Előfizetés

Továbbra is szokatlanul nagy az Északi-sark feletti ózonlyuk

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.08. 13:15

Fotó: Michel Gunther/Biosphoto / AFP
Mintegy 18 kilométeres magasságban lebomlott az ózonréteg nagy része.
Továbbra is szokatlanul nagy ózonlyuk van az Északi-sark felett, mintegy 18 kilométeres magasságban az ózonréteg nagy része lebomlott – közölte az Európai Unió Copernicus megfigyelőszolgálata. A tudósok már március elején felhívták a figyelmet a régióban szokatlanul erős ózonlebomlásra. A Copernicus Légkörmonitorozó Szolgálat friss felvételei szerint még mindig részben el van vékonyodva az ózonréteg.
A Déli-sarkvidék felett évtizedek óta megfigyelhető az ózonlyuk néhány hónapig az ottani tél után, amikor az ózon lebomlásához alkalmas feltételek fennállnak. Az, hogy szokatlan módon az északi féltekén is megjelent egy ehhez képest kisebb ózonlyuk, az idén a megszokottól eltérő légköri jelenségeknek, például a sztratoszféra szélsőségesen hideg hőmérsékleteinek tudható be. 
A szakértők már korábban is megfigyeltek kisebb ózonlyukakat az Északi-sark felett, de soha ilyen nagy kiterjedésben. „Az ózonlyuk, amelyet idén figyeltünk meg az Arktisz felett, kevesebb mint egymillió négyzetkilométeres kiterjedésű. Ez a Déli-sarkvidék felett lévőhöz képest kicsi, mivel az 3-4 hónapon keresztül 20-25 millió négyzetkilométeres is lehet” – mondta Diego Loyola, az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője. A tudósok úgy vélik, hogy az ózonlyuk hamarosan bezárul. „A jóslatunk a sarkvidéki örvény hőmérsékleteinek emelkedésén alapul, azzal ugyanis lelassul az ózon lebomlása, végül teljesen leáll” – mondta Vincent-Henri Peuch, a Copernicus légkörmonitorozó részlegének igazgatója.
 Az ózonréteg egy természetes gázréteg, mely a Földet a Nap ultraibolya-sugárzásától védi. Az ózonlyuk kialakulásának hátterében a tudósok szerint a sarkvidék felett lévő levegő különösen alacsony hőmérséklete és egy stabil sarkvidéki örvény áll. Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW) révén lebontják az ózont.
Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Az FCKW-k előállítása régóta tiltott, ha ez nem így lenne, a tudósok szerint sokkal rosszabb lenne a helyzet. Ám mivel ezek élettartama 50-100 év, az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei.
A Déli-sark feletti ózonlyuk, amelynek 1985-ös felfedezése vezetett a montreali jegyzőkönyv elfogadásához, majd fokozatosan az FCKW-k betiltásához, lassan bezáródni látszik: 2019-ben az elmúlt 30 évben nem tapasztalt méretűre zsugorodott. 

