Európai életjelek

Tizenhat évnyi uniós tagság után még mindig csak tesztelgetjük, hogy mi is az a szerveződés, amelybe 2004 májusában beléptünk. Mintha tizenévesen összejöttünk volna egy lánnyal (vagy fiúval, kinek hogy), és azt látnánk, hogy harminc évesen is tud nekünk meglepetést okozni. Persze hogy tud – mi is neki –; egyrészt ő is változott, mi sem vagyunk már ugyanazok, másrészt meg lakva ismerni meg egymást, kerüljön akár némi tányércsörömpölésbe.
A saját generációm, a rendszerváltáskor felnőtt nemzedék anno az EU-népszavazáson fenntartás nélkül ikszelt az igenre. A környezetem visszajelzései és a vonatkozó kutatások szerint a többségünk ma is ugyanúgy tenne – már ami a voksot illeti, mert fenntartásaink azért támadtak közben. Nehéz földolgozni, hogy az Európai Unió éppen azon a területen teljesített a belépés óta a leggyengébben, ahol a legtöbbet vártuk tőle. Mire 1990-től 2004-ig eljutottunk, a realitásokat és a magyar gazdasági-politikai elit teljesítményét látva letettünk róla, hogy Magyarországból még a mi életünkben Ausztria lesz. Abban viszont bíztunk, hogy a viszonylag egyértelmű szabályrendszerrel és (mint reméltük) értékrenddel rendelkező közösség képes lesz rajta tartani az országunkat azon az úton, amelyről a történelmi tapasztalatok szerint mindig szeretünk letévedni – hol külső kényszerből, hol azért, mert olyan vezetőnk támad, aki kellő hatalmat érez hozzá. Idővel tehát arra korlátoztuk az elvárásainkat, hogy a tagsági státusz révén a magyar haza maradjon meg azokon a kereteken belül, ahol a társadalmi rend még leírható az „európai” jelzővel. És még ebben is sokszor kényszerültünk csalódni. 
A 2011-es egyoldalú alkotmányozás óta figyelem, eleinte várakozással, később már csak olyasféle érdeklődéssel, mint szobatudós a tűre szúrt rovart, hogy melyik lesz az a skandalum, ahol elfogy az EU türelme; és hogy elfogy-e egyáltalán. Magamban előbb a szemérmetlen lopásra, majd az embertelen idegenellenességre tippeltem. De kiderült, hogy az Orbán-háznép és az udvartartás uniós forrásokból történő tollasodása nem izgatja a donorokat, amíg ők is jól keresnek az üzleten. Ami pedig a menekülteket illeti, úgy fest, hogy ha Orbánék nyársra húzva, lassú tűzön sütögetnék őket (ami egyrészt nem áll távol a muszlim jövevényeknek az országhatáron nyújtott szolgáltatásoktól, másrészt viszont ugyanazt kapják a kerítésig valahogy elvergődő afrikai keresztények is), az se váltana ki belőlük többet némi homlokráncolásnál. 
Most meg csak pislogok, látva, hogy mintha épp a képviseleti demokrácia de jure felfüggesztésénél szakadna el a cérna – a sokszoros de facto felfüggesztés után –, egy színtisztán migrációmentes ügyben. Ez nemcsak az elmúlt évek kormánykommunikációjának hazug voltát világítja meg (mégsem Brüsszel bevándorlópártisága az összes konfliktusunk oka?), hanem azt is, hogy az „európai demokratikus értékek” nevű valami nyomokban esetleg mégis létezik. Ami, ha így van, azzal a csalfa reménnyel kecsegtet, hogy talán mégsem kalkuláltunk rosszul tizenhat évvel ezelőtt.
