Nyugati aranyélet helyett keleti karantén

Az utóbbi években tízezrek költöztek – ha csak átmenetileg is – Sopronba, hogy szeletet kapjanak az Ausztriában dolgozó, több ezer eurót kereső magyarok egyre kisebb tortájából. A koronavírus azonban egyik hétről a másikra kiürítette a munkásszállókat, itt-ott kocsmává alakította az utcákat és szorongással töltötte meg a mindennapokat. A kint dolgozók egy részét azonnal elbocsátották, sokan azonban még most is ingáznak. Rájuk szigorú határellenőrzések várnak kint – és negatív kommentek itthon.

Az egyetemisták hazautaztak, az alkalmi munkavállalók eltűntek, a korábban a várost sújtó tömeg, a közlekedési dugók, az utcán vonuló osztrákok most sehol sincsenek. Évtizedek óta nem tapasztalt csend telepedett Sopronra a koronavírus-járvánnyal. „Néhány kutyasétáltatón kívül nem nagyon látni embert, egy-egy autó időnként elmegy a ház előtt, de inkább csak buszok. Látványosan megfogyatkozott a lakosság” – mondja Renáta, aki a város egyik központjának számító Deák téren lakik. Ugyan a szabályok szerint műkörmöshöz és fodrászhoz is el lehetne menni – és Sopron híres arról, hogy osztrák szomszédaink évtizedek óta ezekért a szolgáltatásokért (is) járnak át –, most zömében ezek az üzletek is zárva tartanak. Akárcsak a szintén népszerű magánfogászatok többsége és a ruhaboltok. A korábban zsúfolt kocsmák is lehúzták a rolót, ennek hatására viszont szintén változott az utcakép. „Szembetűnő, hogy azok, akik korábban valamelyik kiskocsmában töltötték az idejüket, most az utcára szorultak. Sokszor látok a padokon dobozos sört ivó embereket. Sőt az éjjel-nappalik előtt is alakulnak rögtönzött talponállók” – meséli Renáta, aki a város külterületén zajló színeváltozásról is hírt ad. „A kamaszok láthatóan nehezebben bírják a bezártságot, hétvégéken átjárnak egymáshoz. De nem csak nekik nehéz, amikor két hete elmentem futni az erdőbe, nemigen találkoztam emberekkel, de legutóbb a Szalamandra-tónál már úgy éreztem magam, mintha egy fesztiválon lennék. Rengetegen voltak kint.”

„Élelmiszerboltban dolgozom, ezért egyrészt örülök, hogy van munkám, másrészt, mikor néhány hete elindult a vásárlási hullám és leraboltak mindent a polcokról, adott némi megnyugvást, hogy mindig fogok tudni ételt hazavinni” – mondja Diána, aki jelenleg egyedüli kenyérkereső a családjában. Férje vendéglátósként dolgozott Ausztriában, de az elsők között bocsátották el. Két gyermeket nevelnek albérletben, ezért most ők is meghúzták a nadrágszíjat.

Az osztrák munkáltatónak egyébként lenne más lehetősége is, Ausztriában ugyanis a vírushelyzet miatt igénybe lehet venni a Kurzarbeitot, aminek lényege, hogy három hónap átlagában a tíz százalékára lehet csökkenteni a munkaidőt, akár egyenetlenül is. Ha az első két hónapban olyan súlyos a vírushelyzet, hogy nulla százalékot tud ledolgozni a munkavállaló, akkor a harmadikban harminc százalékkal még mindig kihozhatja az átlagot. Így a fizetési sávtól függően 80-90 százalékát megkapja a fizetésének, mivel az állam ezt kipótolja. Ekként a cégeknek lehetőségük van arra, hogy úgy küldjék fizetett szabadságra a dolgozóikat, hogy ez szinte semmibe ne kerüljön a számukra. Ezt azonban csak a munkáltató kérheti, a munkavállaló nem. Sokan pedig mindenféle utánajárás nélkül inkább mindenkit kirúgtak vagy rávették őket arra, hogy közös megegyezéssel távozzanak. Diánáék esetében is ez történt. „Van olyan szakács barátunk, akiknél mindenkit egyből átjelentettek Kurzarbeitra, a férjem főnöke is az mondta, utánanéz ennek a lehetőségnek, de végül írt egy SMS-t arról, hogy ez nem fog működni, és döntse el, hogy aznaptól, vagy a neki járó szabadságok kivétele után távozik. Arról biztosította, hogy visszavárják, de ennyi. Magyarországon igényeltünk munkanélkülit, de kérdés, hogy az mikor jön meg, mert szükséges hozzá egy osztrák nyomtatvány, amire most sokat kell várni. Szerencsénk, hogy mivel én továbbra is kint dolgozom bejelentett munkában, a családi pótlékot a két gyerek után továbbra is kapjuk kintről.”