Ismét született egy takin Nyíregyházán

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.08. 12:48
Illusztráció
Fotó: Maksim Blinov/Sputnik / AFP
Egy hónapon belül ez már a második mishmi takinbébi, így már kilencen élnek az állatkertben.
A rendszertanilag a kecskefélékhez tartozó, de szarvasmarhára hasonlító mishmi takinból (Budorcas taxicolor taxicolor) a most született borjúval együtt már kilenc él a nyírségi látványosságban – közölte Révészné Petró Zsuzsa oktatási osztályvezető. A Himalája keleti részén élő takinok veszélyeztetett állatfajnak számítanak, egyedszámuk a természetben mindössze 3500 és a világ 37 állatkertjében is csak 164 egyed látható belőlük. Magyarországon csak Nyíregyházi Állatpark tartja ezt a fajt.
A park mishmi takin tenyészbikája az Európai Fajmegőrzési Program keretében 2009-ben érkezett Berlinből, nőivarú társai pedig 2014-ben követték a franciaországi Beauval Zoo-ból. Idén márciusban egy tehénnel, áprilisban pedig egy bikával gyarapodott a nyíregyházi tenyészcsapat – ismertette Révészné Petró Zsuzsa.
A takin csapat legifjabb tagjai 220 nap vemhesség után jöttek a világra, pár órával a születésük után már lábra is álltak. A márciusi és április születésű állatok egészen kilenc hónapos korukig anyatejjel is fognak táplálkozni, de hamarosan a szálas takarmány fogyasztását is megkezdik. 
A zömök testű takinoknak négy alfaja él a világon, a Mishmi-fajta az élőhelyük közelében fekvő hegyről kapta a nevét. Általában ezer és háromezer méteres tengerszint feletti magasság között élnek, a hideg ellen vastag bundájuk mellett a fajra jellemző ívelt orrhát (kosorr) is segíti őket, ami előmelegíti a levegőt.
Mindkét ivar visel szarvat, de a bikák erőteljesebb testfelépítésűek és testtömegük akár a 350 kilogrammot is elérheti. A növényevő állatok mindig ugyanazon az útvonalon járnak a pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyek között, így idővel ösvényeket taposnak ki maguknak. A csordákban elsősorban a nőstények és fiatal hímek élnek, az ivarérett hímek többnyire magányos életmódot folytatnak.
A természetben élőhelyük fokozatos csökkenése és az orvvadászat miatt az elmúlt huszonöt évben állományuk harminc százalékkal csökkent. Az Európai Fajmegőrzési Program koordinált tenyésztéssel növeli állományukat az állatkertekben.

Az eddigi legnagyobb korallfehéredés sújtja a Nagy-korallzátonyt

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.08. 08:46

Fotó: HANDOUT / AFP
Ötven éven belül harmadszor okoz tömeges megbetegedést a felmelegedett óceánvíz, most először a 2300 kilométer hosszú zátonyrendszer mindhárom régiójában.
A James Cook Egyetem professzora, Terry Hughes szerint a múlt hónapban végzett átfogó vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a rekordmeleg óceánvíz miatt a 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyrendszert immár a harmadik tömeges korallfehéredés sújtja öt éven belül.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
„Március utolsó két hetében több mint ezer zátonyt vizsgáltunk meg a levegőből, hogy felmérjük a korallfehéredés kiterjedtségét és súlyosságát a régióban” – mondta a szakember. Hozzátette: „most először fordul elő, hogy a Nagy-korallzátony mindhárom régiójában – az északi, a középső és immár a déli szakasz nagy területén is – súlyos korallfehéredés zajlik”.
A Nagy-korallzátony térségében idén februárban mérték a legmelegebb havi óceánvíz-átlaghőmérsékletet az 1900-ban megkezdett feljegyzések óta.
Az Ausztrália északkeleti partjainál elnyúló zátonyrendszer éves szinten nagyjából 4 milliárd dollárral járul hozzá az ország turistaforgalomból származó bevételeihez, ám a klímaváltozás okozta óceánvízmelegedés miatt a zátony állapota romlik, és emiatt fennáll a kockázata, hogy 
elveszíti világörökségi státuszát.

A koralltelep északi részét 2016-ban és 2017-ben is sújtó tömeges korallfehéredések nyomán az illetékes hatóság „nagyon rosszra” minősítette a zátony hosszú távú kilátásait.
Először 1998-ban – az addig mért legforróbb évben – észlelték a korallfehéredés jeleit a térségben, ám ahogy a hőmérsékleti rekordok egyre nőnek, úgy a pusztító jelenség is egyre gyakoribbá válik, aminek következtében a koralloknak kevés idejük van regenerálódni.
Az egyetem professzora, Morgan Pratchett szerint a korallfehéredés nem feltétlenül végez minden virágállattal, ám néhányuk rosszabbul viseli a megpróbáltatásokat. A zátony északi részén lévő sekélyvízi korallok több mint fele elpusztult a 2016-os tömeges fehéredés során.
A szakemberek még idén visszamennek felmérni a mostani korallfehéredés hatásait.