Fotó: LOIC VENANCE / AFP

Hogyan tartsa be a kijárási korlátozást, akinek nincs hova hazamenni?

A francia kormány a járvány miatt most kénytelen odafigyelni olyan népcsoportokra is, akik békeidőben elég kevés figyelmet kapnak. A fertőzés terjedésének megakadályozása miatt kidolgoztak egy programot a lakhellyel nem rendelkező embereknek, amiben országszerte nyolcvan telephelyen különítenék el a fertőzött hajléktalanokat és menekületeket. Jelenleg megközelítőleg 15 ezren használják a tovább nyitva tartó téli szállókat, de az országban több, mint 250 ezer ember él fedél nélkül.

Szerző

Megosztás
A francia polgári védelem egészségügyi dolgozói végzik a munka dandárját
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
A hajléktalanok elszállásolására és a teljes programra 50 millió eurót különítettek el
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Országszerte nyolcvan telephelyen gondoznak fertőzött menekülteket és hajléktalanokat
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Az egyik ilyen intézmény az észak-franciaországi Saint-Aignan-Grandlieu-ben található
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Az otthontalan emberek állapotuk és higiénés körülményeik miatt egyébként is jobban ki vannak téve a fertőzésveszélynek
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Állandó orvosi felügyelet alatt egymástól izolálva kezelik őket
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
A kormánnyal kritikusok rávilágítottak, hogy a kijárási korlátozásokat nem tudja betartani, akinek nincs hova hazamenni
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
A többség helyzete a járvány előtt sem volt jó, de azóta katasztrofális
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Mivel egészségi állapotuk rosszabb, mint az átlag állampolgáré, de az utcán élnek, ezért az esetleges továbbfertőzés szempontjából is sürgős megoldani a hajléktalanok szűrését és elkülönítését
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Kilakoltatási moratóriumot is érvénybe léptettek, hogy legalább ne nőjön az otthontalanok száma
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
A hajléktalanok mellett a menekültszállókon élők a másik társadalmi csoport, akik körében magas a fertőzésveszély kockázata
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Az állami elkülönítőprogram nyolcvan telephelyén több, mint háromezer fertőzöttet ápolnak
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Franciaországban 250 ezer hajléktalan él és 2019-ben összesen 133 ezren nyújtottak be menedékkérelmet
Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Fotó: MLADEN ANTONOV / AFP

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"

Lassan a világ összes országát érinti az új koronavírus okozta járvány, ezért szinte csak annak elnyújtásával és a gazdasági hatásaival foglalkozunk. Úgy tűnik, hogy az emberiség megfeledkezik, vagy csak önzőségből nem foglalkozik azokkal az állatokkal, akik eddig azért voltak mellettünk, mert nekünk volt fontos. A járvány hatására világszerte rengeteg háziállat marad gondozás nélkül, mert gazdáik meghaltak, kórházba kerültek vagy csak egyszerűen utcára tették őket és lemondtak róluk.

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2020.04.10. 09:18
Zsúfolt bangkoki menhely
Fotó: MLADEN ANTONOV / AFP
Menedék kóbor cicáknak Isztambulban
Fotó: YASIN AKGUL / AFP
Isztambulban az önkormányzat gondoskodik az utcára került állatok táplálásáról
Fotó: OZAN KOSE
Kutya tükörképe egy pristinai kávézó kirakatában
Fotó: ARMEND NIMANI / AFP
Macska Erbilben. A turisták távolmaradásával ezek az állatok is ellátmány nélkül maradnak
Fotó: SAFIN HAMED / AFP
Magányos kutya egy kijevi szupermarket előtt
Fotó: SERGEI SUPINSKY / AFP or licensors
Nem csak a frissen utcára kerülő házi kedvencek okoznak problémát, a kóbor állatokat eddig az éttermek és turisták etették
Fotó: Sebnem Coskun / AFP
Azok az állatok, akiket eddig rendszeresen etettek, mostantól kénytelenek lesznek élelmet szerezni és harcolni egymással a túlélésért
Fotó: SAFIN HAMED / AFP
2019-es adatok szerint a világon 200 millió kóbor kutya él, a 2020-as stratisztika biztosan sokkal rosszabb lesz
Fotó: SAFIN HAMED
Egy iraki férfi etet egy kóbor cicát. Ahol kijárási korlátozást vezetnek be, ott ez a lehetőség is megszűnik
Fotó: SAFIN HAMED
Ez a kutya türelmesen vár a sorára, míg az önkormányzat emberei kiszórják a tápot. Ő feltehetőleg nem rég került gazda mellől az utcára
Fotó: OZAN KOSE / AFP
A palesztin Hiba Junaidinak feltűnt, hogy a környéken több lett a kóbor macska. A házának hátsó kertjében eteti őket
Fotó: HAZEM BADER / AFP
Egész szürreális látvány, hogy a kijárási tilalom miatt kihalt városban csak kutyákat látni
Fotó: ARMEND NIMANI / AFP
Macska pihen Párizs Belleville negyedében
Fotó: JULIETTE AVICE / AFP/Hans Lucas
Karacsiban önkéntes állatvédők mentik a magukra hagyott háziállatokat és a piaci ketrecekben hátrahagyottakat
Fotó: ASIF HASSAN / AFP

