„Figyeljük a jeleket” - Így ápoljuk koronavírusos családtagunkat otthon

Útmutatót készített a Semmelweis Egyetem, hogyan gondozzuk biztonságosan beteg hozzátartozónkat.

Az eddigi ismeretek szerint a koronavírus fertőzéses esetek mintegy 80 százaléka viszonylag enyhe lefolyású, nem igényel kórházi kezelést. Az otthoni ápolás azonban odafigyelést és számos óvintézkedés betartását igényli, amelyekről a Semmelweis Egyetem útmutatót készített a koronavírusos betegek otthoni ápolásával kapcsolatos teendőkről.

A koronavírussal fertőzött beteget tartsuk 24 órás felügyeletben és legyünk állandó, telefonos kapcsolatban a háziorvosával. Legyen kéznél a mentők elérhetősége (112), hogy ha a beteg állapota hirtelen romlik, időben lehessen segítséget kérni.

Külön szoba, saját kanál

A koronavírussal fertőzött, de a veszélyeztetett személyek is szigorúan maradjanak otthon, és természetesen látogatót sem fogadhatnak. A beteget a lakáson belül is el kell különíteni, csak az őt ápoló családtagok érintkezhetnek vele. Legyen külön szobája, amelynek ajtaja mindig legyen csukva. A helyiség legyen jól szellőztethető, a hideg, párás levegő csökkenti a légszomj érzését. Amikor a beteg kilép a szobából, viseljen szájmaszkot. Lehetőleg legyen külön fürdőszobája és WC-je is, de ha ez nem megoldható, ő legyen az utolsó, aki használja a helyiségeket, majd alaposan fertőtlenítsünk.

A beteg a szobájában egyen, legyen saját tányérja, evőeszközei, törülközője, kéztörlője, ágyneműje. Használat után minden tányért, poharat, bögrét, evőeszközt alaposan el kell mosogatni. Ha van, használjunk mosogatógépet, ha nincs, kesztyűben meleg vizes és mosogatószerrel tisztítsuk meg az evőeszközeit, a mások által nem használt konyharuhát használat után a beteg szobájában kell tartani. A ruháit, ágyneműjét, törölközőjét, konyharuháját legalább 60 Celsius fokon, a többiek szennyesétől elkülönítetten kell kimosni, normál mosószerrel. A szárítás a lehető legmagasabb hőfokon történjen.

Kézmosás, kesztyű, maszk és megint kézmosás

Az ápoló a saját védelme érdekében mindig viseljen maszkot, hordjon kesztyűt, mosson rendszeresen kezet és fordítson gondot a beteg által érintett tárgyak, felületek, például kilincs, kapcsolók fertőtlenítésére. Szappanos vizes lemosás, alkoholos fertőtlenítő is használható, a felület anyagának, jellegének megfelelően. Az egyéni védőfelszerelés eltávolítása során elsőként a kesztyűket vegyük le és dobjuk ki. Ezt követően azonnal mossuk meg kezünket szappannal és vízzel vagy használjunk alkoholalapú kézfertőtlenítőt. A beszappanozott kezet legalább 20 másodpercen keresztül dörzsöljük, majd öblítsük le és töröljük szárazra. Kerüljük a szemek, orr, száj érintését. Az arcmaszkot csak ezek után vegyük le és dobjuk ki, majd újra azonnal mossuk meg kezünket szappannal és vízzel vagy használjunk alkoholalapú kézfertőtlenítőt.

Minden olyan hulladékot vagy szemetet, például használt zsebkendőt, maszkot, amellyel a beteg érintkezett, műanyag szemeteszsákba kell dobni, majd, ha megtelt, le kell zárni és a csomagot egy másik zsákba kell tenni, amelyet szintén le kell zárni. Ennek kidobása után azonnal mossunk kezet szappannal vagy alkoholos fertőtlenítővel. A szappanos vizes oldat hatékonyabb a vírus ellen, mint az alkohol alapú, ezért inkább ezt használjuk, különösen akkor, ha a kezünk szemmel láthatóan szennyezett.

Bárki kerülhet súlyos állapotba!

A betegség leggyakoribb tünetei a magas láz, a rossz közérzet, a száraz köhögés, a fejfájás, a szapora szívdobogás. A magas láz önmagában is rossz közérzetet okoz. Gondoskodjunk megfelelő lázcsillapítókról: paracetamol, metamizol adható (az ibuprofen és az aszpirin káros hatását az útmutató írásának idején koronavírus fertőzésben nem bizonyították). Naponta kétszer mérjünk lázat és jegyezzük fel az értékeket, a lázmenet alakulása segít megítélni a beteg állapotát és annak változását. A beteg maradjon ágyban, igyon sok folyadékot. Étrendje könnyű és kiegyensúlyozott legyen.

A betegnek és az ápoló családtagoknak is meg kell tanulni a veszélyhelyzetet jelző tünetek felismerését. Tudni kell, hogy mindenki kerülhet intenzív ellátást, gépi lélegeztetést szükségessé tévő állapotba – életkortól és társbetegség fennállásától függetlenül. Különösen a betegség második hete lehet veszélyes – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.

Jelek, amelyekre figyeljünk

Számoljuk meg, hányszor vesz levegőt a beteg egy perc alatt. Az egészséges felnőtt légzésszáma 12-20/perc. Magasabb értékeknél mérjünk lázat. A nyugalomban fokozódó légszomj, a felületes, kapkodó légvétel fenyegető légzési elégtelenségre utal.

Számoljuk meg a beteg pulzusszámát. Felnőttekben a normál tartomány 60-90/perc között van. A lázcsillapítás csökkenti a szapora szívverés és a légszomj érzését. A tartósan 90/perc feletti pulzusszám is az állapot súlyosbodására utal. Tudni kell, hogy a gyermekek légzés- és pulzusszáma magasabb, így például az 1-5 év közötti egészséges gyermek átlagos légzésszáma 25/perc, pulzusszáma 100/perc. Kétség esetén kérjünk segítséget telefonon a gyermekorvostól.

Mérjük és naplózzuk a beteg által naponta elfogyasztott folyadék-, illetve ürített vizeletmennyiségét. Ha a betegnek 24 órán keresztül nincs vizelete, az súlyos veseelégtelenségre utalhat, sürgős orvosi konzultáció szükséges. Hívjuk az orvost, ha hideg, nyirkos, márványozott a bőr, újonnan jelentkező zavartság, felülési nehézség, lila ajkak és arc, vérköpés, a nyak merevedésével kísért, nyomásra el nem halványuló bőrpír jelentkezik.