Levegőt! - Egy szegény szülő kalandjai a digitális oktatással

Nem mintha a gyerekek élveznék a vészhelyzeti oktatást, na de a szülők...

A spermicid kúp és a megszakított közösülés fogamzásgátlási módszeréről értekezni egy nyolcadikos fiúval nem éppen hálás feladvány. De ha mellé még a Néma sikoly erősen kétséges tartalmú abortuszellenes filmecske megtekintése is a biológia házi feladat részét képezi, az már erősen megemelheti az ember vérnyomását rántáskavarás közben. Főként, ha közvetlenül a céges menedzsmenttel tartott videómegbeszélés után szembesül vele a koronavírus miatt távmunkára kényszerített szülő. Az érzetet erősen fokozza, ha három különböző iskolatípusba járó gyermek tanári ötletrohamával kell megbirkózni. Ez alig néhány nap alatt kritikus szintre emelkedik a családon belüli feszültségszint.

A digitális oktatásra való áttérés nem csupán a tanároknak adta fel a leckét. A szülőket legalább annyira felkészületlenül érte. Az még csak hagyján, hogy a gimnazista otthoni tornagyakorlatozását rögzíteni kell, majd a 45 perces videót el kell küldeni a tanárnak. Bizonyára megnézi mind a hat osztály 32 tanulójának mindennapos testnevelését egyenként null-huszonnégy órás üzemmódban. Azon is könnyedén túllendül az ember, hogy az online órák idején legfeljebb susmorogva beszélhet Skype-on bejelentkező főnökével, napjában többször is meg kell akadályozni a fakockatorony ledőlését és folytatólagosan pisszegni a következetesen a gyerek szobája előtt kaffogó kutyára.

A napirendet már első napon elkészítő és azóta is annak mentén haladó, minden leckét spártai önfegyelemmel, külső figyelmeztetés nélkül megoldó, a nemzetiségek lélekszámát a KSH adatbázisából rutinszerűen előkaparó, a rajz házit impresszionista festőket megszégyenítő pontozásos ecsettechnikával elkészített képpel abszolváló (eskü, valóban lecke volt) gyermekek szülei most lapozhatnak. Az alábbi írás számukra ismeretlen, nyugalmat megzavaró elemeket tartalmazhat. Mi, többiek, akiknek gyermeke egyre frusztráltabb a digitális oktatást „olvassátok el 3x a tankönyvben a leckét és oldjátok meg a munkafüzetet” módon megoldó, vagy éppen a verselemzésbe a kamera előtt két teljes óráig belefeledkező tanárok miatt, egyre mélyülő depresszióval nyitjuk a napot.

A reggelt József Attila Levegőt! című versének értelmezésével kezdjük, amit a háromszögek vektor mentén való eltolása követ, de akkor még nem sejtjük, hogy a kovalens és a hidrogénkötés is sorra kerül azon a napon. Ekkor segítséget kérünk a szintén otthon dekkoló, az élő bejelentkezés miatt felül webkamer-kompatibilisen csinoska, alul macinacis egyetemistától, elvégre kémiából emeltezett. Az anatómia és a biokémia előadás között meg is ejti a villámkorrepetálást, utána még extra kirándulást is tesz az öccsével az angol infinitive-k világába. A másnapot könnyed hidegháborúval nyitjuk, elmerülünk a Születésnapomra parafrázisaiban, majd jön némi villamosság és a környezeti ártalmak. Kézről-kézre jár a földrajz munkafüzet benne a vaktérképpel, meddőhányóval, szikes talajjal és az arzénnal. Már csak a karanténról készített rajzos-ábrás napló maradt hátra magyar órára.

A gimnazista naplójában már ott virít egy egyes. Az érettségizők osztályfőnöke kétségbeesetten próbálja összeterelni a széteső, motiválatlan, vagy éppen jövőjét veszni látszó kétségbeesett diákokat. Az online órák java pszichoanalízissel telik. Senki nem tud semmit, a kérdések válaszolatlanul forognak a chat-szobákban: mi lesz a hiányzó közösségi szolgálattal, mi lesz az idáig halogatott nyelvvizsgával, lesz-e egyáltalán érettségi?

Ehhez képest az egyetemista könnyű menet - feltéve, hogy lóhalálban sikerült megvenni a mikrofonos, hosszú órákig kényelmes fejhallgatót a digitális oktatáshoz és az online előadások között nem kérdezed meg tőle, hogy jön-e ebédelni és teljesen random időközökben meghallgatod értő figyelemmel az aktuális kiborulást, az előadások és gyakorlatok minőségéről (amatőr), tartalmáról (gagyi), hasznosságáról (minek kell ezt), valamint az internet szakadozásáról. De a nap végére a vírus tűnik kisebb kihívásnak.