Fotó: Pilóta: Németh Patrik / Béres Márton

Szabadban, mégis otthon - így telik az élet a balkonkaranténban

Szerző
Frissítve: 2020.04.08. 21:57
Szerencsére sokan tartják be az országos tisztifőorvos utasításait és maradnak otthon a saját és környezetük védelmében, pedig sportolóként, agilis vendéglátósként vagy aktív nyugdíjasként nem is olyan könnyű. Béres Márton és Németh Patrik drónfotókon mutatja be néhányukat, akik az erkélyre költözve enyhítik a kijárási korlátozás okozta bezártságot.
Kálmán Csilla sportmodell világbajnok, és párja, Tulok Dániel men’s physique Európa-bajnok
Kálmán Csilla: Sajnos a kijárási korlátozás nem jött jókor, ugyanis mindketten testépítő verseny felkészülési fázisában vagyunk. A konditerem bezárt, ezért itthon edzünk. Dani sokkal nehezebb helyzetben van, ő itthon nem tud akkora súlyokat emelgetni, mint a teremben. Közben én is home office-ban dolgozom, sok vendégemnek tartok személyi edzést, számukra itthon veszek fel videókat különböző edzésekről, gyakorlatokról, illetve elkezdtem angolt oktatni Skype-on.
Nagyon terveztük a nyaralásunkat, a Karib-térségbe szerettünk volna utazni, egész évben ezért dolgoztunk, ez sajnos most úgy néz ki, hogy elmarad. Sok előnyét nem látjuk az itthonlétnek, nyilván rendet lehet rakni, kertészkedni, talán az egyetlen előnye az, hogy jó néha kizökkenni a feszített tempóból, hétköznapokból.
Tálos Kincső, egyetemista
Próbálok napirendet tartani, általában 8-9 között kelek, majd nekiállok tanulni. A tanároktól folyamatosan kapjuk a beadandókat online, általában abban az időpontban adják ki a tananyagot, amikor az óra lenne az egyetemen. A kijárási korlátozások kezdetén, amíg volt lehetőségem, dolgoztam, így a legelején még kénytelen voltam kimozdulni a lakásomból. Ma már csak egészségügyi sétára szoktam elmenni a kutyámmal és a szüleimnek is én vásárolok be. Megpróbálom eltölteni az időt, többet főzök és sütök, edzek is minden nap. Nekem tetszik az online oktatás, nagyon jó, hogy egy előadást bárhogy végig lehet nézni, akár a teraszon ülve arcpakolásban és a fejemen törölközővel.
Horváth Éva, nyugdíjas
Egy éve már, hogy itthon vagyok nyugdíjasként, így nagy életmódváltást nem hozott a kijárási korlátozás. Kétnaponta bevásárolni és a kertbe el szoktam menni itthonról. Maszkot és kesztyűt is hordok ilyenkor, bár a kesztyűim kezdenek elfogyni, a maszkot viselni meg nem szeretem, mert bepárásodik tőle a szemüvegem. Úgy gyanítom, hogy átestem már a víruson, február 10-én beteg voltam, ez előtt nem voltam még soha influenzás sem, de most egy betegség ledöntött a lábamról. A tünetek hasonlóak voltak a koronavíruséhoz, nem volt étvágyam, ízérzékelésem, köhögtem és egy napig magas lázam is volt, ami előtte még sohasem. Bízom benne, hogy tudok egy tesztet csináltatni akár magánúton is, hogy kiderüljön, tényleg átestem-e már a fertőzésen. Általában ha jó idő van, kiülök olvasni a teraszra, könyvtárból szoktam könyveket hozni, de már az is bezárt. Vavyan Fable: Ezüstegér című könyvét olvasom jelenleg. Legjobban az egy éves unokám hiányzik, akit nem tudok látogatni, mivel nem itt élnek.
Gelencsér György, focista
Jelenleg a fociklubom által előírt edzéstervet csinálom, sajnos nem lehet olyan teljeskörű, mint a pályán, de a szintentartást el lehet érni. Persze hiányoznak a meccsek, rossz érzés, hogy nem lehet tudni, hogyan végződik a bajnokság. Szerencsére az erkélyen tudok labdázni, dekázgatni, egy focistának fontos, hogy minden nap labdához érjen. Az egyetemen a távoktatás működik, eleinte csak szöveges formában kaptuk meg a feladatokat, de már működik a videós átvitel is, a tanárok prezentációkat is meg tudnak velünk élőben osztani. A szakmai gyakorlat még kérdéses az évfolyamtársaim számára, mert a cégeknél ez távmunkában nem teljesíthető, de egyelőre a diplomavédés és az államvizsga technikai megoldása sem tiszta. Pozitívum talán az itthonlétben, hogy tudok koncentrálni a tanulásra is, a családommal sokkal több időt töltök, mint azt a kijárási korlátozás előtt tettem. 
