Hetek óta egymásnak adják a kilincset a vevők a fővárosi önvédelmi- és fegyverboltokban, a megkérdezett boltosok soha nem látott forgalomról számoltak be lapunknak. „Visznek mindent aminek nyele van” - fogalmazott az egyik körúti önvédelmi bolt tulajdonosa, akivel két vásárló közötti öt percben tudtunk beszélni. Mint mondja: a korábbi napokban még ennyire sem lett volna ideje, mert általában egyszerre két vevőt kellett kiszolgálnia, ráadásul közben kint az utcán is folyamatosan vártak négyen-öten.
A kollégáihoz hasonlóan ő is azt állította, hogy a lakosság elkapkodta a nem engedélyköteles önvédelmi fegyvereket. A legnépszerűbb a gumilövedékes pisztoly – ez nála már elfogyott – ezt követik a gázfegyverek, a gázspray, de az emberek vesznek kézi számszeríjat, tejgumis csúzlit, viperát - amit csak tudnak.
A megkérdezett boltosok nem emlékeztek ehhez hasonló rohamra. - Öt éve, a menekültválság idején elég sok fogyott a gumilövedékes fegyverből - mondta egyikük, de szerinte az akkori vásárlási láz messze elmarad a mostanitól.
Tipikus vevő egyébként nincs, fiatal és idősebb egyaránt vásárol, sokan pedig ajándékba, vagy idős szüleiknek vesznek fegyvereket. (A vásárlók rohamáról már a Reuters is beszámolt március végi cikkében.)
Az eladók egyébként nemcsak a járványügyi veszélyhelyzet miatt nem engednek be a boltba egy-két vevőnél többet. A polcokon éles lőfegyvert is tartó fegyverboltok kiszolgálói ugyanis már a bejárati kamerákon keresztül megpróbálják megszűrni, hogy kik léphetnek az üzletbe. A vásárlók jó része azonban a fertőzésveszély miatt szájmaszkban érkezik, így nehezebb meghatározni, valójában kik érdeklődnek a nem engedélyköteles - ám akár emberélet kioltására is alkalmas – eszközök iránt.
A kereskedők egyelőre nem látják a vásárlási láz végét. - Nézze, ha száz gumilövedékes lőfegyvert tudnék behozni, akkor most százat adnék el pár napon belül - mondta az egyik budai kereskedő, aki szerint folyamatos a minden korábbit meghaladó érdeklődés. - A probléma inkább az, hogy a gyártók nem bírják kapacitással, egyszerre általában csak 2-3 darabot tudok rendelni.
Magyarországon egyébként nincs érdemi gyártás gázfegyverből és gumilövedékes pisztolyból sem, ezek zömében Törökországból érkeznek. Pontosabban érkeztek: jelenleg nem lehet tudni, hogy a megrendelt tételeket mikor szállítják le, azt pedig végképp nem, hogy milyen áron. Ezekért ugyanis jellemzően dollárban vagy euróban kell fizetni. - Reggel láttam, hogy az egyik átutalásokat intéző bank már 380 körül számítja be az eurót. Mintha engem lőttek volna meg, majdnem leestem a székről- fogalmazott a budai kereskedő. Szerint nem kétséges: a most érkező tételeknek jelentősen megugrik az ára, de még így is elkelnek majd.
A vásárlók egyébként többnyire ugyanarra hivatkoznak, amikor arról kérdeztük őket, miért fegyverkeznek: szerintük a vírushelyzet miatt bizonytalan a jövő és meg akarják védeni magukat és családjukat is.
- A mostanihoz hasonló felvásárlási láznak nem valós közbiztonsági okai vannak, hanem lelki tényezőkre vezethető vissza - mondta Végh József kriminálpszichológus, aki korábban maga is aktív rendőr, túsztárgyaló volt. - Sok ember eleve szorongva éli az életét, veszélyhelyzetben pedig ez a szorongás konkrét okot talál magának, majd félelemmé alakul, egyben visszaigazolja a korábbi érzéseket. A szorongással az egyén nem tud mit kezdeni, de a félelem ellen már tud küzdeni, például úgy, hogy fegyvert vásárol magának - fogalmazott a szakember.
Végh József hangsúlyozta, élesen elválik egymástól az objektív és a szubjektív biztonságérzet. A valóságban az objektív közbiztonság jó, sőt éppenséggel a nemrég kihirdetett veszélyhelyzetben erősebb a közterületek felügyelete mint korábban. Ugyanakkor a veszélyhelyzet idején sokakban romlik a szubjektív biztonságérzet.
Magyarországon ráadásul - mint ahogyan arról lapunk beszámoltunk - a valós és a megélt biztonságérzet között óriási a különbség. A mutatók alapján ugyanis Magyarország az Európai Unió egyik legbiztonságosabb helye, de a magyarok közérzete ezzel tökéletesen ellentétes: az OECD korábbi felmérése szerint száz magyarból ötven fél kimenni éjszaka az utcára. (Az állandó terrorfenyegetettséggel együtt élő Izraelben is mindössze harmincszázalékos ez az arány.) A magyaroknál jobban csak a rendkívül magas gyilkossági rátával rendelkező dél-amerikai országokban tartottak az emberek az éjszakától.