Szerző
Hargitai Miklós
Frissítve: 2020.04.06. 07:41

Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnöknek

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Rendhagyó és nem szokványos, hogy a Magyar Szocialista Párt elnöke közvetlenül a miniszterelnökhöz fordul egy nyílt levéllel. Hogy mégis ezt teszem, annak nyomós oka van. Meggyőződésem ugyanis, hogy a koronavírus-járványt és a nyomában kialakuló gazdasági és társadalmi válságot nem lehet hatékonyan és eredményesen kezelni, ha a járvány elleni védekezés során nincs nemzeti egység, ha bárki is egyedül akarja megoldani a válságot, miközben az érintettek egy részében, vagyis a társadalom egyik felében nincs bizalom a kormány és Ön iránt. A helyzet úgy áll, hogy egy csónakban vagyunk: jelenleg Ön áll a kormányrúdnál, de a csónakunk motorja lefulladt, a tenger erősen hullámzik, az utasok félnek, és érdemi intézkedés nélkül emberi tragédiák fognak bekövetkezni. Közös érdekünk, hogy minél kevesebb veszteséggel, minél gyorsabban elhagyjuk a viharzónát, és biztonságos vizekre, biztonságos kikötőbe juttassuk a csónakot. Ehhez persze mindenkinek a teljesítményére szükség van, mindenkinek ki kell vennie a részét a veszély elhárításából. Szükség van az evezősökre, a munkavállalókra, szükség van a víz beömlését és terjedését akadályozó egészségügyi dolgozókra, szükség van az önkéntes munkát végzőkre, a túlélés esélyét tevőlegesen segítő civil szervezetekre, egyházakra, a navigálásban és az esélyteremtésben egyidejűleg segíteni képes pártokra, és a védekezést a csónak különböző pontjain irányító polgármesterekre. És szükség van a csónakban utazók fegyelmezett magatartására is. Önnek azonban úgy kellene kormányoznia a közös csónakot, hogy a hullámok ne borítsák fel, ne süllyedjen el, a víz minél kevésbé törjön be, az evezősöket ne hátráltassa tengeribetegség, és a hajón lévők közül senki ne maradjon étlen és szomjan. Rossz iránynak tartom, ha a kormányzását veszélyhelyzet idején is csak arra próbálja meg felhasználni, hogy a saját támogatóinak ajándékozzon vagyonelemeket a közösből, titkosítsa a soha meg nem térülő presztízsberuházásokra költött vagyonfelhasználás részleteit, gyengítse a polgármesterek hatáskörét, felülírja egyes helyi ügyekben az emberek demokratikusan kinyilvánított akaratát. Ebből így baj lesz. Ön két hete azt mondta, hogy ezt a válságot nélkülünk is meg fogja oldani, nincs szüksége senkire és semmire, csak a korlátlan felhatalmazásra. Önmagában már ezzel a hozzáállással veszélyeztette a biztonságunkat. A köznyelvben csak „felhatalmazási törvény” néven elhíresült 2020. évi XII. törvény erőltetett elfogadtatását követően a forint euróval szembeni drámai, 370-es szintig történt gyengülése egyértelmű jelzése volt annak, hogy rossz irányba kormányozta a csónakot, a pénzpiaci és gazdasági szereplők nem bíznak Önben. Ön régebben úgy fogalmazott, hogy a forint gyengítésével lényegében kilopják a pénzt az emberek zsebéből, hiszen így leértékelődnek a fizetések, leértékelődnek a nyugdíjak, leértékelődnek a szociális juttatások, ezért a gyengébb forint ellentétes az emberek érdekeivel. Nos, ebben egyetértünk, ezért is szorgalmazzuk, hogy a kormány ne hagyja elértéktelenedni a forintot, védje meg a juttatások értékét! Mi továbbra is készen állunk és segíteni akarunk, hogy a körülöttünk tajtékzó hullámok ne borítsák fel a csónakot. Ehhez azonban Önnek is együttműködési készséget kell tanúsítania, hogy a kormány iránti bizalom legalább ideiglenesen, a válság kezelése érdekében helyreállhasson, hiszen ebben a helyzetben jogos elvárás mindenki részéről, hogy