Miközben a magyar kormányfő a valaha volt legnagyobb méretű gazdaságélénkítő akcióterv bejelentésére készül, s eközben nemcsak a munkahelyek megtartását, de újak létesítését is kilátásba helyezi, addig töredelmesen bevallotta: a kormány bizony nem tud arról gondoskodni, hogy minden magyar ember szájmaszkhoz jusson a légúti fertőzése elkerülése érdekében. Így hát nem marad más hátra - tanácsolta Orbán Viktor -, mint hogy akinek nem jut belőle, az készítsen egyet saját magának. S a személyes példamutatás eszközével élve elárulta, hogy bizony ő maga is így tett.
Könnyű lenne azon élcelődni, hogy milyen hatékonysággal képes a kormány egy feltehetően kettő- és négyezer milliárd forint közötti összegre rúgó gigaprogramot megvalósítani, ha egy pár száz forintos tömegtermék beszerzése is gondot jelent a számára; de nem tesszük, mert a kríziscsomag egyik célja éppen a feltehetően recesszióba süllyedő gazdaság újraindítása. És ha ez sikeresnek bizonyul, aminek őszintén drukkolunk, akkor feltehetően egy előre nem látható, újabb katasztrófahelyzetre már úgy készülhet fel a mindenkori magyar kormány, hogy a családok önerőre támaszkodásának erről a szegmenséről készséggel lemond. De addig még hónapok, netán évek telhetnek el, s ezalatt új társadalmi-gazdasági együttműködési formákkal kell majd megismerkednünk, egyiktől-másiktól pedig - ki tudja, mennyi időre - el kell búcsúznunk.
Egy évtizedet viaskodtunk azzal, hogy a kormány hol a gazdaságot, hol a rezsit, hol a nyugdíjakat, a családot vagy éppen a munkahelyeket akarta megvédeni. Most ennek vége szakad, legalábbis a kommunikációban. Válságok évadján természetesen új fogalmakkal, intézkedésekkel kell megismerkedni. A védelmek helyét átveheti a kevésbé atyáskodó kényszerszolidaritás, amely édestestvére a multik és a bankok különadóztatásának, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ha minden az elképzelések szerint alakul, akkor csak egyetlen alkalommal vetik ki, de akkor nagy mértékben. A hazai pénzintézetek is stabilizálták helyzetüket a 2008-2009-es világgazdaság óta, profitjuk is tisztesnek mondható, így (meg)vágás érett korba jutottak.
A kényszerszolidaritás párban fog járni az aszimmetrikus teherelosztással. Amely nem annak lesz a mércéje, hogy a háziasszonyok a bevásárlószatyrok cipelését miképpen osztják meg a két kezük között, hanem arra szolgál majd, hogy a válság okozta jövedelemkiesés pótlásából mekkora részt vállal majd a beavatkozó és tulajdonosi szerepében csúcsra járó állam, s mennyit hárítanak át a munkaadókra, sőt a munkavállalókra.
Ne tévedjünk, ezt másutt is így csinálják, jelentős tőketulajdonos csak az állam lehet. Magyarországnak azonban még szerencséje is lehet, hiszen a folyamatosan elutált Brüsszel 2000 milliárd forintot szabadított fel az egészségügyi rendszerek, a kis- és középvállalkozások, a munkaerőpiacok támogatására, és az uniós gazdaságok más sérülékeny területeinek megerősítésére. A pénz elosztása, mint mindig, a kormányra marad. Jelentkezőkben pedig aligha lesz hiány.