Új tulajdonságainkat fedezhetjük fel, a családtagjainkat is eddig ismeretlen oldalukról ismerhetjük meg, újabb tapasztalatokat szerezhetünk, ha képesek vagyunk ezekre figyelni.
„Most a sors írja a forgatókönyvet, korábban a felgyorsult világban, 'mókuskerékben' éreztük magunkat. A járvány mindent lelassított. Most lehetőség nyílik arra is, hogy átgondoljuk, mi volt jó a járvány előtti életünkben, amelyben lehet, hogy sokat elégedetlenkedtünk.”
Az elkülönülés valakinek egyedüllétet, másoknak összezártságot hoz. Az időt most egyedüllétben magunkra, vagy összezártságban egymásra is fordíthatjuk, amennyiben erre lehetőségként tekintünk – mondta Felleginé Takács Anna a Népszavának.
A veszélyhelyzetben egyszerre jelenik meg a biztonságra való törekvés és az eddigi megszokott utunkról való letérés. Ez már önmagában is feszültséget okoz. „Fontos azonban, hogy ne legyünk a negatív szemlélet áldozatai” – tette hozzá a szakember.
Reális helyzetértelmezés
Ha késztetjük magunkat a valóság pozitív és negatív részleteinek észlelésére, az hozzájárul a realitástudatunk fenntartásához, ami segít abban, hogy jobban el tudjuk fogadni a helyzetet, és ne csak azt lássuk, hogy mi a nehéz.
A bizonytalanság érzését, a feszültséget és a frusztrációt érdemes a helyzet természetes velejáróiként elfogadni, ezek ugyanis normális folyamatok és érzések ilyenkor. Az elkülönülést pedig helyes úgy értékelni, amely a baj megelőzését szolgálja, tehát védelem és nem bezártság, kényszer-összezártság. Utóbbiak ugyanis olyan negatív értelmezések, amelyek negatív érzéseket is keltenek bennünk – jelezte a klinikai szakpszichológus.
Változás okozta frusztráció esetén általában hajlamosabbak vagyunk a negatívumok felnagyítására, alig észleljük a pozitívumokat. A negatív fókusz stresszt, feszültséget okoz, mindez negatív spirálhoz is vezethet. Ha ezt ráadásul többen erősítik egymásban, olyan légkört teremthetnek, amely indokolatlan mértékben fokozza a stresszt, az pedig immungyengeséget eredményezhet, és növekedhet ezáltal a fertőzésnek való kitettség is – hangsúlyozta Felleginé Takács Anna.
Mit tehetünk?
Ha helyes önmonitorozással, önkontrollal észrevesszük, hogy inkább a negatívumokat észleljük, álljunk meg és késztessük magunkat a pozitívumok keresésére: magunkban, a helyzetben, a családtagok, munkatársak aznapi tetteiben.
Jó módszer például, ha a családi vacsoránál mindenki mond egy olyan dolgot, amiért tetszett neki, hogy aznap együtt voltak. Tervezhetünk előre is: ötleteljünk, mitől lehetnek másnap pozitív élményeink ebben a mindenki számára különös és veszélyes helyzetben. Ilyen módon segíthetünk a többieknek - partner, családtag, gyerek, munkatárs - is, hogy ne uralkodjanak el rajtuk a negatív gondolatok, beállítódások és érzések – ajánlotta a szakember.
Ez a helyzet megtaníthat minket örülni is, ha például észrevesszük, mennyi jót csinálunk vagy tesznek értünk mások nap mint nap.
Ha valamit ebben a rendkívüli helyzetben sikeresen megoldottunk, célszerű megállni és akár meg is dicsérni magunkat. Jó, ha ezt a társunk, a családtagjaink, munkatársaink esetében is észrevesszük és megjegyezzük.
„Ez a helyzet nagy változás, kihívás, de kínál fejlődési lehetőséget például abban is, hogy a problémák kezelésének módja és képessége egyre fejlettebb legyen nálunk” – hangsúlyozta a szakember.
Listatechnika
A problémakezelést fejlesztheti, ha sorra vesszük a gondjainkat. Sokan eddig eljutnak, de megállnak és rágódnak rajta, amivel egyre nagyobbá duzzasztják. Érdemes tovább lépni – tette hozzá Felleginé Takács Anna. Írjunk listát a problémáinkról, majd azokról az igényeinkről, amelyek ezekre megoldást jelenthetnek. Ezt követően célszerű különválasztani azokat, amelyeket meg tudunk valósítani és azokat, amelyeket befolyásolni sem tudunk. Az előbbieket tegyük meg, az utóbbiakat pedig legyünk képesek elengedni, és ebben a szelektálásban, belátásban segítsük egymást is. Ez nemcsak a hatékonyabb problémakezelést, hanem az alkalmazkodást is fejleszti – magyarázta pszichoterapeuta.
Egyedüllét esetén is fontos tudatosítani: az elkülönülés nem egyenlő azzal, hogy egyedül vagyunk. Jelen körülmények között ez védelem, a legnagyobb biztonság, de tudni kell, hogy segítséget is lehet kérni. Célszerű úgy megélni, hogy így vigyázunk magunkra és másokra. Azért nem vagyunk együtt másokkal, mert szeretjük egymást, és így lehet mindenki nagyobb biztonságban a fertőzéssel szemben. Érdemes elgondolkozni azon, hogyan tudjuk jól eltölteni magunkkal ezeket a napokat. Vegyük számba, mi az, amit szükséges, hasznos és kellemes megtennünk, és ezt célszerű összevetni a rendelkezésünkre álló idővel – ajánlotta a szakpszichológus.
Struktúra = biztonság
Az időgazdálkodás, amely nagyon fontos tényezője a helyzetkezelő képességnek, ebben a szituációban is fejleszthető. Tudatos tervezéssel kialakított jó struktúra biztonságot nyújtó megtartó erő. Nem egyszerű feladat például otthonról dolgozás esetén összehangolni a munkát és a magánéletet. Ebben a bizonytalan helyzetben biztos azonban, hogy egy nap továbbra is 24 órából áll. Az alvásidőt levonva 16 éber - aktív - óránk marad. Érdemes meghatározni, hogy milyen feladatokat kell feltétlenül elvégezni, azok mennyi időt vesznek igénybe, mit lenne hasznos megtenni, az mennyi ideig tart és mi az, ami kellemes tevékenység lenne. Lehetőleg szánjunk időt mindegyikre.
