A koronavírus terjedésének lassítására, megakadályozására a világ sok helyén, így a Magyarországon is bevezetett intézkedések a személyes kontaktusok minimálisra csökkentését hivatottak elősegíteni. A megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre veszélyes leginkább, így nekik a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése.
Korábbi kutatások feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után. A téma magyarországi vonatkozásait járta körül felmérésében a Társadalomtudományi Kutatóintézet két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence. A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint
Az eredményeket összevetették a European Social Suervey három kutatási hullámának adataival – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
„A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él egy háztartásban” – magyarázta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak.
A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt vagy minimálisra korlátozódott, és ezzel teljesen bezárult számukra a világ. Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat. Nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mutatott rá Ságvári Bence.
A társadalmi élet most még inkább az online térbe tevődött át. Ságvári Bence szerint a nyugdíjas korosztály egy része a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet. Egy két évvel ezelőtti felmérés alapján
Bár a 70 éven felüliek körében kifejezetten nehéz mérni, valószínűsíthető, hogy ebben a korcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb, és többségben vannak a nem internet-felhasználók” – mondta a kutató.
Azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Ságvári Bence szerint a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek.
A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is. „Az volt a célunk ezzel a vizsgálattal, hogy felhívjuk a figyelmet:
A kutató a pszichés terhelés kezelését az online pszichológiai szaktanácsadásban látja, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább a telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.
„Van egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak.
