„Unod a banánt? Rajzolj medvét!” – két héttel ezelőtt ezzel a felhívással lepte meg Facebook oldalának közönségét a Kicsi, nagy című kötet szerzője, mások mellett Berg Judit és Varró Dániel több gyerekkönyvének illusztrátora, Agócs Írisz, aki azóta is naponta újabb és újabb állatrajzolós feladattal örvendeztet meg minket. Az elmúlt napokban lépésről lépésre tanulhattunk vele rajzolni tacskót, lajhárt, mókust, tengerimalacot, pulit és számos más barátságos figurát.
Ha lehet azt mondani, hogy ebben a helyzetben valaki szerencsés, az illusztrátor annak vallja magát, hiszen néhány évvel ezelőtt családjával egy Baranya megyei tanyára költözött. – Attól eltekintve, hogy most nem utazunk – a korábbiakban egy-két hetente mentünk Pécsre vagy Budapestre –, a hétköznapok zöme nem változott, a férjemmel átjárunk dolgozni a szomszédban lévő stúdiónkba és napközben intézzük a családi életet – mondta lapunknak az alkotó. Noha nemrégiben fejezte be Berg Judit Sári sorozatának második része, a Sári születésnapja című mesekönyv illusztrálását, és ezt követően pihenőidőt kért a kiadótól, az önkéntes karantén életbe lépésével ő is azonnal törni kezdte a fejét, mivel segíthetné az otthon maradókat. – Minden olyan helyzetben, amikor azt érzem, hogy illusztrátorként bármit is tehetek, mindig elgondolkodom. Egy délutáni altatás során gondoltam végig, hogy habár felolvasni is lehetne, de arra ott vannak a fantasztikus színészek, nekem inkább azt kellene használnom, ami a legjobban megy: eszembe jutott a rajzoltatás, amit közönségtalálkozók alkalmával szoktam csinálni – részletezte Agócs Írisz.
Gyakran tapasztalja, hogy a rajzolás mindenkinek örömet okoz: a gyerekek nagyon élvezik, hogy látják azt a folyamatot, ahogyan felépül egy figura, míg a szülők rácsodálkoznak, hogy bár azt gondolták, nem tudnak rajzolni, kikerül kezeik közül egy bonyolultnak hitt állat. – Nagyon sokaktól elvették ezt az élményt iskolai tanulmányaik során, noha szerintem egy rajzra nem lehet kettest adni. Rengeteg levelet kapok harminc évestől nagymama korúakig, hogy nekiálltak rajzolni, és mekkora örömöt jelentett ez számukra – hangsúlyozta az illusztrátor. – Egy fiktív lénynél, vagy mesefiguránál nem a tökéletes rajzi hitelesség a lényeg. Az állatoknál például a legfőbb karakterjegyeket emelem ki: ha nagy a füle, valószínűleg nyúl lesz, ha van egy kerek krumpli két pöttyel az sejthetően malac – mesélt arról, hogyan kelnek életre az egyes rajzok a papíron.
Személyesen nagyon más a játék menete: onnan indul, hogy rajzolunk egy krumplit, és egy két-vonal után megkérdezem, mi lesz a vége. Ezzel könnyedén meg tudom tréfálni a résztvevőket, mert egy medvéről kiderülhet, hogy sörénnyel kiegészülve oroszlán lesz. Szeretem látni az arcokon, ahogy valaki elkezd rajzolni, és eljutva az utolsó részletig, nagy koncentrálva odahúzza a végső vonalat, ránéz, és látja, hogy tényleg ott van az az állat, ami be volt ígérve az elején. – Most mások ugyan a lehetőségek, de amikor felajánlottam, hogy lehet állatokat kérni, elkezdett lejteni a pálya: az én nyuszi-cica-medve vonalamra bejött a pelikán és a tintahal. Az ebben a kihívás, hogy hét lépésből hogyan lehet ezeket megcsinálni – számolt be az eddigi tapasztalatokról Agócs Írisz. Hozzátette, ő is nagyon élvezi ezt, és mivel a kérések listája nagyon hosszú, hónapokra el van látva ötletekkel, de érzi ennek a felelősségét is. Fontosnak tartja továbbá a képernyőmentes mindennapok meglétét, ezért sem élőben, vagy videón keresztül rajzol, hanem egy kinyomtatható formában teszi közzé a képeket, így már egy két-három éves gyerek is könnyedén alkothat, anélkül, hogy a képernyő beszippantaná.
Amit csinálok mindenképpen egy adottságból is fakad – kaptam a felmenőktől egy olyan kezet, ami jól rajzol –, de ez részemről egyfajta menekülés is. Néha túl sok a világ, és ez egy biztos hely, ahová elbújhatunk. Meggyőződésem, hogy a rajzolás egyfajta flow élményt is jelent – jegyezte meg az illusztrátor. Kiemelte, a műfaj pozitív hatásai megkérdőjelezhetetlenek: most amikor állandóan a bal agyféltekénk kattog és rengeteg kérdéssel foglalkozunk, ezt némileg ellensúlyozhatjuk jobb agyféltekés vonalhúzogatással. Úgy véli, a jelenlegi helyzetből adódóan az együtt töltött idő, az egymásra figyelés vagy a megváltozott kultúrafogyasztás mellett a rajzolás is olyan tapasztalat, ami örökre szól. – Lehet, hogy valaki negyven évig azt gondolta, nem tud rajzolni, ám ez most megváltozik: az elsajátított rajzok nem felejtődnek el a karantén végével. Az elefántrajzolás ezután sokak sajátja lesz.
