„Nem rúg be nagyon, de mindennap iszik pár doboz sört vagy egy üveg bort”, „néhány hetente napokra kiüti magát”, „…azért este kell egy pohár bor stresszoldásnak”, „nem csak lisztből táraztak be a fiatalok a bezártság idejére” – ilyen és ehhez hasonló válaszok érkeztek, mikor arról kérdeztem a környezetemben élő embereket, hogy a vírus miatti karantén óta milyenek az alkohol- vagy drogfogyasztási szokásaik, illetve szeretteiknek. A koronavírussal való küzdelem hónapjai után várhatóan nem csak a gazdasági nehézségekkel kell majd megküzdenie a családoknak és a társadalomnak.
A feszültség és tehetetlenség érzése miatt jelentősen megugorhat az alkohol- és drogfüggők száma is. „Azt, hogy valaki függő-e, nem csak az mutatja, hogy mennyit és milyen gyakran iszik vagy drogozik. Az a függő, aki nem képes jól érezni magát, megnyugodni a szer nélkül. Mindegy, hogy hetente vagy havonta egyszer használja, ha szükség van rá ahhoz, hogy elviselhetően érezze magát valaki, akkor addikcióról beszélünk” – mondja Petke Zsolt pszichiáter, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főorvosa, aki nem csak szakemberként van tisztában a függőséggel, ő maga is függő, bár már több mint 1550 napja tiszta. Szerinte van, aki eddig abban élte ki a függőségét, hogy egész nap dolgozott vagy rendszeresen sportolt, ez tartotta egyben. Most azonban, hogy nem lehet bemenni dolgozni és bezártak az edzőtermek, más módszert keresnek ezek az emberek arra, hogyan kezeljék a bennük lévő feszültséget.
„Nagyon nehéz helyzetben vannak most az aktív függők, akiknek az alapproblémájuk a magány és az alacsony önértékelés, emiatt a rossz hírek sokkal inkább »megborítják« őket. A mostani, bizonytalansággal teli légkört még a könnyen alkalmazkodó, jól működő embereknek is nagyon nehéz elviselni, a függőket ez még jobban megterheli, a félelem, ami miatt a legtöbben a szer használata mellett döntenek. Még olyan ismerőseimről is tudok, akik egyébként nem vagy csak nagyon ritkán isznak, de most náluk is sokkal több fogy. Nem beszélve a felépülő függőkről, akik valamennyi ideje ugyan már nem használnak szert, de a különböző csoportterápiás (Anonim Alkoholisták, Anonim Drogfüggők) gyűlések azok, amelyek biztosítják számukra a közösségi érzést, a valahová tartozás biztonságát. Ezek viszont két héttel ezelőtt egyik napról a másikra, teljesen érthető okokból, megszűntek” – részletezi Petke Zsolt.
Magukra hagyva
Vannak persze alternatívák, Skype-on továbbra is egyben próbálják tartani ezeket a csoportokat, de az újonnan érkezőknek, akik kevesebb, mint egy éve tiszták, nehéz átállni ezekre a megoldásokra. A személyes kapcsolat ugyanis nagyon lényeges a felépülésben, ez kell ahhoz, hogy ne hatalmasodjon el a magány érzése. Az online térben való beszélgetés sokaknak azért is problémás, mert bizonyos esetekben oda az anonimitás, ami igen lényeges ezeknél a találkozóknál. Egyelőre nem tudni, hogy mennyi időre kell nélkülözniük a függőknek a személyes önsegítő csoportokat, de vélhetően nem hetekről, hanem hónapokról beszélünk.
„A felépülő függőknek is óriási megpróbáltatás ez a világjárvány, azonban a még használóknál nagyon nagy baj lehet” – figyelmeztet a szakember. Azt javasolja: segíthet átvészelni a krízist, ha több időt tölthetnek olyan tevékenységgel, amire korábban valamiért nem volt lehetőség. Ha például egy fiatal szeretett Xbox-ozni, akkor most engedjük neki, hadd üljön akár egész nap a gép előtt, ne állítsuk le 1-2 óra után, mert akkor mást fog keresni, amivel levezetheti a feszültséget. A prioritás, hogy a szerhasználatból legyen kevesebb, akár annak árán is, hogy valaki 12 órát ül a játék előtt.
Ne most kritizáljunk!
„Az aktív függők otthon többnyire nem érzik olyan jól magukat, a józan családtagokkal való összezártság pedig egy plusz stresszforrás, ami miatt még többet »kell inni«. Ha ugyanis erősebb a félelem, akkor több szer kell a megnyugváshoz is, ez egy alapvetés. A helyzeten a családtagok segíthetnek, a legfontosabb, hogy minél kevesebbet kritizálják a szerhasználót. Ha most kezdjük el átnevelni a papát 20-30 év piálás után, az a legrosszabb forgatókönyv. Lehetőség szerint az elfogadás irányába kellene menni, hogy minél kevesebb feszültséget okozzanak egymásnak az emberek egy ilyen összezárt állapotban” – mondja a pszichiáter.