Diána eddig heti 20 órában dolgozott Ausztriában, de mivel férje elveszítette a munkáját, annyi műszakot vállal, amennyit csak tud. Most a férje van otthon 12 és 5 éves gyerekeikkel, ő süt-főz, Diána szerint kiválóan helytáll ebben a felborult helyzetben is. „Nem mondom, hogy nincsenek mélypontok a bizonytalanság miatt, mostanában gyakran felriadok éjjel, nem tudok visszaaludni. Féltem a családomat, félek, hogy valamit hazahozok, de nem tehetem meg, hogy otthon maradok. Anyukámékkal már hetek óta nem találkoztam, mindeközben az öcsém, aki autista, nagyon beteg volt, 3 hét alatt lefogyott 10 kilót, köhögött, fájt a tüdeje, a végén már morfincseppeket kapott a háziorvostól, de nem csináltak neki tesztet. Szerencsére már sokkal jobban van” – meséli megkönnyebbülten.

A boltban, ahol dolgozik, már csak maszkban mehetnek be ők is és a vevők is, utóbbiak számára ingyen maszkot osztanak a bejáratnál. A kassza elé felszereltek egy plexiüveget, valamint ragasztott jelzések mutatják, milyen távolságra kell állniuk egymástól a vevőknek. (Ahogy ez már több hazai boltban is megfigyelhető.) Diána munkahelyén viszont ennél is tovább mentek, hétfőtől a bevásárlókocsik is számozottak lesznek, és csak ötvenen tartózkodhatnak majd egyszerre az üzletben. Az osztrákok szerinte sokkal fegyelmezettebbek ebben, mint a magyarok, a soproni boltokban ugyanis még most is nagyon kevesen vannak maszkban, és szinte egymás nyakába lihegnek az emberek. „A piacon én voltam az egyetlen, akin maszk volt az árusokon kívül, míg a boltban az emberek talán 10 százalékán láttam maszkot” – osztja meg tapasztalatait.

Szigorú ellenőrzések a határon

Sopronban sokan bírálják azokat, akik még mindig kijárnak dolgozni, zárt Facebook-csoportokban gyakran elhangzik, hogy majd ők fogják „becipelni” a vírust, de ahogy Diána példája is mutatja, vannak, akik akkor sem tudnak a négy fal között maradni a családjukkal, ha egyébként szeretnének. Az albérleti díjakat most is fizetni kell, ahogy a bevásárlás sem lett ingyenes.

A határon ugyanakkor a korábbihoz képest komoly ellenőrzések várnak az ingázókra. Eddig például bevett szokás volt az egy cégnél dolgozó magyarok esetében, hogy egy autóval jártak ki többen, hogy ezzel is spóroljanak a benzinen. Egy zárt Facebook-csoportban megosztott tapasztalatok szerint azonban már csak azok utazhatnak egy autóban, akik egy háztartásban élnek, vannak, akiket több ezer euróra büntettek, mert ezt megszegték. Az ingázóknak egy hivatalos és friss, a munkáltató által kiállított igazolást is be kell mutatniuk ahhoz, hogy átjussanak Ausztriába, ezt minden esetben elkérik az osztrák határőrök. „A magyaroknak ez azért fontos, mert ellenőrzik, hogy Soprontól hány kilométerre járok dolgozni, az osztrákoknak pedig bizonyítani kell, hogy hova és miért megyek. Úgy tudom, nagyrészt az egészségügyben, szociális területen vagy a kereskedelemben dolgozók, kamionosok, postások, benzinkúti alkalmazottak járnak most ki” – mondja Diána.

