A kifosztás hete

Azt állította Orbán Viktor (szokásos interjújában a Kossuth rádióban, a felhatalmazási törvényt ért uniós kritikákról), hogy „Brüsszelben ülnek valami buborékban, és osztják az észt, ahelyett, hogy mentenék az életet. (…) Velünk foglalkoznak, pedig a vírussal kellene”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Brüsszel természetesen elsősorban a vírussal és annak súlyos következményeivel foglalkozik, bár az egészségügy alapvetően a tagállamok jogköre. Az EU tehát nem szól bele abba, hogy a magyar kormány hogyan, milyen módszerekkel védekezik a járvány ellen. Az Orbán-kormánnyal viszont azért kénytelenek külön foglalkozni, mert a járvány miatt olyan felhatalmazást kért és kapott, amilyet egyetlen más ország kormánya sem, ezt pedig a tagállamok többsége közös nyilatkozatban ítélte el. Félnek attól a vírustól, amely a teljhatalmat terjeszti.

Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „vannak, akik fenik a fogukat erre az országra, szeretnék kifosztani, megszerezni az erőforrásait. Ennek a hálózatnak az élén Soros György áll, az ő emberei vannak Brüsszelben azokon a posztokon, ahonnan most a bennünket érő kritikák jönnek”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarországot senki nem szeretné kifosztani, különösen nem Brüsszel, ahonnét összességében sok ezer milliárd forintos támogatást kaptunk és kapunk. Az Indexen csütörtökön megjelent, adatokkal teli cikk szerint rossz belegondolni abba, mi lenne most a magyar egészségüggyel az EU erre a területre irányuló hatalmas – legalább 450 milliárd forintot kitevő – pénzügyi segítsége nélkül. Arra persze nincs magyarázat Orbántól, hogy miért éppen minket, az unió egyik legszegényebb tagállamát akarná bárki kifosztani. Akkor már inkább lenne érdemes kifosztani a gazdag skandinávokat, hollandokat vagy a németeket, de még a románokat is, akiknek legalább van valamennyi ásványi kincsük. Hogy aztán hogy jön ehhez Soros, és hogy milyen emberei ülnek Brüsszelben, az végképp felfoghatatlan. Ott kezdődik, hogy az Európai Bizottságban azok a biztosok ülnek, akiket a tagállamok választott, többségükben jobboldali kormányai küldtek oda. A Bizottság elnöke, von der Leyen asszony pedig még Orbán szerint sem Soros embere, legföljebb Merkelé és Macroné, mégis bírálta a határidő nélküli felhatalmazást, valamint a szólásszabadság korlátozását. Lehet, hogy neki is Mészáros Lőrinc és társai vagyonára fáj a foga?

Végül azt állította a miniszterelnök (ugyancsak a Kossuth rádióban), hogy az uniós pénzek érkezéséről szóló ellenzéki állítások tényszerűen nem igazak, „ingyen pénz sosincs (…) olyat, hogy ajándékként, munka, erőfeszítés nélkül egy közösség pénzhez juthasson, és azt csak úgy szétoszthassa, még a világ nem látott”.

Ezzel szemben a tény az, hogy de látott. Az Európai Unió ugyanis vissza nem fizetendő támogatásokat osztogat. Annyi erőfeszítést persze meg kell hozzá tenni, hogy értelmes célokra, a szabályokat elfogadva költjük el ezt a pénzt, de ez bizony az uniós tagság ajándéka. Brüsszelben csak arra próbálnak vigyázni, nehogy az osztogatásból fosztogatás legyen.