A fiatalok egy olyan szituációban, mint ez a mostani, az alkohol helyett gyakran inkább a „fűhöz” nyúlnak, a berúgás kevésbé „divatos”. „Véleményem szerint a fiatal felnőttek hozzávetőlegesen 10 százaléka rendszeresen használ kábítószert. Ha vége lesz a veszélyhelyzetnek, az addiktológiai kezelések várhatóan népszerűbbekké válnak majd, a terápiában úgy fogalmazunk, hogy »a változáshoz krízis kell«. Hát, az összejött, ha túl vagyunk rajta, sokaknak lesz szüksége segítségre. Már most látjuk, hogy ha kimaradnak a csoportterápiák, könnyebben alakul ki krízis, mikor visszaeshet egy függő és újra inni kezd vagy drogot fogyaszt” – tájékoztat Petke.
„Egy alkoholista bármikor talál ürügyet arra, hogy alkoholt fogyasszon, ilyen szempontból nem nehezebb ez a mostani, vírus miatti szituáció. Olyan szempontból viszont igen, hogy a gyűlés látogatása komoly része a felépülési programnak” – meséli Iván, az Anonim Alkoholisták egyik szponzora, szintén függő. Ő már 2003. január 11. óta nem ivott, akkor egy délután alatt elfogyasztott négy doboz sört otthon, majd kocsmáról kocsmára járt, nem tudta abbahagyni.
„Sehol nem időztem túl sokat, mert úgy gondoltam, az az alkoholista, aki egy kocsmában tölti az egész estét. Egyre kevesebb dologra emlékszem arról az éjszakáról, az akkori párommal botrányba keveredtünk, összehánytam mindent, és hideg volt, mert nyitva hagytam az ablakokat. Másnap reggel találkoztam valakivel, aki pár éve már nem ivott. Megítélhetett volna, de nem tette. Aznap délután felhívtam és megkérdeztem, hogy szerinte alkoholista vagyok-e. Azt válaszolta, ezt nekem kell tudni, de ha úgy érzem, menjek el egy gyűlésre. Végül 49 napig nem ittam egyedül, addig nem mentem gyűlésre. Nagyon nehéz volt, mert nem találtam az életben semmiféle értelmet vagy örömet, amiért érdemes lett volna küzdeni. Aztán a gyűlésen azt tapasztaltam, hogy olyan emberek ülnek velem szemben, akik megértenek, és nem ítélnek el” – mondja Iván. Kiemeli: nem azt kell célul tűzni, hogy a függő soha többet nem iszik, hanem azt, hogy az adott 24 órában nem. Ő ennek segítségével több mint 17 éve nem ivott, az egyéves „születésnapján” már szponzornak is felkérték, azóta támogat másokat, bármikor felhívhatják.
Az egész családot kezelni kell
A szakemberek és a függőkkel foglalkozó intézetek, szervezetek, ahogy tudnak, igyekeznek segíteni. Szinte mindenhol megjelentek az online elérhetőségek, ahol a kliensek segítséget kérhetnek, akár terapeutákhoz, pszichológusokhoz is be lehet jelentkezni terápiára. „Látni kell, hogy a függőség nem egy nap alatt alakul ki és az egész családot érinti, a felelősség is közös. Ahol függő van, ott valószínűleg az egész családnak szüksége lehet a változásra. Erre különösen kell figyelni most, hogy össze vannak zárva” – hangsúlyozza Petke, akihez az elmúlt két hétben is többen fordultak. Egy 30 éves alkoholfüggő lány például azzal kereste meg: eddig is ivott, de a vírus miatt elveszítette a munkáját, ami miatt annyira kiborult, hogy egy héten át mindennap berúgott. A párja, akivel 5 éve éltek együtt, ezt már nem bírta tovább és kidobta otthonról. Ő ennek hatására látta be, most kell változtatni és több év után segítséget kért a pszichiátertől, hajlandó bárhová befeküdni vagy csoportba járni, amire most csak online van lehetősége.
Ivántól megtudjuk: a fővárosban hetente körülbelül 20 gyűlésük van az Anonim Alkoholistáknak, míg országosan ezek száma a százat is eléri. Ezek most a www.anonimalkoholistak.hu oldalról érhetőek el. A gyűléseken részt vevők mind függők, akik magukon és egymáson szeretnének segíteni. A drogproblémákkal küzdők fordulhatnak a Narcotics Anonymous felé, és a hozzátartozók számára is léteznek csoportok, ilyen például az Al-Anon. „Gyakran előfordul, hogy családtagok keresik fel az AA-t, mert szeretnék tudni, miképpen tudnák meggyőzni szerettüket, hogy ne igyon. A gyűlések azonban azoknak vannak, akik tenni szeretnének valamit a saját felépülésük érdekében. Amíg valaki nem határozza el magát, addig mi nem tudunk mit csinálni” – mondja Iván.
Az AA-gyűléseken gyakran elhangzó mondás, hogy „Ha úgy érzed, hogy elég józan vagy, költözz haza 3 napra a szüleidhez!”. Ez tökéletesen mutatja, milyen kihívások előtt állhatnak azok, akik most összezárva élnek a családtagjaikkal, akikkel korábban jóval kevesebbet találkoztak. „Az AA fennállása óta nem ez a mostani az első, sok embert érintő probléma, volt nekünk már egy II. világháborúnk is, azt is túlélte a közösség. Bízunk abban, hogy a jelenlegi krízist is túl fogjuk élni és megmaradunk józannak” – bizakodik Iván.