bízhasson a választott képviselőkben, bízhasson a józanságukban, bízhasson a tisztességükben, bízhasson a szakértelmükben. És bízhasson abban, hogy rendkívüli helyzetben a rendkívüli felhatalmazásukkal nem élnek vissza. Ön mindenkiért felelősséggel tartozik, azokért is, akik – vélt vagy valós indokok miatt – most nem bíznak Önben. Miniszterelnök Úr! Ezúton is megerősítem, amit az Országgyűlésben is elmondtam Önnek: a Magyar Szocialista Párt számára a magyar emberek élete, egészsége és biztonsága a legfontosabb. Politikusaink anyagilag és önkéntes munkával is hozzájárulnak a védekezéshez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendkívüli helyzet rendhagyó döntéseket, rendhagyó intézkedéseket kíván. Éppen ezért minden olyan kormányzati intézkedést támogatni fogunk, amely a koronavírus terjedésének akadályozását szolgálja, amely a koronavírus-járvány nyomán kialakuló gazdasági és társadalmi válság hatásait tompítja, és esélyt biztosít az embereknek a túlélésre, esélyt ad az újrakezdéshez. Üdvözöltük, hogy a kormány az eddig meghozott intézkedéseivel az MSZP több javaslatát is elfogadta, így különösen a hiteltörlesztések felfüggesztését, a járulékfizetések részleges felfüggesztését, a végrehajtások részleges leállítását, az e-receptek kötelező személyes átvételének felfüggesztését, és a közszolgálati médiaszolgáltató bevonását a távoktatás segítésébe. Külön üdvözölöm azt a bejelentését, hogy a járvány elleni küzdelem első vonalában szolgálatot teljesítő egészségügyi dolgozók egyszeri, 500.000 forintos anyagi juttatására vonatkozó MSZP-javaslatot is meg kívánja valósítani. Úgy gondolom, hogy minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek azok a mindennapi hősök, akik különösen az egészségügyi intézményekben, kórházakban, szociális ellátásban, közösségi közlekedésben, postai szolgáltatásban fokozott veszélynek kitéve, nap mint nap végzik a munkájukat. Elvárom, hogy részükre haladéktalanul biztosítsa a szükséges védőfelszerelést, és anyagilag is elismerje a veszélyhelyzetben jelentősen megnövekvő feladataik ellátását, valamint az egészségükkel kapcsolatos fokozott kockázatvállalásukat. A veszélyhelyzet elmúltával pedig a magyar egészségügy megerősítésére, fejlesztésére és az orvosok, ápolók érdemi béremelésére van szükség mindannyiunk érdekében. Hatalmas problémának látom, hogy tíz évnyi, kétharmados parlamenti többséggel megtámogatott fideszes kormányzás és európai gazdasági konjunktúra után, a nemzet romos egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, elegendő védőfelszerelés nélkül áll szemben egy talán soha nem látott mértékű gazdasági és társadalmi válsággal. A túléléshez ezért haladéktalanul cselekednünk kell, segítenünk kell egymásnak, és esélyt kell teremtünk mindenkinek a járvány okozta válságból történő kilábalásra! Nem csak a klientúrának, nem csak a kiválasztott keveseknek, hanem mindenkinek! Ezért dolgoztuk ki azt az esélyteremtő, válságkezelő intézkedéscsomagot, amelynek lényege: több pénzt az embereknek, több pénzt a kis- és középvállalkozásoknak, több pénzt az önkormányzatoknak. 1. Adjunk esélyt az embereknek a válság túlélésére, hogy senki ne maradjon jövedelem és ellátás nélkül! Elvárjuk, hogy a kormány adjon esélyt a túlélésre azoknak a tíz- és százezreknek, akik a válságban elveszítik, vagy már el is veszítették a megélhetésüket. