felhatalmazási törvény;

2020-04-02 08:30:00

A politikai haszonról

Ez nem a politikai haszonlesés ideje – visszhangozta nyilatkozatában Áder János köztársasági elnök a Fidesz vezérkarát, amikor szinte a semmiből előkerülve hirtelen aláírta a felhatalmazási törvényt, amely korlátlan hatalmat adott a rendeleti kormányzással Orbán Viktor kezébe. Ez tényleg nem a politikai haszonlesés ideje volna, de a felszólítást nem az ország felét képviselő, amúgy a kisebbségi jogaitól alaposan megfosztott ellenzéknek kellett volna címezni, hanem a volt karmelita kolostor mai lakójának, aki őt a Sándor-palotába emelte, s amelynek magasából neki az egész nemzetet kellene megtestesítenie.

Közben Szijjártó Péter külügyminiszter a rendeleti kormányzás bevezetését kritizáló nyugati véleményekről azt mondja: a liberális mainstream támadásában „semmi meglepő nincs, amikor mi valami nagy bajtól védjük meg a magyar embereket”. Mi sem lepődünk meg e szavakon, csak annyit szeretnénk világossá tenni: nem a korlátlan hatalom védi meg a magyar embereket, vagy az, hogy 2022-re pislogva erősen faragják a nemzetmentő kormányfő szobrát. A végrehajtó hatalomnak most csupán annyi a dolga, hogy kormányozzon, amiben  senki és semmi nem akadályozza meg. A 2010-es alkotmányos puccs óta a Fidesz amúgy is azt csinál ezzel az országgal, amit akar. 

Most, amikor valóban nehéz fellelni az ösvényt a parlamentarizmus és az autoriternek tetsző, de elkerülhetetlen módszerek között, senki sem vitatja, hogy a végrehajtó hatalomnak szinte korlátlanul szabad kezet kell kapnia. De egy demokrácia sem járványban, sem valóságos háborúban nem mondhat le arról, hogy a parlament ellenőrizze a végrehajtó hatalmat. Az, hogy Orbán e rendkívüli helyzetben nem találja a parlament helyét és szerepét, nem csoda, békeidőben sem akarta megtalálni.

Amúgy Szijjártó valótlanságot mond: a kormány nem a magyar Országgyűléstől kapott felhatalmazást a rendeleti kormányzásra, hanem a Ház fideszes többségétől. A parlamenti ellenzék negligálása csak folytatása az ellenzék békeidős negligálásának. A kormányfő szándékosan elmulasztotta a pillanatot, amikor nemzeti (társadalmi) és nem politikai egységet tudott volna magának teremteni, s inkább – saját 2022-es szobrára tekintve – a rendeleti kormányzás szelét fogta be a vitorlájába. 

Nem bízunk a kormányban – indokolta az ellenzék, miért nem támogatja a felhatalmazási törvényt. Hogy joggal, azt mutatja: egy hirtelen benyújtott (felhatalmazási) salátatörvényben  máris az önkormányzatok nyakába ültetnék a védelmi bizottságokat, s kiiktatnák – például – azt a fővárosi rendeletet, amely változtatási tilalmat mond ki a Városligetre, amely eddig megakadályozza a Liget-projekt még el nem kezdett beruházásainak megvalósítását. Persze, ez utóbbi is a vírus elleni harcot szolgálja, semmi köze a politikai haszonszerzéshez.

Áder egyébként Kossuth Lajos 172 évvel ezelőtti szavait idézte: „az országgyűlés politicáját azon magasságra méltóztassanak felemelni, mellyet az idő elénkbe szab”. Éppen az ellenkezője sikerült: a végrehajtó hatalom feje a politikát a mocsárba dagonyázta.