Litkai Gergely;stand-up;humoristák;

2020-04-13 10:35:00

Operatív világvégekép – Interjú Litkai Gergellyel

Durvának tűnik, de egy nagyon lightos apokalipszissel nézünk szembe, sokkal súlyosabb dolgok várnak ránk Litkai Gergely szerint. Ha elég „ügyesek” vagyunk, megtanulhatjuk a „Maradj megint otthon!” szlogent is, a sterilitás és a higiénia pedig napi rutinunkká válhat. A home office-ban dolgozó humorista a Karantények forgatása mellett hidrosztatikából is nap nap után bizonyít.

Nem hagyhatjuk kételyek között az olvasót: milyen kenyérkovászra esküszik, melyik a kedvenc karaténjógapóza és mi Ohm törvénye?

Kenyérkovászolással nem foglalkozom, bízom a pékekben, akik elsajátították ezt a mesterséget, és válsághelyzetben is tudnak kenyeret sütni. Nem jógázom, mert nem nyúlik a combfeszítőm és a combhajlítóm is fáj, mivel sokat túrázom és keveset nyújtok utána. Még csak nem is piláteszezek, próbálok SMR-hengerezni és azzal nyújtani. Ohm törvénye az ellenállásról szól, ami a feszültség és az áramerősség hányadosa. Valami ilyesmi.

Ötös. Mekkora a gyermeke? Veszik ezt már fizi­kából?

Hetedikes. Még csak a hidrosztatikánál tartunk, a folyadékokban terjedő nyomás tudományánál. Végre látom értelmét annak, hogy a gimnáziumban mennyi mindent meg kellett tanulni. Eltelt harminc év anélkül, hogy bárki feltette volna ezeket a kérdéseket. Most tudok „vagizni” a gyerek előtt, némi ismétléssel már jól megoldom a lejtős feladatokat például.

Ahogy a pékek a pékezést, Kovács András Péterrel a híradó-paródiákat folytatták a Jó dolgok és a Tények helyett vélemények című emlékezetes előzményekkel. Megvan ehhez a békés, fizikapéldáktól távoli alkotói közeg?

Régóta dolgozom itthon, és toleráns a család, mindig megkérdezik, hol a képhatár, meddig mehetnek el. Általában a másik szobában tévéznek, tanulnak, olvasnak, hogy ne kelljen mindent kétszer venni. De néhány Ka­ran­tényekben beszűrődnek, csak nem személyükben, mint a BBC-s videóban vagy Andráséknál, ahol a három gyerek közepes vagy maximális hangerőn éli otthoni életét.

A Dumaszínház menedzselése mellett korábban az írás napját várta nagyon. Most jobban kell várni vagy bármikor írhat?

Elég sok válságmenedzsment is van, de majdnem minden napra jut írás is. Elindítottunk egy streaming platformot a dumatv.hu oldalon, csináljuk a Duma Ak­tuált is a srácokkal, megy a Karantények, és vannak céges megkeresések is, hogy gyártsunk nekik mindenféle műsort. Régóta törtem a fejem podcast indításán, és most ez is megtörténik. Érdekelnek a zöld témák, és ezzel a mini- vagy talán maxiarmageddonnal ezek a nézőpontok is előtérbe kerültek. Ezekben a napokban kezdem el a hanganyagokat felvenni nálam okosabb barátaimmal különböző területekről, arról beszélgetünk, hogy mi jön, pontosabban mi lehetne jobb ezután. Nem egy depresszív hangulatú beszélgetéssorozat lesz, vagy legalábbis nem annak szánjuk. Ehhez sokat olvastam. Szerintem az jó arány, ha az ember legalább két napot olvas egy napi írás előtt.

Néhány hónapja egy TEDx-elő­adáson beszélt a klímaváltozásról. Más színezetet kaptak az ott elmondottak?

Azzal szembesülünk, hogy ami akkor egy vicces mondat volt, az most valóság. Beszéltem akkor például arról, milyen szórakoztató lesz, hogy nem kell egzotikus helyekre utazni, mert Miskolcon is kaphatunk malá­riát a klímaváltozás hatásai miatt. Most a környezetpusztításnak a hatásaival nézünk szembe, hiszen sok állatot kipaterolunk a természetes élőhelyéről, és egyre inkább összemosódik az emberi és a természetes világ határa. Így a fertőzéseknek is jobban ki vagyunk téve. Annak ellenére, hogy igen durvának tűnik számunkra, most egy nagyon lightos apokalipszissel nézünk szembe, sokkal súlyosabb dolgok várnak ránk. Érdemes átgondolni ezt, hiszen az emberek gyorsan hajlandóak voltak megváltoztatni a magatartásukat egy láthatatlan veszély fenyegetésétől félve. Mindannyiunk élőhelyének a pusztulása formájában nagyon is látható fenyegetés miatt is mozgósítani lehetne az embereket, sőt a kormányokat is, amelyek most elég sok mindent beáldoztak azért, hogy jó néhány életet megmentsenek.

Akár az is lehet, hogy az emberek és a kormányok ott folytatják, ahol abbahagyták.