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a munkanélküli ellátás időtartama emelkedjen kilenc hónapra, a jelenlegi három hónapról, és az álláskeresési járadék nettó összege minden esetben érje el a 100.000 forintot. És gondoskodni kell azokról is, akik munkájuk azonnali elvesztése miatt jövedelem nélkül maradtak, és jelenleg nem jogosultak semmilyen szociális támogatásra. A járvány idején az idős korosztály tagjai különösen ki vannak téve a válság hatásainak. Az MSZP az idősek védelme érdekében ezért a tervezettnél jóval magasabb nyugdíjemelést követel, és az alacsony összegű nyugdíjak folyamatos felzárkóztatását. Ezen túlmenően elvárjuk a kormánytól, hogy az infláció vártnál nagyobb ütemű növekedése miatt a novemberben szokásos nyugdíjkiegészítést áprilisban kifizesse. És nem maradhatnak védtelenek a megugró infláció miatt az alacsony nyugdíjat kapó idősek százezrei sem, szükségesnek tartjuk, hogy számukra a kormány nyújtson azonnali egyszeri juttatást: a 100.000 forintnál kevesebb nyugdíjat kapók kapjanak egyszeri 20.000 forintos juttatást. A gyermekeket nevelő családok támogatásának legfontosabb eleme a családi pótlék, amelynek összege nem emelkedett az elmúlt tíz évben. Mivel az infláció folyamatosan leértékeli a családi pótlék mellett a GYES, a GYET és az anyasági támogatást is, így ezek összegének megduplázását javasoljuk. Kezdeményezzük, hogy: • terjedjen ki a Gyermekgondozási Táppénz (GYÁP) mindazokra, akik 14 éven aluli gyermek felügyeletét látják el; • a SZÉP-kártyát a munkavállaló felhasználhassa élelmiszer vásárlásra is; • ne lépjen életbe az a szabályozás, amely előírná, hogy egészségügyi szolgáltatási járulék meg nem fizetése esetén bárki is kiessen az egészségügyi ellátásból; • korhatár előtt, akár csökkentés nélkül is legyen lehetőségük nyugdíjba vonulni a munkavállalóknak a válságos helyzetre való tekintettel; • a végrehajtások felfüggesztése terjedjen ki a letiltásokra is, hogy az ne veszélyeztesse az emberek létfenntartását; • az átlagos havi fogyasztást meg nem haladó mértékig három hónapra mentesüljön a lakosság a gáz, az áram és a távhő díjának megfizetése alól, az energiaárak tartós és jelentős csökkenésére tekintettel. Az árak robbanásszerű emelkedése miatt javasoljuk, hogy a kormány fontolja meg a hatósági árak bevezetését az élelmiszerek, a védőfelszerelések, valamint a fertőtlenítők és tisztítószerek vonatkozásában. Se üzletlánc, se magánszemély ne nyerészkedjen az amúgy is nehéz helyzetbe került magyar embereken! 2. Adjunk esélyt a vállalkozásoknak a válság túlélésére, az emberek munkahelyének megtartására! A munkahelyek megőrzése az elsődleges feladat. Kezdeményezzük, hogy a kormány vezessen be elbocsátási moratóriumot a közszférában és a legnagyobb foglalkoztató és hatalmas nyereséget elkönyvelő multinacionális vállalatoknál. A KKV szektorban a munkahelyek megőrzését egyértelműen a munkavállalói bérek támogatásával lehet a leghatékonyabban elérni. Azt javasoljuk, hogy a nehéz helyzetbe került vállalkozás elbocsátás helyett csökkentett munkaidőben alkalmazza tovább a munkavállalókat és ezért az állami költségvetés vállalja át a bér és járulékai 80%-át. A kormány a szakszervezeteket is vonja be a döntéshozatalba. A kormány hívja össze, és működtesse az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, hogy a munkavállalók érdekeit is képviseljék a tárgyalásokon. A kormányzati támogatások, bármely szektort érintik, legyenek nyilvánosak. A foglalkoztatási helyzet változása akkor is legyen nyilvános, amikor romlást mutat. Elvárjuk, hogy a kormány segítse a szakszervezeteknek a munkavállalók érdekeit szolgáló tájékoztató kampányát, amely – egyebek mellett – felhívja a figyelmet a munkáltatók szabálytalan, törvényellenes intézkedéseire. 