– idéz közleményében az Amnesty International (AI) egy névtelenül nyilatkozó járásbírósági bírót. A jogvédő szervezet szerint a válasz tökéletesen érzékelteti azt a nyomasztó hangulatot, ami a kormányzati nyomás, az Országos Bírósági Hivatal túlhatalma és szakmán belüli kölcsönös bizalmatlanság miatt uralkodott el a bíróságokon.
Az AI hosszú közleményben és még hosszabb elemzésben számol be felmérésének eredményeiről, melyet 2019 novembere és 2020 januárja között, egy bírókkal készített interjúsorozat alapján készítettek.
Óriási hatalom az OBH kezében
A kialakuló helyzetről az AI eredményei szerint nagyban tehet az OBH-nak juttatott, aránytalanul nagy hatalomkoncentráció – eközben a bírói önigazgatás intézményei (az Országos Bírósági Tanács, a helyi bírói tanácsok vagy az összbírói értekezletek) továbbra is súlytalanok maradnak.
A még 2012-ben felállított intézményi szerkezet sajátosságai miatt Handó Tünde az OBH elnökeként egy olyan rendszert épített fel, amelyben minden bírósági elnök az OBH elnökének a lekötelezettje lett. Ebben a struktúrában az OBH vezetője gyakorlatilag igazgatási befolyással bír szinte mindegyik bírósági szint elnökére – írja az Amnesty. A bírósági elnökök befolyása pedig érvényesül a bírák kiválasztásánál, karrierjénél és értékelésénél. Ezenfelül jelentős hatalmuk van az ügyelosztás tekintetében is, amely révén befolyásolhatják a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését.
A helyzeten sokat rontott, hogy 2018-2019-ben egy folyamatosan súlyosbodó konfliktus alakult ki az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde és a munkáját ellenőrizni hivatott bírói önigazgatási szerv, az Országos Bírói Tanács (OBT) között.
A konfliktusnak Handó alkotmánybíróvá változtatása, és az új OHB-elnök, Senyei György Barna kinevezése vetett véget.
A megfelelő helyre a megfelelő ügyet?
Az Amnesty International azonban úgy gondolja, hogy az ügyelosztási mechanizmus működéséből adódóan súlyosan veszélyezteti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot Magyarországon. A rendszer úgy épül fel, hogy nem csak a peres fél, de maga a bíró sem tudja, hogy egy ügy miért éppen az adott bíróra lett kiosztva vagy áttéve.
Ez a mechanizmus lehetővé teszi, hogy az ügyelosztást végző belenyúljon az ügyelosztásba, és olyan bíróhoz tegye az ügyet, akiről úgy gondolja, hogy a kívánt ítéletet fogja meghozni, illetőleg bizonyos bíróhoz ne tegyen vagy tőle elvonjon politikailag vagy más okból érzékeny ügyeket.
Még ha nem is avatkoznak be az ügyelosztásba, a szervezeti függetlenség súlyos hiányosságai és az egyéni függetlenség veszélyeztetettsége miatt ma szinte kizárólag az adott bíró integritásán és erkölcsi iránytűjén múlik, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesül-e.
A kutatás arra jutott, hogy külső tényezők, ideértve kormány presszióját, a médiában megjelenő egyre hevesebb támadásokat, az újonnan bevezetett intézményi és jogi fejleményeket, erősödő külső nyomást helyeztek az igazságszolgáltatásra.
Alkotmányos válságban az igazságszolgáltatás
2010 óta a magyar kormánytöbbség módszeresen gyengíti a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzést és a jogállamiságot. Mára ez oda jutott – írja az AI – hogy a Bírák Európai Szövetsége és az Európai Bizottság 2019-es megállapításai szerint „a magyar igazságszolgáltatás egyfajta 'alkotmányos válságban' van 2018 májusa óta”, illetőleg „a bírói függetlenség megőrzése szempontjából alapvető fontosságú a fékek és ellensúlyok meggyengültek a rendes bírósági rendszerben”.
A 2019 decemberében elfogadott, úgynevezett „salátatörvény” egy újabb kormányzati beavatkozásnak számít a jogvédő szervezet szerint: az elfogadott törvény megnyitotta az utat az Alkotmánybíróság tagjai előtt, hogy könnyen tanácselnöki pozícióba kerülhessenek át a Kúriára. Ez azért problémás, mert az Alkotmánybíróság egy olyan intézmény, amelyet a kormánytöbbséghez lojális személyekkel töltöttek fel, és amely jelentős emberi jogi ügyekben nem tudott ellenállni a közvetlen vagy közvetett politikai nyomásnak.
Igyekeznek megfelelni
Az egyéni vagy ítélkezési bírói függetlenség jobb állapotban van, mint az intézményi (szervezeti) függetlenség. A felmérés eredményei szerint általánosságban még mindig közvetlen külső nyomás nélkül ítélkezhet egy egyéni bíró. Az intézményi (szervezeti) függetlenség hiánya ugyanakkor így is sok bírót késztet a bírósági igazgatási vezetők elvárásainak való megfelelésre, és ez a mentalitás áttevődhet a bírák ítélkezési (egyéni) függetlenségére is.
Bár jelenleg nem teszi, jogi lehetőségeivel élve, az OBH a bírósági elnökökkel együtt már most is nyomás alá tudná helyezni a bírót egy olyan eljárás vagy ítélet alatt vagy után, amelyben az elvárások nem teljesültek.
Fagyos légkör, homályos félelmek
Az interjúk alapján az Amnesty International arra jutott, hogy tapinthatóan dermesztő légkör uralkodik a bírák körében a bírói függetlenséget érő támadások miatt. A különböző bíróságokon dolgozó bírák egyöntetűen rossz hangulatról számoltak be, olyan környezetről, amelyben a legtöbb bíró nem mer nyíltan és szabadon beszélni, klikkek formálódnak és bizalmatlanság uralkodik közöttük. A szervezet által megkérdezett bírák szerint a bírói kar fél a lehetséges fegyelmi eljárásoktól, az őket érintő előnytelen ügyelosztástól, a rossz értékelési eredményektől, a pénzügyi következményektől, a családtagjaikat érintő negatív következményektől és az oktatás, szakmai fejlődés terén jelentkező hátrányoktól.
A dermesztő atmoszféra egy szemléletes példája, hogy a bírák néha nem is tudják igazán, hogy mitől félnek: egy absztrakt jövőbeli lehetséges következménytől, az ismeretlentől félnek. A dermesztő légkörnek ez a közvetett és kifinomult eredménye azonban befolyásolhatja a gondolkodásukat és a döntéshozatalukat is.
Az Amnestynek nyilatkozó bírók részben név nélkül közölték álláspontjukat, néhányan azonban névvel vállalták véleményüket: Darvasi Szilvia, Ficsór Gabriella és Keviczki István interjúalanyok hozzájárultak nevük közléséhez.
