Lobbiérdekeket követ a kormány a válságkezelés során - interjú Róna Péter közgazdásszal

Az egyetemi tanár szerint a kormány nem mérte fel, hogy milyen időtávra vonatkozzon a gazdaságvédelmi csomagja.

A magyar kormány, ha jelentős késedelemmel is előállt egy részleteiben még nem ismert és három évre elnyújtott 9000 milliárd forintos gazdasági mentőcsomaggal. Az eddig megismertek alapján jó helyre megy ez a hatalmas összeg?

Ez egy kevéssé kidolgozott, az uniós tagállamoktól, de a szomszédos országoktól is elmaradó, úgyis mondhatnám vérszegény bejelentés volt. Az az ember érzése, hogy a magyar kormány nem mérte fel reálisan, hogy mire számíthatunk. Mintha nem foglalkoztak volna azzal, hogy ha tegyük fel, nem lenne ez a csomag, akkor nélküle milyen mutatókat teljesítene a magyar gazdaság? Az a benyomásom, hogy nem fogalmazódott meg az sem, hogy kormányzati körök milyen hosszú válságos időszakra számítanak, mennyi idő alatt áll helyre a magyar gazdaság a járvány előtti időszak szintjére. A bejelentésekből az tűnik ki, hogy mindössze két negyedévvel számolnak, s az év végéig mindössze a GDP 2-3 százalékos visszaesésével. Ha így lenne, akkor Varga Mihály pénzügyminiszter egy héttel ezelőtti kijelentésére utalva a gazdaság egy "fekete nulla" százalékkal vészelné át ezt az időszakot. Ha ez reális lenne, akkor 2,5-3 százalék lett volna az ide növekedés válságmentesen. A világ legnagyobb része, beleértve az európai kormányokat is, ezzel nem ért egyet, sokkal súlyosabbnak, sokkal elhúzódóbbnak tartják ezt a válságot mint a magyar kormány, amely nem függetlenítheti magát ezektől a kilátásoktól. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy itt most egy jelentős sokkal kell szembesülnünk.

A miniszterelnök az újraindítandó, éppen ezért támogatandó, kiemelt nemzetgazdasági ágazatok közé sorolta a turizmust, az egészségipart, az élelmiszeripart, a mezőgazdaságot, az építőipart, a logisztikát, a közlekedést, valamint a film- és kreatív ipart. Vajon hogyan állt össze ez a lista, amely kétségtelenül tartalmaz több válság sújtotta terület is.

A listát feltehetően a lobbiérdekekre támaszkodva állították össze. A kormánytagok számos ilyen tárgyaláson lehetnek túl. A turizmusra szánt 600 milliárd forintnál nem nehéz észrevenni, hogy a kormányfőhöz közelálló Mészáros Lőrinc és Tiborcz István érdekei jelentős szerepet játszottak ebben a döntésben. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ez az ágazat napjainkban szinte teljesen összeomlott, és az újjárendeződés hosszú időt vehet igénybe. A turizmusból- vendéglátásból élő cégekből számosan lesznek olyanok, amelyek fizetésképtelenné válnak. Ezért is elgondolkodtató, hogy ilyen mértékű gyors segítségre éppen a turizmusnak volt-e szüksége? Hiszen minden jel szerint például a német turisták ezerszer meggondolják majd, hogy egy dunai sétahajóútra mikor fizetnek be ismét? De joggal aggódnak a főként a turistákból élő repülőtársaságok is, már a járvány elmúltával is, átmenetileg akár 60-70 százalékos visszaesésre is számíthatnak. Korántsem véletlen, hogy az amerikai Boeing repülőgyár egy időre leállította a termelését.

Feltűnő, hogy a támogatandók közül hiányzik a magyar ipar húzóágazata, a gépjárműipar, pedig lobbisták ott is szép számmal vannak.

Az iparág nagy szereplői mind multinacionális társaságok, amelyeket ezúttal nem kívánnak támogatni. Annak ellenére sem, hogy nagy foglalkoztatók, másrészt - a már említett turizmussal együtt - a GDP jelentős hányadát termelik meg. Az autók iránti kereslet akár 30-40 százalékkal is visszaeshet, és ez vonatkozik az eddig legdinamikusabban vásárló Kínai Népköztársaságra is. Emellett, véleményem szerint a nálunk működő gépkocsigyárak lemaradtak a technológia fejlesztésében, vagyis e-autók még nem gördülnek le a futószalagról.

A film- és kreatívipar viszont bekerült a támogatottak közé.

Magyarországon ennek a szerepe megnőtt, most viszont a külföldi filmgyártók mind hazamentek. Andy Vajna színvonalasan felépítette az iparágat, s ha összeomlana az jelentős kiesést okozhatna. Itt elsősorban a magyar háttéripar kaphatja a támogatást, és akkor van remény, hogy ezek a cégek megmaradnak.

Az agrárgazdaságról közismert, hogy az Európai Unióban is kiemelt támogatást élvez. Szüksége van további támogatásra?

Egyértelműen igen. Az első hírek szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerencsésen átvészelheti a jelenlegi időszakot. Nem számítok ugyanis a fogyasztás drasztikus visszaesésére. A külföldi piacok is talán megmaradhatnak.