3. Adjunk esélyt az önkormányzatoknak a szociális háló megerősítésére! A koronavírus elleni védekezés alapvetően állami feladat, mégis komoly teher hárul az önkormányzatokra is. A rászoruló idősek ellátását a veszélyhelyzeti kormányrendelet az önkormányzatok feladatává tette. Az önkormányzatok megszervezték az idősek ellátását, a bevásárlást, a gyógyszerek kiváltását, sőt sok helyen a napi egyszeri meleg étkezést is biztosítják az idősek számára. Ugyancsak az önkormányzatoknál jelennek meg azok a családok, ahol az egyik vagy esetleg mindkét szülő elveszítette a munkáját és nincs semmilyen tartalékuk. Ezek az emberek már megjelentek a hivatalokban, ahol egyelőre átmeneti segélyt kapnak, de ez csak rövid ideig finanszírozható. Komoly gondot jelent a településeken, hogy a közszolgáltatásokat ellátó munkatársaik számára sem tudnak védőfelszerelést beszerezni. Az önkormányzatok és a szociális munkások kétségbeesetten próbálják segíteni a hajléktalanokat. Az önkormányzatok helytállnak a krízishelyzetben, ezért több pénzre van szükségük. Nem elvonni kell tőlük forrásokat, hanem adni nekik. Ha Ön most el kívánja vonni az önkormányzatoktól a gépjárműadó-bevételüket, úgy ezzel a lépésével Ön veszélyezteti a járvány elleni küzdelmet, és a kialakuló szociális válság kezelését. A forráselvonás megnehezíti az egészségügyi ellátásban, az idősgondozásban, a gyermekétkeztetés biztosításában végzett munkát. A kormány tervezett lépésének kárvallottjai éppen azok a rászorulók lennének, akiknek most különösen nagy szükségük lenne a segítségre lakóhelyükön. Ha Ön most valóban azzal van elfoglalva – ahogyan azt néhány napja egy kiszivárogtatott levélben állította –, hogy a magyar emberek életét megmentse, és az ország kilábaljon a gazdasági és társadalmi válságból, akkor Önnek az önkormányzatokat érintő megszorítási javaslatát azonnal vissza kell vonnia. Miniszterelnök Úr! Ezek azok az intézkedések, amelyek megtétele elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy életeket, az emberek, családok létbiztonságát meg tudjuk védeni, hogy a közös csónakunkból ne essenek ki emberek, hogy esélyt kapjanak a válságos időkben történő megkapaszkodásra és a minél jobb helyzetből történő újrakezdésre. Ne hagyja őket magukra! Pécs, 2020. április 5. Üdvözlettel: Dr. Tóth Bertalan, az MSZP elnöke
Szerző
Tóth Bertalan

Félidő van

Beköszöntött a „teljes felhatalmazás”, és mert nem szeretném házi őrizetemet – amely naponta 9-től 12-ig való shoppinggal egybekötött városnézéssel van édesítve – börtönbüntetésre váltani, semmi olyat nem vetek papírra, amivel akadályozom a vírusellenes harcot.
Nagyon nehéz eldönteni, hogy a járványellenes háború melyik frontjára állított gyengébb erőket pártunk és kormányunk dicső vezénylő tábornoka. Nem volt könnyű dolga, mert a gátlástalan hazudozás és a szemérmetlen rablás mesterein kívül nincsenek számottevő szellemi erők a seregében. „A magyar egészségügy”, amely nagyjából a múlt század hetvenes évei óta erős és következetes „vele nem tudunk mit kezdeni” helyzetben volt, 2010 óta a következetes visszafejlesztés, illetve a sorvasztás állapotába jutott. Az eredmény szemmel láthatóan is siralmas: hulló vakolat, szerelvények nélküli mosdók, kopott, foltozott saját mosású munkaruha és strandpapucs. Plusz teljesítmény volumenkorlát és a – becstelenül – kórházi eladósodásnak nevezett gátlástalan és cinikus alulfinanszírozás. Hozzá Európa legalacsonyabb fizetései, a következményes mennyiségi és minőségi munkaerőhiánnyal megbolondítva. Amióta teheti, vezénylő tábornokunk (továbbiakban VT) sorra teszi lapátra az egykori minisztérium és a közegészségügy teljes szakértői gárdáját. 
