Szegény ember kijárási tilalma

Sok hátrányos helyzetű család esik „fogságába” saját falujában azóta, hogy a járvány miatt bevezették: csak bankkártyával vagy online vett jeggyel lehet utazni a távolsági buszokon.

Több kistelepülés polgármesterétől kaptunk olyan jelzést, hogy a legszegényebbek számára nehézkessé vált az utazás a Volánbusz helyi- és helyközi járatain a járvány miatt elrendelt intézkedések miatt. A buszokat ugyanis készpénzmentessé tették, a járatokon már csak bankkártyával lehet fizetni, vagy pedig előre, online kell megvásárolni a jegyet. A leszakadó térségek kis falvainak hátrányos helyzetű lakói közül pedig sokan nem tudnak online vásárolni, a legtöbben még bankkártyával sem rendelkeznek. Így – mivel sok helyen nincs alternatívája a busznak – saját településükön ragadnak: nem tudnak elutazni a közeli kisvárosba bevásárolni, ügyeket intézni, vagy épp alkalmanként kerti munkát, gyerekfelügyeletet vállalni, hogy valamilyen bevételhez jussanak.

Kipróbáltuk, hogyan tud eljutni ma egyik településről a másikra az, akit nem segít semmilyen modern kori technológia, s azt tapasztaltuk: sehogy, vagy csak jószívű embertársai segítségével.

– Egy teljes árut kérek Kaposvárig! – állunk meg a Somogy megyei Nagyberkiben az épp beérkező busz sofőrfülkéje előtt, mögöttünk néhányan elmormolnak egy szitkot, hogy feltartjuk a sort. Készítjük a pénzt, de a sofőr a fejét rázza:

– Csak kártyával tud fizetni.

Miközben mögöttünk szépen araszolnak a bérletesek, a sofőr elmagyarázza: a koronavírus-járvány miatt ideiglenesen megszűnt a készpénzes jegyvásárlás a járműveken, csak kártyával, vagy interneten előre megvett jeggyel lehet utazni. Visszafordulunk a lépcsőn, aztán nézzük, ahogyan a járat fekete füstöt okádva nehézkesen nekiindul Nagyberki kercseligeti elágazójából, s várjuk a következő, Dombóvár irányából érkezőt. Sokáig egyedül ácsorgunk a megállóban, aztán egy ötvenesforma asszony csatlakozik hozzánk. Taszárra utazna, vigyáznia kell egy ismerőse gyerekére, szívesség is, kis pénz is, reggel tudta meg, hogy mennie kell. Kiderül, bankkártyája nincs, s csak egy ezres van nála, de reménykedik, meg tudja beszélni a sofőrrel, mégis utazhasson valahogy.

Hamarosan azonban kiderül: a szabály, az szabály. Az asszony hiába kérleli, a sofőr tehetetlenül tárja szét kezét.

– Még visszaadni sem tudok – mondja, és elmagyarázza, jegy nélkül sem viheti el, még ha csak tíz kilométerről is van szó, hiszen bármikor jöhet ellenőr.

Felajánljuk az asszonynak és a sofőrnek, hogy telefonon megvesszük a jegyet, ám a Volánbusz alkalmazása szerint erre a viszonylatra nem lehet online jegyet venni. Így marad a bankkártya, azzal fizetünk az asszony helyett.

A miskolci Lyukó-völgyben, ahol több ezren élnek komfort nélküli hétvégi házakban, komoly probléma a közlekedés. Az itteniek nem válogathatnak, hogy egyik vagy másik boltba menjenek kenyérért, mert itt nincs bolt: a legközelebbi tíz-tizenhárom buszmegállónyira van a Marx-téren, attól függően, hogy a völgy elején vagy végén lakik valaki.

– Gyalogolunk, oda-vissza több mint tíz kilométert – mondja egy háromgyerekes asszony arra a kérdésre, hogyan oldják meg a bejutást bankkártya és okostelefon híján. Havi bérletet, ami hétezer forint, nem tudnak venni, közmunkásként valamivel több, mint ötvenezer forintot kap, a gyerekek után járó támogatások pedig elmennek egy tartozás törlesztésére. Eddig hetente egyszer összeszedtek egy-egy buszjegyre valót, s bement nagy szatyrokkal bevásárolni, de ez most nem megy könnyedén. – A városban lehet jegyet kapni, de ahhoz előbb be kell a menni a városba, vagy megkérni valakit hogy hozzon nekünk onnét, aztán vagy ideér az a jegy, vagy nem – panaszkodik.

Megkérdeztük a Volánbuszt, szembesültek-e a szegény falvak lakóinak gondjaival, illetve kínálnak-e megoldást nekik arra, hogyan vehetik mégis igénybe a buszokat. Azt közölték: a sofőrök, az utasok, végeredményben a lakosság védelme érdekében rendelték el azt, hogy ne lehessen készpénzért jegyet venni a buszokon, és folyamatosan dolgoznak a jegyértékesítési lehetőségek bővítésén.