A politikának egy területe rosszul működött. A szakpolitikák vagy a hatóságok jól tették a dolgukat, Amerikában, Nagy-Britanniában, Svájcban a járványügy a világ élvonalába tartozik, de a politikai döntések ezeket felülírták. Szembeötlő, milyen súlyos hatásai voltak egy politikai döntésnek az egész gazdaságra, társadalomra nézve.

Eljuthatunk egyszer odáig is, hogy az emberek ne válasszanak meg olyan politikusokat, akik egy laposföldhívő elszántságával tagadják a klímaváltozást?

Ha azt nézzük, hogy most megbetegszik néhány tízezer ember és ebből jó néhány meghal New Yorkban, és elképzeljük, hogy az egész metropolisz víz alá kerül, akkor biztosan felmerülnek kérdések. De előbb is felmerülnek, hiszen az erősödő viharok a magasabb tengerszinttel kombinálva folyamatos gazdasági károkat fognak okozni. Előbb-utóbb a lobbitevékenység sem abban fog kimerülni, hogy még melegítsük egy kicsit a Földet.

De lesz-e oly mértékű felvilágosodás, hogy ne kerüljenek populista bohócok hatalomba?

Miért csak a gonosz olajiparnak lehetnek érvényesített politikai érdekei? Miért ne lehetne valaki a zöldipar bábja? Lehet, hogy egy zöld populista hosszabb ideig tud uralmon maradni, mert nem pusztul el a Föld, ahol szavazni lehet rá. Egy választást nagyban nehezít a diktatúrán kívül, ha nincs, aki válasszon.

Van-e a humornak határa, a halál aratásának idején például?

Dél-Szudánban, Szíriában sokan haltak meg, és az emberek vicceltek, mi is vicceltünk, nem keltette fel az érdeklődésünket. Ha akár mi vagy a szüleink is meghalhatunk holnap, akkor sokkal érzékenyebbek vagyunk. Azzal tréfálni, hogy milliók halnak meg, most sem ízléses. Minden mást, ennek az egész helyzetnek a visszásságát ki lehet figurázni. Azt, hogy már az első két hétben kiderült, a társadalom nagy része nem végez hasznos munkát, hiszen nélkülözhető. A kovászolás arra jó példa, hogy még egy ilyen egyszerű dolgot is csak kevesen tudunk megcsinálni. Sok mindennel szembesülnünk kell, és nagy frusztrációt tud okozni, ha nem oldjuk ezt humorral.

Új kihívást jelentett Müller Cecília, vagyis egy női alak megszemélyesítése?

Mivel mindent itthon kell megoldani, a színészi feladatokat is kénytelen vagyok vállalni. Ez nem Müller Cecília, mivel nem parodista vagyok, hanem az ő lényege, ami átszűrődik az én szubjektív valóságérzetemen.

Rendező nélkül ki instruálja, kontrollálja a műsorszámot?

A tükör. Másrészt Woody Allen vagyok, de a jó részei, nem az, ami miatt kritizálják. Nagyon veszélyes Woody Allenhez hasonlítania magát az embernek. A legveszélyesebb Harvey Weinsteinhez, egyrészről #metoo-s, másrészről koronavírusos is. A felvételeket Lovász Laci mint adásrendező és mint külső szem követi, és korrigál néha.

Új értelmet kapnak a szavak. A görbe, a lapítás, a korona, a törzs – mind mást jelentett a járvány előtt. Vannak ilyen megfigyelései?

Az egy jó jelenség, hogy mennyien lettek sztárok. Müller Cecília tényleg áldozatos munkát végez, de nem olyan, mint Dustin Hoffman sárga biohazard ruhában, ahogy a Vírus című filmből ismerjük. Érdekes jelensége annak, amikor a közigazgatás szembesül egy apokalipszissel. Különös ellentmondás, és azért mókás, mert tudjuk, hogy egy sor intézkedést megcsináltunk, sokat jól, sokat rosszul, de ez az egész hiányzott a filmes világvége-képünkből. Nekem a kedvenc kifejezésem az „operatív törzs”, a „tiszti főorvos”, ezek a szavak az emberek életéből kimaradtak eddig. Exponenciális, logaritmikus: a matematikai műveltség szétárad az országban. Az emberek két forrásból is hallhatnak jó dolgokat, a sajtóból, és akkor, ha a gyereküket online oktatás keretében kell korrepetálniuk. A Microsoft Teams és a Google Classroom szavakkal sem találkozott volna az ember soha életében, a karantén erősen edukálja a társadalmat. A válság legijesztőbb része az a felismerés lesz, hogy a szegénység sokkal tartósabb, és nehezebb kitörni belőle. Nyilván eddig is rosszabb esélyekkel vágott neki az életnek, aki rosszabb esélyekkel született, de ez a helyzet most exponenciálisan vagy logaritmikusan növeli annak az esélyét, hogy fel se tudjon zárkózni. Honnan lenne okosfelszerelés ott, ahol hat-nyolc testvérre jut egy laptop, vagy ahol a családban sincs ilyen?

A veszélyhelyzet meghosszabbítására mekkora felhatalmazást adott volna méterben vagy kilóban?