Sopronból köztudottan sokan – néhányan évtizedek óta – feketén is jártak ki dolgozni, például takarítani, vendéglátásban dolgozni vagy gyerekekre vigyázni, számukra ez volt a főállás. Ők most nem csak hogy a munkától estek el, hiszen már a határon sem tudják igazolni, hogy miért akarnak Ausztriába menni, de munkanélküli-segélyt sem igényelhetnek, hiszen akár évek óta nincs bejelentett munkahelyük. Az álláskeresési járadék igénylésénél pedig igazolni kell, hogy az elmúlt három évben volt legalább 365 napnyi munkaviszonya az embernek.

Ausztriába, főleg a határhoz közeli településekre nagyon sok egészségügyi dolgozó is ingázik, őket foggal-körömmel igyekszik megtartani az osztrák állam. Nemrégiben arról szóltak a hírek: Burgenland ingyenes szállással, illetve bónok, utalványok és más kedvezmények formájában segítené, hogy azok, akik eddig ingáztak, maradjanak az osztrák oldalon. De nem csak a Burgenlandban dolgozó magyarokra számítanak, a kedvezmények azoknak is szólnak, akik korábban az ápolási területen dolgoztak, és akiknek ápolási asszisztensi és szakasszisztensi diplomájuk van. Az Index szerint az osztrák tartományban körülbelül 1200-an dolgoznak idősek otthonaiban és ápolási otthonokban, vagy végeznek otthoni betegápolást. Közülük 201-en ingáznak Magyarországról.

„Van egy szülőpár a környezetünkben, két óvodás gyerekkel. Az édesanya kint nőgyógyász, az apa Magyarországon mentőmotoros. Ők ugyan kapnának kint lakást, de mivel a férfi itthon egészségügyi dolgozó, kötelessége itt dolgozni. Viszont ugyanez a helyzet a feleségével is kint. Azt egyikük sem tudja, hogy mi lesz a pici gyerekekkel, ha a nő kint ragad, míg a férfinak itthon kell helytállnia” – vázolja Diána.

Kamionosok, maradjatok!

Bár őket is sokan bírálják, a kamionosok nélkül, akik lényegében az élelmiszert szállítják, igen hamar bajba kerülne minden ország, de a vírus terjedésének visszaszorítása érdekében nem könnyítik meg a helyzetüket. Ausztriában például vannak olyan boltok, ahol azért, hogy ne érintkezzenek a dolgozókkal, mindent egyedül kell lepakolniuk védőfelszerelésben, ami időnként komoly fizikai munkát jelent. Sok helyen a kamionsofőrök már a közösségi helyiségeket, mosdókat sem használhatják. „A Billában nekünk kell lepakolni az árut, de utána a kezünket nem moshatjuk meg, mert nem mehetünk be a mosdóba, kizavarnak az épületből” – meséli Németh Zoltán ingázó kamionos áruszállító, aki maga is kapott negatív kommenteket, melyek szerint ő a vírushordozó és -terjesztő. Harminchat kilométerre dolgozik a határtól, messzebb nem mehet, mert azzal már több száz eurós büntetést kockáztat. Így kint élő testvérét sem látogathatja meg. Az ételt rendeli, hogy a munkán kívül egyáltalán ne kelljen kimennie a lakásból, nem akar másokat veszélyeztetni.

„Élelmiszer-szállítóként sokkal többet dolgozom, mint eddig bármikor, 271 óra jött össze 24 nap alatt a múlt hónapban. A kamiont a telephelyen hagyom és saját autóval ingázom. Kizártnak tartom, hogy Ausztria valaha lezárná a határt, az ingázó magyaroknak kell az osztrák munka és az osztrákoknak is szükségük van a magyar munkavállalókra. A gazdaságot nem lehet belelökni a kukába, ha egy kamion sem mozdulna meg 3 napig, igen nagy pánik törne ki amiatt, hogy megállt az áruszállítás” – mutat rá Zoltán.