- Megszerveztük a nyolcvan éves anyám ellátását, minden harmadik nap valamelyik családtag bevásárolt neki, főztünk rá, és naponta többször is hívtuk telefonon, csak hogy ki ne menjen a házból. Úgy látszott, megértette, mire megy ki a játék, erre szombat reggel kilenc óra után nem sokkal hív a szomszédasszony, hogy Juliskám, szökik a mama, nyitva a kapuajtó! Gyorsan hívtam anyámat, mire önérzetesen csak annyit mondott, hogy neki most joga van kimenni, mert Orbán Viktor megengedte és amúgy is csak öten vannak a falusi boltban. Semmire nem volt szüksége, mégis elment, mi meg a hajunkat téptük – panaszkodik egy ötvenes nő.
Hogy a hétvégén bevezetett kijárási korlátozást sokan sokféleképpen értelmezték, arra jó példa, ami szombat reggel a mezőkövesdi piacon történt. A hatvanöt év felettiek csak reggel kilenc óra után mehettek volna be, ám már kora reggel kígyózó sorok álltak a sorok előtt, s értetlenkedő idősek taposták egymás sarkát. - Azt kiabálták, hogy engedjék be őket is, mert a fiatalabbak felvásárolják előlük a szép árut, nekik meg csak a ronda marad. Káosz volt és indulat – mesélte az egyik helybéli.
Mezőkövesd egyik szupermarketjében ellentmondásosan indult a szombat és a vasárnap is: délelőttönként alig lézengett valaki a sorok között, ellenben délben már sokan várakoztak az ajtóban, várva bejutást. Ráadásul több idős ember mindkét nap már reggel nyolc órakor oda állt, noha az még a fiatalabbak „idősávja.” – Azt mondták ilyenkor szoktak jönni, hát ilyenkor jönnek – mesélte az egyik eladó, akinek javaslata is volt arra, hogyan lehetett volna jobban elosztani a vásárlási időt. – Az öregek általában úgyis korán jönnek, lehetne csak az övék a reggel hattól kilencig tartó sáv, utána meg menne minden tovább, ahogy rég – javasolta.
- Ha betartom a szabályokat, ma délelőtt összesen három nénit szolgálok ki, és húsz-huszonöt vevőt kellett volna elküldenem – mondja morogva az egyik dél-borsodi falu kicsi élelmiszerboltjában a tulajdonos. Mivel a helyiség egy részében elfüggönyözve dohánybolt működik, így végül hiába a korlátozás, mégis beléphetnek ide az „idősávon” kívüli vevők. Ha emiatt kötekedne valaki, vagy megbüntetnék, akkor majd bezárja az ajtót, félig leszedi róla az üveget és a rácsot, és azon keresztül, mint egy kis ablakon, kiszolgál majd mindenkit – tette hozzá. Bajban vannak a faluhelyen kilenctől délig nyitva tartó kisboltok is, hozzájuk elvileg csak a hatvanöt éven felüliek mehetnének be. – Vagy átállunk a délutáni nyitvatartásra, vagy az épp „nem kompatibilis” vevőknek az utcára visszük ki az árut – mondta fejét vakargatva egy Heves megyei kis falu zöldségese.
Budapesten is sokan értelmezték meglehetősen szabadon a kijárási korlátozást. Noha az autóforgalom szemmel láthatóan tovább csökkent, sokan indultak futni, biciklizni, kirándulni.
A kis budai tó melletti parkban a kijárási korlátozás első napján egymástól-két-három méteres távolságban családi csoportosulások. Nagyszülő nézegeti az unokát a babakocsiban, kisgyerek motorozik kimeríthetetlennek tűnő energiával. A kutyák mintha peckesebben szednék a lábukat, megnövekedett jelentőségük tudatában. A póráztartó kezek is energikusabban lendülnek. Apukák beszélgetnek a családi házak kerítésének dőlve, lábuk körül gyerek molyol. A
Szentendrei úti Auchanban – talán a jó idő miatt is – alig lézeng valaki kora délután. Az árufeltöltőknek még némi tereferére is jut ideje, bár a lisztes polc, úgy tűnik, nem tud megtelni. A vásárlási láz eltűnőben, bár a WC-papír továbbra is ismétlődő elem a bevásárlókocsikban. A közeli Spar szinte üres, nemhogy idős, de fiatal se nagyon akad az üzletben. A környékbeli Lidl-ben nagyobb a sűrűség. A néhány maszkos-kesztyűsön kívül csak a pénztárosok elé emelt plexi falak jelzik a különös időket.
A Bécsi úti Tescóban alig lézengenek a kijárási korlátozás második reggelén. A 9 órához közeledve többször felhangzik a figyelmeztetés: az idősek ideje jön. A vásárlók végül nem túl lelkesen a kassza elé masíroznak, nem mintha a 65 éve felettiek hada már a bejáratnál ádázul várná a bebocsátást. Konkrétan egy lélek se akar bemenni 9 óra után. Egy ősz hajú asszony éppen hogy kifelé tart középkorú fiával.
– Ki segítene nekem a vásárlásban, ha nem lenne itt? – kérdez vissza, majd hozzáteszi magyarázatként: én már nem tudok cipekedni, az emeletre pláne.
A szomszédos Lidl bejáratánál egy fiatalember „osztályozza” az embereket késő délelőtt: a 65 évesnél fiatalabbaknak megálljt int. A parkolóban esőkabátot húz egy idősebb asszony a ragyogó napsütésben. A kapucnit is gondosan maszkos fejére igazítja kesztyűs kezeivel. A buszmegálló felől is érkezik néhány idősebb ember kevésbé felöltözve, néhány napi cikkért jönnek. Az
Eurocenterben kissé meghökkentő módon még mindig üzemel a sorompó a parkolónál, és naponta százak nyomkodják a gombot jegykérés miatt. A földszinti Interspar bejáratánál álldogáló biztonsági őr már messziről int, hogy nem lehet bemenni. Majd azért elárulja, hogy nem mindenkinek elég ez:
– Volt itt már kurvaanyázás. Az idősek persze szépen betartják a szabályt, jönnek, vásárolgatnak, azután elhúzzák a kerekes szatyrukat, de a fiatalabbak közül sokan felháborodnak. Van aki azzal vág vissza, hogy dolgozni megy, nem tud máskor jönni. Van, aki meg hiába látszik fiatalabbnak, hiába szólok, bemegy. Igazolványt nem kérhetek, arra nincs jogosítványom, így aki akarja, mutatja, más meg besétál egy vállrándítással. Jobb lenne a kijárási tilalom, az egyértelmű lenne, akkor végre mindenki otthon maradna. Az emberek még mindig nagyüzemben vásárolnak, mintha nem lenne holnap.
