Szájmaszkkal a frontvonalon

Már csaknem két hete betört a koronavírus a polgárháború sújtotta Líbiába, ám a harcok nem csillapodnak, a szembenálló felek még a világjárvány ellenére sem hajlandóak tűzszünetre.

Különösen nehéz körülmények között, mondhatni "legyengült immunrendszerrel" néz szembe a koronavírussal Líbia. Az elmúlt kilenc - többnyire fegyveres konfliktussal zajló - esztendő nyomot hagyott az észak-afrikai ország ellátórendszerén. Ezért már egy kisebb fertőzéshullámtól is összeomolhatnak az eszköz- és gyógyszerhiánnyal küzdő kórházak. A Nyugat-Líbiát ellenőrző, az ENSZ által elismert tripoli kormány nem igazán tud javítani az állapotokon: a kabinet pénzügyi lehetőségeki szűkösek, mivel a keleti és déli országrészt uraló, tobruki székhelyű lázadók január közepe óta blokád alatt tartják az olajlétesítmények többségét, elvágva ezzel a legfontosabb bevételi forrást. A világjárvány nyomán kialakult olajár-válság pedig tovább csökkentette a tripoli vezetés lehetőségeit, így az már a devizatartalékait éli fel.

A járványhelyzet egyelőre nem tűnik súlyosnak Líbiában. A hatóságok az első fertőzést március 24-én regisztrálták, azóta 18 megbetegedést azonosítottak és mindössze egyetlen halálesetről tudnak. A statisztikák azonban aligha tükrözik a valós állapotokat, mivel eddig mindössze 294 mintavételt végeztek el a rendkívül korlátozott tesztkapacitás miatt.

Az ország lakói leginkább abban bízhatnak, hogy a koronavírus terjedésének gátat szabnak az érvényben lévő óvintézkedések, a részleges kijárási tilalom, valamint az iskolák és a nem létfontosságú üzletek zárva tartása. A rendelkezéseket mind a tripoli kormány, mind pedig a tobruki felkelők bevezették. Noha a döntéshozók szokatlan összhangban léptek fel a járvány ellen, a mikroszkopikus méretű közös ellenség korántsem kovácsolta egységbe a polgárháborús országot.

A szembenálló felek névleg elfogadták Antonio Guterres ENSZ-főtitkár március közepén tett, globális humanitárius tűzszünetre irányuló felhívását, ám a gyakorlatban még arra sem voltak hajlandóak, hogy takaréklángra állítsák a harcokat. A konfliktus tekintetében egyetlen lényeges változás következett be: a frontvonal mindkét oldalán szájmaszkokat kezdtek el hordani a fegyveresek. A polgárháború viszont inkább még fokozódik is a külföldi fegyverszállítmányok hatására, amelyek az ENSZ embargó ellenére is folyamatosan érkeznek Líbiába.

A tobruki lázadók hadvezére, Halifa Haftár tábornok többek között az Egyesült Arab Emírségeknek, Egyiptomnak és Oroszországnak köszönheti erejét. Ám hiába a pártfogók által biztosított rengeteg fegyver és zsoldos, Haftár még mindig nem tudta bevenni a fővárost, Tripolit. A tábornok több mint egy éve hirdette meg offenzíváját, gyors győzelemre számított, az ENSZ által elismert kormány milíciái azonban kitartottak. Fájjez Esz-Szarrádzs miniszterelnöknek időközben sikerült még jobban bevonni a polgárháborúba Törökországot, amely például drónokkal, légvédelmi rendszerekkel, és vele szövetséges szíriai milíciák fegyvereseivel segítette a tripoli vezetést.

A külföldi hatalmak a pártfogoltjukat szeretnék előnyös helyzetbe hozni, ám a beavatkozások nem változtattak az erőviszonyokon, legfeljebb elmélyítették a konfliktust. Az Európai Unió ezért azon az állásponton van, hogy a tűzszünet megteremtéséhez először a fegyverembargót kell betartani. Miután az erre irányuló diplomáciai törekvések kudarcot vallottak, az EU saját kezébe vette a dolgokat és szerdán megindította az Irini (Béke) műveletet, hogy a tagállamok által biztosított hajókkal, műholdakkal és repülőkkel betartassa a fegyverembargót. A misszió azonban kudarcra van ítélve, hiszen annak keretében kizárólag a tengeren keresztül csempészett fegyver feltartóztatására van lehetőség. A fontosabb szereplők között csupán a tripoli kormányt támogató Törökország használ hajókat szállítmányozásra, a Líbiával szomszédos Egyiptom a szárazföldi határon keresztül, az Emírségek pedig repülőkkel biztosítja az utánpótlást a tobruki felkelőknek. Nem véletlen, hogy a lázadók “külügyminisztere” üdvözölte az uniós missziót. Az Irini járőreinek megkerülése jelen helyzetben nem okozhat gondot Ankarának, hiszen amennyiben szükséges, a török hadsereg is át tud térni arra, hogy repülőkkel szállítsa a fegyvereket. Haftár tábornok is tisztában van ezzel, valószínűleg ez is az oka, hogy az elmúlt hetekben újult erővel lendült támadásba a tripoli Mitiga Nemzetközi Repülőtér ellen.

A tobruki lázadók ezenfelül propagandakampányt is indítottak, hogy feltüzeljék a lakosságot a török beavatkozással szemben. Arra hívják fel a figyelmet, hogy Törökországban súlyos a járványhelyzet, ezért a kormány a koronavírus behurcolását kockáztatja azzal, hogy elfogadja Ankara katonai segítségét. A felkelők ugyanakkor nem tűrik a velük szembeni kritikákat - ezt bizonyítja, hogy az általuk uralt Bengáziban eltűnt egy orvos, aki a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy a kórházak felkészületlenül várják a járványt.