Másfél métert biztos nem, mert azt nagyon nehéz megsaccolni. Én azt mondtam volna, hogy kettő. Az emberek szerintem általában rosszul saccolnak, lehet látni rajtuk a tanácstalanságot. Abban is teljes zavar van a tudományban, hogy akkor ez a vírus most terjed-e nagyon kilégzéssel vagy csak ritkán? Hány méter a tüsszentésnél? Ha valaki tüsszent a Corvin-sétányon, négyen meghalnak a Rákóczi hídnál? A másfél méternél talán összesaccolták az összes áruházláncot, és kiszámolták, hogy tíz méternél a halaspultnál állna a sor vége. Ez a másfél méter mégsem egy, nem is kettő, olyan másfél megoldás.

És mi a helyzet a felhatalmazás méretével?

Jogász vagyok alapvetően, és arra az álláspontra helyezkedem, hogy nagyon sok intézkedést meg lehetett volna hozni enélkül is. Szerintem a gazdasági válságmenedzselő intézkedéseket is érdemes lett volna meghagyni a Parlamentnél. A határ­idő a másik kérdés, mert van ez a határozatlan idejű munkaszerződése Orbán Viktornak, hogy 30 napos felmondással ő a parlament. Ez kicsit fura. Az ellenzéket pedig nem értem. Csak a döntést odázták el, ez sem volt annyira bölcs dolog, a saját nyakukba zúdították az emberek irántuk amúgy sem töretlen szimpátiáját semmiért cserében. Szóval, egy közjogi gesztus lett volna fontos a kormány részéről, hogy határozottabb eseményhez vagy határidőhöz kössék a felhatalmazást, és hogy mindenki komfortosabban érezze magát az országban. Most van egy járvány melletti diszkomfortérzés, azzal együtt, hogy az ellenzék még ilyen helyzetben is tudott szavazatokat veszíteni. Láttuk egyébként, hogy a törvénytől függetlenül születtek azok a jogszabályok, amelyek a járvány elleni védekezést nagyban megkönnyítik, ugye, hogy Schmidt Máriának két ingatlana lesz, amit egy salátatörvényben beszavaztak.

Vannak-e bajba jutott humoristák, akiken segíteni kell?

Egyelőre rövid idő telt el, de egy idő után mindenki bajba jutott humorista lesz. Ez mindenkinek a fő megélhetése. Tévéfelvételek sincsenek, a rendezvénytilalom miatt a Showder Klubot sem lehetett rögzíteni, mert nézők nélkül felvenni egy stand up-műsort elég nyomorult érzés lett volna.

Új DEKK-színházi produkciók íródnak?

Két bemutatón dolgozunk a vészhelyzet idején is. Az egyik az Algoritmusok a K2 társulattal, ami nagyjából össze is állt, és mivel digitális témakört ölel föl, jó lehet online bemutatóra is. Az Irodai patkányok című darabunk is készül, Kocsis Gergely rendezi majd, Fehér Gáspárral és Fehér Boldizsárral írjuk, Vinnai András jegyzi a dalszövegeket. Mi nem adjuk fel a küzdelmünket, bármilyen ellenszélben és kénkőesőben is próbálunk valamit létrehozni.

Járt-e az üres Dumaszínházban a karantén kezdete óta?

Itt lakom a közelben, látom egész nap. Szoktam mondani, hogy kijövök néha az erkélyre, és nézem, ahogy a sétányon ég a pénz. Mint amikor Harlemben a hordókban melegítik a kezüket az emberek, vagy amikor Pablo Escobar égő dollárkötegek fölött melegedett. Ezt érzem kicsit ebben a helyzetben.

Álmodik a színpaddal?

Nem. A híradókkal kielégítem a szereplési vágyamat, ami amúgy sem kielégíthetetlen.

A túrázás mint hobbi kapóra jön a Normafa-elkerülési játékban?

Mivel Magyarország nagy részét bejártam már gyalog, így tudok olyan helyekre menni, ahol az égegyadta világon senki nincs. Mindenkinek az első ötlete a Normafa, Makkosmária, Solymár. Volt is ilyen poénunk, a Nordic Walking Dead, a fertőzés jó levegőn történő átadása minél több embernek.

Ne kérdezzek kirándulóhelytippeket? Hiszen holnap mindenki odamegy…

Igen. Ez olyan volna, mint a befektetési tanácsom, egy másodlagos kaotikus rendszer. A jóslat befolyásolja a valóságot.

A Maradj otthon! helyett mi lesz az új szlogen évek múlva?

Ha nem teszünk meg mindent, akkor „Maradj megint otthon!”, „Maradj még mindig otthon!”, „Ne gyere ki újra!”, ilyenek. A társadalom évi három-öt hónap téli álmot alszik majd, mint a macik a veresegyházi medveparkban, és néha kijövünk az influenzaszezon végén. A megoldás, ami ott van a kezünk ügyében, más hozzáállást igényel. A sterilitás és a higiénia kultusza, ami a távol-keleti országokban természetes, be fog épülni a hétköznapjainkba, és ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor napi rutinná is válhat.