szerint Gyurcsány az igazat akarta elmondani”. Ám lehangolt a folytatás: "Csakhogy az emberek nem viselik el az igazságot – ezt már Platón óta tudjuk. Így tehát politikai hiba annak elmondásával kísérletezni.” (Heti Válasz, 2012. IX. 20.) Így működik a modern politikai marketing: a percepció fontosabb, mint a valóság megismertetése, mert így lehet embereket manipulálni.
Részemről jobban érezném magam, ha tudnám, hogy a miniszterelnök nem hazudik, a lakosságot felnőttként kezeli, őszintén beszél, és belátja, ha téved. De valószínűleg ez csak az én téveszmém, mert a társadalomtudós, Tamás Pál is azt állítja: "az csak értelmiségi duma, hogy a választók millióit észérvekkel lehetne meggyőzni”. És hozzáteszi, hogy "a politika alapmítoszokról, mesékről szól”. (168 óra, 2012. VIII. 2.)
Most itt van egy világjárvány és nem kell demokráciát/jogállamiságot színlelni. A kormánypárti média rájátszik a háborús metaforára, kritizálva az ellenzéki ellenvetéseket, mert e harcban mindenkinek össze kell fogni. A "Magyarország élőben" című műsorban (Hír TV, III. 20.) mondta Békés Márton, hogy az "egyik oldalon van a vírus és a liberális sajtó, a másikon a nép". Szerinte aki kritizálja a kormányt az "vírus kollaboráns". Kijelentette, hogy a liberális média iránti érdeklődés erősen csökken, mivel az emberek "csak a kormányban bíznak és így életben maradnak". A március 23-i parlamenti vitában ki mondták, hogy aki nem szavazza meg, amit Orbán kér, az nem akarja megvédeni a nép egészségét.
"Éjfélre jár. A karmelita kolostor egyik ablakában még ég a villany. Orbán Viktor dolgozik ott. Senki nem ismeri jobban, hogy mit adott hazánknak ez a nap. És senki nála jobban nem ismeri holnapi feladatainkat, nem látja tisztábban az épülő jövőt." Meglepne bárkit is, ha ezt olvasná a holnapi Magyar Nemzetben? Talán csak Fehér Klárát (ha élne), mert ezt ő írta, csak "kolostor" helyett "Akadémiai utca 17.", és Orbán helyett Rákosi neve szerepelt a szövegben ("Hazánk egy napja", Szabad Nép, 1952. III. 9.). Netán valaki felháborodik azon, hogy Rákosi és Orbán nevét így együtt emlegetem, de mindkét vidékiben közös a "majd-én-megmutatom" akarnokság, a Kreml iránti vonzódás, politikailag túlsúlyosak, és a bűnbakszerep fontos része népbutító politikájuknak - az egyiknek Titó, a másiknak Soros.
Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója szerint "aki a kihirdetett veszélyhelyzet törvényességét jogi értelemben próbálja aláásni, az maga is veszélyt jelent a magyar társadalomra." (A Mandinert idézi Gadó Gábor, ÉS, II. 20.) Most majd le lehet számolni az ellenzékiekkel, mivel a rendeleti kormányzás életbe léptetésével Magyarország hivatalosan is egy diktatúra lesz. Három éve jelent meg egy cikkem az Élet és Irodalomban "A múlt elkezdődik" címmel, melyben felidéztem, hogy Orbánnak 2012. november 5-én volt egy figyelemre méltó mondata, miszerint a 80-as években "nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát". Minden ehhez kapcsolódó gyanút csak megerősít amit Orbán 1988, de főleg 2010 óta művel.
Érdekes idők jönnek és ezt sokan fogják üdvözölni. Aki nem, az "ballib", "népellenes", "nemzetidegen", "áruló". A Hír TV egyik műsorában egyetértés volt, hogy ez a járvány még pozitív eredményt is hozhat, amennyiben véget vet a globalizmusnak és a liberalizmusnak. Nem lesz külső beavatkozás, nem fogja senki kívülről megmondani, mit csináljunk, vagy ne csináljunk, és visszatérünk a "hagyományos értékrendünkhöz". Főleg vidéken a nyugdíjasok jelentik Orbán fő bázisát. "Érzem, hogy (Orbán) meg fog védeni minket", mondta egy idős hölgy a hentesnél. Érzi?
Nézzük mit írt Karácsony Sándor az 1939-ben kiadott "A magyar észjárás" c. könyvében: "Hiába adtak neki közszabadságokat. Hiába biztosítottak számára helyet az alkotmányban, nem él vele. Még ma is jobbágy. Csak alárendelt, függő viszonyban érzi jól magát". Majdnem 100 éve! - legyinthetnénk. De Székely Csaba, a Marosvásárhelyen élő fiatal író, is így látja: "a NER egy félfeudális rendszer, és a kulturális élet is ennek megfelelően alakul: hűbéri viszonyok kiépítése, újfajta függőségek létrehozása, amelyek mind hozzájárulnak a hatalom erősítéséhez." (168 óra, 2020. III. 5.)
Normális időkben nem tűnik oly fenyegetőnek az emberek tudatlansága, de most egyre fokozódó ingerültséget érzek utcai és bolti beszélgetésekben. Igaz, hogy a pánik nagyon rossz, és nagyon költségessé válhat, de az egymás közti feszültség is romboló hatású. "Minek jönnek ide ezek a hülyék?", kérdi egy 70 éves szomszéd. "A menekültekre gondolsz?", így a nejem. "Igen, mit keresnek itt?", kérdi, aggódva a vírus miatt. Mint kiderült fogalma sincs, milyen állapotok elől menekülnek, újságot nem olvas, híradót ritkán lát, de a koronavírus hír elérte, mint ahogy az is, hogy ez "a migránsinvázióval" kapcsolatos. Pont ezt a hatást akarta Orbán elérni ezzel a felhatalmazási törvénnyel: bízzatok bennem, megvédlek titeket.
Még nem voltam emberek között amióta nem sikerült a négyötödös szavazás, de sejtem, milyen indulatok forronganak sokakban és mint fogja ezeket táplálni az orbánista propaganda gépezet.
Egy kedves barátunk elejtett egy lábast a kerti teraszon. "Minden rendben?" szólt át a szomszéd. "Fura vagyunk a helyzetnek," válaszolta az óvodás Botika. Adva ami történik, egy költő sem adhatna egy szebben árnyalt helyzetjelentést.