Buga László és Bognár Éva, zenészek
Buga László: Egy gyárban dolgozunk főállásban, másodállásban pedig lakodalmakban zenélünk hétvégente. Jelenleg home office-ban vagyunk mind a ketten, és szerencsére tökéletesen tudunk úgy dolgozni itthon, hogy nem zavarjuk egymást. Amikor tudjuk, segítjük a szülőket a bevásárlással, egyébként nem nagyon mozdulunk ki itthonról, ennek örömére most ezerrel sütünk és főzünk. Nagyon várjuk azt, hogy újra induljon a vendéglátást, mert hiányzik a zene és a fellépések, ezért minden nap gyakorlunk itthon. A „karantént” a repertoár bővítésére használjuk fel, új számokat tanulunk meg, énekelünk fel, valamint próbáljuk tevékenyen eltölteni az időt.
Horváth Ariella Roxána és Németh Virág, tanulók
Roxána: Kezdetben sokat viccelődtünk a barátaimmal, hogy két hét extra tavaszi szünetet azért mindegyikőnk el tudna viselni a szigorlatok meg vizsgák előtt, de amikor március 11-én este a rektorunk egy videóüzenettel ezt valósággá tette, kicsit elfogott a szorongás. Ezt követte a kollégiumunk sürgős kiköltöztetése és egy szempillantás alatt "levelezőre" kerültünk. Hatalmas szerencsém van az egyetememmel és az oktatóinkkal, hiszen mindenki a maximumon túl teljesít ebben a kényelmetlen helyzetben is. Nagyon hiányzott a konyhám! Most sokkal többet tudok itthon lenni, így amikor csak lehet, magunk készítjük el a finomságokat. A #karanténpékség csodás hozadéka lett a kialakult helyzetnek: kovászt nevelek, kenyeret, kalácsot és sok más finomságot sütök-főzök. Azért igyekszünk minden nap sportolni is! Egy hete minden este lefutunk 5 kilométert a kutyákkal. Ők élvezik a leginkább a helyzetet. Minden nap jut idő sétára és új trükköket is tanulnak. A futással próbáljuk csillapítani a mozgásigényt, így sokkal békésebb a bezártság is. A nagymamámat viszont nem látogattam meg hetek óta, telefonon elmesélve a sütije sem tud olyan finom lenni. Elfogadjuk, hogy most az otthonmaradás ad lehetőséget a későbbi sütizésekre.
Muzsai Vilmosné, nyugdíjas
Hetvenhat éves vagyok, így már egyáltalán nem megyek el itthonról, két hete nem voltam már az utcán sem. Most húsvéti nagytakarítást készítek, rendezgetem a kiskertemet, el tudom foglalni magamat. A gyerekem és a vejem segít nekem a napi dolgokban, bevásárolnak nekem, és ebédet hoznak. Koromnál fogva már nem félek a vírustól, nem gondolkodom rajta, pedig szeretek csavarogni. Míg lehetett mentem boltba, meg a barátnőimhez napi szinten. Ilonka, Dencsiés Erzsi hasonló korúak mint én, velük most nem találkozhatok, ők is hiányoznak nekem, én is nekik, de telefonon lebonyolítjuk a napi pletykákat. Nekik a szomszédok illetve az önkormányzat segít bevásárolni, ebédet vinni. 
Osváth-Gerzovich Péter, Osváth-Prokai Eszter Anna, és Liza
Osváth-Gerzovich Péter: Eddig a bezártságot talán nem volt annyira nehéz elviselni, az utóbbi héten már tudtam home office-ban dolgozni, Lizának viszont nagyon hiányzik a bölcsőde. Szerencsénk, hogy a városban a Szülők Háza elkezdte a „digibölcsit”, aminek a keretében a gyerkőcök virtuálisan találkozhatnak a nevelőikkel. Azokat a mondókákat és verseket mondják, játékokat játsszák, amiket alapesetben a bölcsődében szoktak, viszont most a nevelők Facebook live-ban tartanak foglalkozást a monitor előtt. Liza gyakran megkérdezi, hogy megyünk a bölcsibe, de olyankor elmondjuk neki, hogy most nem lehet, mert sokan betegek. Hiányzik neki a társaság. A grillezést nem a koronavírus szülte, azt eddig is csináltuk, viszont most a baráti társaságtól jött egy ötlet, hogy a Zoom nevű applikáción keresztül együtt sörözzünk és dumáljunk és ezt elneveztük „chatiszás-virtuális kocsmának”. A kép elkészültekor a baráti társaságból például mindenki otthon grillezett, Frankfurttól Budapestig.