Kőrösi Gábor főleg a hazánkban forgatott külföldi produkciók számára gyárt filmdíszleteteket. Ez egy olyan szakma, ahol egyik napról a másikra „valami egészen mást” kell rohamtempóban előállítani. Tudását most a koronavírus elleni védekezésben hasznosítja. Tagja annak a Facebookon pár hete összeállt, egymást korábban nem ismerő civil társaságnak, amely saját költségén és a becsorgó adományokból készít arcpajzsokat az egészségügyben dolgozók részére.
Önmagáról nem szeretne beszélni, sokkal fontosabbnak tartja azt a ma már több mint 2600 tagú, önzetlen, jó szándékú emberből álló közösséget, amely időt, pénzt és energiát áldoz azért, hogy másokon segítsen. Nemzetközi példák alapján jött az ötlet, hogy arcpajzsot kellene előállítani, amit a „frontvonalban küzdő” orvosok és ápolónők is használhatnának.
Az első gyártásba vett „termékük” a plexi arcpajzs. A dolog lényege – foglalta össze Kőrösi Gábor –, hogy a korábbi normák szerint beöltözött orvos nem védett az arcába, szemébe, fülébe köhögő betegektől. Nincs mese, fel kell szerelni rövid úton az összes orvost, ápolót, patikust, rendőrt, vámtisztet, bolti eladót. Mindenkit, aki munkája során napi több száz emberrel érintkezik.
A műanyag, átlátszó arcpajzs fejpánt része 3D-s nyomtatással készül: ez olyan gyártási eljárás, amely vékony rétegek lerakásával hoz létre tárgyakat. A plexi rész az első példányoknál lézervágással készült. „Az én szerepem annyi volt, hogy – felismerve az aktuális gyártási metódus gyengeségeit – kidolgoztam egy sokkal egyszerűbb terméket, amit gyorsabban és olcsóbban lehet gyártani” – mondta Kőrösi Gábor.
A prototípust megmutatta orvosoknak, javaslatukra úgy módosított a terméken, hogy az ne csak a szájat és a szemet, hanem a fület is védje. Az arcpajzsra hatalmas az igény, orvosokon és ápolókon kívül is rengetegen érdeklődtek. Cikkünk írásakor a civil csoport már több mint 11 ezret állított elő a speciális maszkból, de ennek a sokszorosára lenne szükség. Az eddig gyártott arcpajzsok kincsként őrzött eszközök az orvosok, ápolók körében. A tisztíthatóság a pet alapanyag esetében megoldható, de pár hét múlva bizonyosan beopálosodik.
Az előállítási költség darabonként mintegy 400 forint. A civilek saját maguk dobták össze a pénzt. Se munka-, se anyagköltséget, egyetlen fillért sem kérnek az arcpajzsokért. „Semmiféle anyagi érdekünk nem fűződik a gyártáshoz, mi csak öljük bele a pénzt. Nem üzleti vállalkozás vagyunk, karitatív tevékenységet végzünk” – hangsúlyozta Kőrösi. A számlájukon azonban már csupán néhány százezer forint van: „kimerültünk anyagilag, pedig megvan az eljárás, amivel pár stancgépen elláthatnánk Magyarország teljes pajzsigényét. Viszont, ha egy gép, egy nap alatt elő tud állítani 5000 arcpajzsot, akkor azt etetni 2 millió forint. Ami nem tétel egy-egy ember védőfelszereléséért, de itt mi ezen a szinten ezt nem tudjuk finanszírozni.”
A közösségi oldalakon gyorsan terjedt a maszkot készítő civilek híre, írt róluk a 444.hu, több tévéstáb is bejelentkezett. Kőrösi Gábor reméli, hogy a sajtó közreműködésének köszönhetően anyagi gondjaik is mérséklődnek, és elindulhat a feladat nagyságágához mért termelés. „Főként alapanyag-felajánlásokat szeretnénk, elsősorban nem pénzre van szükségünk, hanem felhasználható fóliára nagy tételben. Bármire nyitottak vagyunk: aki nagy tétel vásárlásával segítene, az ne nekünk utaljon, hanem vegye meg nekünk az alapanyagot.” (Részletek a „3D nyomtatás a koronavírus ellen!” nevű Facebook-csoport oldalán.)
A nyilvánosságra hozott, bárki számára elérhető technológia nem bonyolult, és az országban sok „stancgép” található, ami alkalmas a gyártásra. Külföldön már több helyen átvették a példát, és Kőrösi Gábor tervei alapján kezdtek bele maszkok készítésébe.
Az arcpajzsokat jelenleg manufakturális módon állítják elő, az igazi megoldás szerinte az lenne, ha a magyar állam is beszállna a gyártásba. Hiszen a járvány elleni védekezés elsődlegesen nem a civilek, hanem az állam feladata.
Jelenleg azonban nem lehet azt mondani, hogy gyümölcsöző lenne az együttműködés, igaz, „nehéz is egy kéthetes tömörülésnek a kapukat döngetni”. A csapat ezzel foglalkozó, szakirányú kutatói több fejlesztésüket (arcpajzs, maszk, szemüveg) is beadták engedélyezésre az Országos Gyógyszeripari Intézetnek, de mindeddig nem kaptak választ. Az idő pedig szorít.
Kérdésünkre, hogy az orvosok és ápolók használhatják-e egyáltalán hivatalos engedély nélkül a maszkot, Kőrösi Gábor közölte: „A szükség felülírja a szabályokat, elvileg nem, mégis viselik. Sok helyen nincs más. Próbálja csak meg letépni róluk valaki – az azt hordó ember az életével játszik!” A civilek olyan papír kíséretében adják át az arcpajzsokat, amelynek aláírásával mindenki nyilatkozik arról, hogy azokat a saját felelősségére használja. Egyébiránt – fűzte hozzá – a Kínából most érkező felszerelések engedélyeztetése sem a szokásos módon, hanem gyorsított eljárásban történik.
Az a fél milliméteres vastagságú polietilén fólia, amire a maszk készítéséhez szükség van, és pillanatnyilag csak külföldről beszerezhető, eddig jószerével „senkinek sem kellett”. Most viszont nagy rá a kereslet, hiánycikknek számít szerte a világon, ugyanezt a pajzsot gyártja mindenki. Bizakodásra ad okot, hogy a civilek találtak egy magyar vállalatot, amely a közeljövőben remélhetőleg belefog az alapanyag gyártásába. Kőrösi Gábor egyelőre még nem szeretné elárulni, melyik cégről van szó. Semmit sem akar elkiabálni.
csoport következő fejlesztése egy bármilyen normákat teljesítő, bármilyen szűrővel felszerelhető félálarc, amely szintén hiánycikk – ellenben a nemzetközi tapasztalatok szerint az orvosok jelen helyzetében létfontosságú.
