Hommage a’ Karinthy

Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el – mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa... Elképzelem a híres írót, a körülrajongott, érdemes férfiút, amint ül a dolgozószobájában, és titokban attól retteg, hogy a gyerek rájön, fogalma sincs, miről van szó. Mostanság mi zárkózunk be a szobába, legalábbis próbálkozunk vele, de a gyerek felettébb hangos. És főleg onlájn. Anya, kinek volt először harci elefántja?? Hannibálnak, kisfiam, mint ez köztudott. Az nem jó! Kati néni szerint előtte is volt már valakinek, és meg is nyert vele valami csatát, de nekünk kéne megmondani, hogy ki volt az. Anya, azonnal gyere, és keresd meg!

Amikor a gyermek betöltötte a hatot, egyszerre fogott el bennünket egy semmihez sem hasonlító bizonytalanság - akkor ezután már nem tőlünk fogja megkérdezni, hogy miért zöldek a levelek, és miért fúj a szél? –, és öntött el bennünket a végtelen nyugalom, hogy reggel nyolctól kettőig nem minket fog nyúzni ilyen hülyeségekkel. Erre itt van a karantén, és vele együtt az online oktatásnak nevezett szülői foglalkoztató.

Anya, lefagyott a kréta és a diszkord se enged be, mit csináljak??? Az óvatlan szülő, aki nem volt képes legalább két szobányira távolodni a gyerektől, aki így pontosan tudja, hogy hallótávolságban vagyunk, ilyenkor megpróbálja elmagyarázni, hogy lépjél ki, és próbálj meg belépni újra! Mintha ezt mondta volna annak idején a számítógépes kolléga, amikor ő hívta valami hasonló problémával. Anya, nem vagyok hülye!!!! Már rebútoltam az egész rendszert, de nem enged be! Akkor kérdezd meg a többiektől, ők biztosan tudják! Anya, egy táblázatot kell csinálni a kétszikűekről, de gyorsan! Zsuzsa néni azt kéri, hogy egy óra múlva legyen meg. És gúgl dokszban kell, de úgy, hogy a sít legyen megosztható a többiekkel is. Szóval valami táblázatot kell csinálnia, idáig rendben van a dolog. Hol a fenében van a számítógépes kolléga telefonszáma? Anya kikérdezed a rómaiakat? Anya a következő órára le kell fényképeznem a lakást, de itt iszonyú kupleráj van, csinálj rendet! Anya, megint kidobott a kréta!

Az iskolában az a fő jó, hogy ott vannak azok a kedves pedagógusok, akiknek minden évben egyszer virágot visz a gyerek, cserébe ezért leveszik a közoktatás súlyos terhét a vállunkról. Miközben mi, a hozzánk hasonló komoly, felnőtt emberek között tehetünk úgy, mintha értenénk ahhoz, amit csinálunk. Esténként hazatérünk, és minden addig megszerzett tekintélyünkkel kezünkbe vesszük az iskolai füzeteket, rámutatunk a hibákra, megrójuk (vagy megdicsérjük) utódunkat, és vele üzenjük a kedves pedagógusnak, hogy mit hogyan kellett volna csinálnia. Ha pedig nagyon akadékoskodik, akkor nagyot ütünk a kobakjára, csak úgy csattan. Nesze! … majd bolond leszek itt kínlódni veled, amikor nem figyelsz!

Ez a Karinthy határozottan tudott valamit. Persze könnyű annak, aki csak délután, éppen egy fél órára, a házi feladat közben találkozik az iskolával. Tizenkét köbméter bükkfa, mi? Mester, hol van most, amikor szükség volna magára??