VT ravasz fürkészei tanácsára vagy saját mérhetetlen bölcsessége folyományaként úgy gondolja, hogy a nehéztüzérség megerősítése döntheti el a küszöbön álló háborút, ezért lélegeztető gépek hadrendbe állítását határozta el. A jelenleg – szerinte – funkcionáló kétezret kell megduplázni. Azt azért tudni kell, hogy a jelenleg használt kétezerből kb. ezer (Wembley-Luzsnyiki 1953 mintájú) úgynevezett szelepes futball-belső. Használata – akár a Kalasnyikové – pofon egyszerű. Megyei kettőben regisztrált futballista (IQ 60) öt perc alatt elsajátíthatja, hogyan kell használni. Kicsit nehezebb az új gépek kezelése, de – vezénylő tábornokunk tervei szerint – fél éves intenzív elméleti és gyakorlati oktatás után bármelyik kipcsak hagyományőrző úgy föl tud fújni vele egy tüdőt, hogy az esendőnek nem lesz szüksége sem Káron ladikjára, sem úszógumira a Styxen való átkeléskor. 
VT a védekezésre kevésbé gondolt. Védőruházat és fertőzöttség, ill. immunitás kimutatására szolgáló tesztek beszerzésének szükségessége nem merült fel. Az információkat a Rogán-Habony típusú igazságszűrőn át juttatják el a lakossághoz. 
A világ több országa azonban már szerzett tapasztalatokat, és levont tanulságokat. Jelen állás szerint Németország áll a legjobban. Igaz, a németeknél nem volt és nincs volumenkorlát, és annyit költenek az egészségükre, amennyit kell. Merkel kancellár nem szüntette meg az egészségügyi minisztériumot, nem vette el a német tudomány autonómiáját, és nem gonosz hülyékkel vette körül magát. Az országot ő irányítja, de a járvány elleni harcot az, aki ért hozzá.
Így aztán gyorsan előkerültek a szükséges fegyverek. Mindenekelőtt a vírusfertőzés kimutatását szolgáló gyorstesztek. Egyelőre „csak” heti félmillió (500 ezer!) vizsgálatot végeznek, de jövő héten már egymilliót fognak. Maszk és védőruha van bőven, bár ilyen körülmények között, amikor a fertőzési góc és annak pontos földrajzi helye nem marad rejtve, vaktában folytatott védekezésre alig van szükség. A nehéztüzérség is – az intenzív osztály – készen áll, de jóval kisebb az igény rá, mint másutt: a korai diagnózis miatt. A fölösleggel kisegítik az olaszokat. A lélegeztető gépre szoruló olasz betegeket a német hadsereg intenzív osztállyá alakított repülőin szállítják németországi kórházakba. 
Így van az, hogy Franciaország ugyanolyan ütemű és számú fertőződöttel küzd, mint Németország, viszont Németországban a koronavírus okozta halálozás tízszer kevesebb! Ilyen körülmények között nincs szükség sem titkolózásra, sem hazudozásra. 
Mi egyelőre mellőzzük a német tapasztalatokat, visszautasítjuk az EU segítségét. A kipcsak főkapitánytól veszünk ráolvasókat és gyurcsányűzőket, a kínai feketepiacról (tripla áron) nehéztüzérséget és könnyűlovasságot. Karhatalmi tanácsokat viszont a legjobbtól – a (volt KGB-s) orosz elnöktől – kap a mi bölcs vezérünk. És egy friss közvélemény-kutatás szerint: örökös teljhatalmat a magyar néptől. A szerző orvos
Szerző
Haskó László