Feltűnő, hogy az úgynevezett járványügyi alaphoz az önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk, holott a bevételeiket jelentő a turizmus-adó megfizetésétől is eltekint az állam. Miért sarcolja a kormányzat a helyhatóságokat?

Ez az orbáni, mindent központosítani akaró szándék megnyilvánulása. A kiszervezések elutasítása. Németországban - mégpedig sikeresen - éppen ellenkező gyakorlatot lehet tapasztalni. Az ottani alkotmányos szerkezet ugyanis decentralizált. Az az elvük, hogy a helyben jelentkező problémákat ott is kell megoldani. Egy sor dologra nem lehet általános megoldást találni. A helyi döntésekhez, pedig helyi források szükségesek.

Annak ellenére, hogy az állásukat megtartó, de csökkentett jövedelemhez jutók kapnak némi állami támogatást, a kormányzati tervekről nem mondható el, hogy szociálisan érzékenyek lennének.

A magyar kormány az állásukat elvesztettek iránt valóban érzéketlen, a csak 3 hónapra járó álláskeresési járadék összege egyértelműen meg kellene hosszabbítani, különösen ilyen válságos időszakban. Az Egyesült Államokban, ahol természetesen egészen más a gazdaság struktúrája, például az egyéni vállalkozókat is beemelték a munkanélküli segélyre jogosultak közé, és felemelték annak összegét. Az az álláspontjuk, hogy a piac majd eldönti, hogy mikor, kinek a munkájára lesz szükség. Vagyis nem a már meglévő munkát támogatják, hanem azt, hogy az állásukat elvesztőknek minél kisebbek legyenek a szociális gondjai.

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa a hét elején - nehézfegyvernek minősíthető - 3000 milliárd forintos hitelprogramot jelentett be kedvező feltételekkel a mikro- kis- és közepes vállalkozások számára. Milyen hatása lehet ennek a válságkezelésre?

A jegybanknak a Matolcsy György hét éves elnöksége alatt mindig gazdaságstratégiai célja volt a növekedés. Ebből, a vállalkozások megsegítésére szolgáló, a kibővített hitelprogramjukban sem engednek. Véleményem szerint ez a 3000 milliárd forint amolyan "helikopterpénz".

Ezt a fogalmat manapság eddig kevésbé használták. Tulajdonképpen mit is jelent?

Több mint ötven évvel ezelőtt, a Nobel-díjas, amerikai Milton Friedman egy helikopterről az emberek közé szórt pénz hatásával illusztrálta a monetáris politika működési mechanizmusát. Azóta a közgazdászok gyakran élnek ezzel az allegorikus kifejezéssel. Az a lényege, hogy az államok - nálunk Matolcsy György elnöksége óta a jegybank is - az olcsó hiteleket a gazdaságpolitika egyik, a növekedést stimuláló, eszközének tekinti. A lényege pedig nem mást, minthogy esetünkben az MNB egyszeri olcsó pénzben, hitelben részesíti az állampolgárokat, vagy ezúttal a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat, és többnyire meghatározzák azt is, hogy ezt mire is költhetik el. A legfontosabb tulajdonsága azonban a helikopteres pénzosztásnak, hogy azt nem máshonnan vonják el, hanem új pénzt teremtenek.

Vagyis működik a bankóprés?

Így is mondhatjuk. Ilyesmire gazdasági válságok idején szoktak sort keríteni. Gyakran félnek, egyébként joggal, attól hogy az új pénz "kiöntése" gerjeszti az inflációt. Ilyen veszély azonban csak ott fenyeget, ahol pénzmennyiség meghaladja a gazdasági növekedéssel kiváltott keresletet.

A kereskedelmi bankoknál igényelhető növekedési hitelek valóban élénkíthetik a gazdaságot, és hozzájárulhatnak a gazdaság újraindításához?

Soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezeknek a hiteleknek a kockázatát a kereskedelmi bankok futják. Vagyis minden attól függ, hogy a vállalkozások a válságot követően kellően hitelképesek maradnak-e vagy sem. Így könnyen előfordulhat, hogy egy recesszióban lévő gazdaságban az ügyfelek óvatosak lesznek, és a pénzből megmarad! A vállalkozások ugyanis az előző, 2008-2009-es világválság időszaka óta óvatosabbá váltak.

A magyar kormány az állítja, hogy az Európai Bizottságtól nem várhat semmiféle támogatást, ami nyilvánvalóan nem igaz, hiszen éppen a héten nyílt meg a hazai kisvállalkozások számára egy 50 milliárd forintos uniós vissza nem fizetendő beruházási támogatás. Támaszkodhat-e egy ország csak önerőre ebben az időszakban?

Egyértelműen nem! Magyarországnak súlyos nehézséget okoz majd, hogy ha a kormány minden integrációs törekvésből ki kíván maradni. Különösen bosszantó, hogy a még le nem kötött támogatásokat nem csoportosítják át a járvány elleni küzdelemre, illetve a válság terheit könnyítő célokra, holott ezt az Európai Bizottság kifejezetten engedélyezte.

2008-2009-es gazdasági világválság idején a nemzetközi pénzügyi szervezetek is nyújtottak támogatást. Most ez kizárt?

A magyar kormány - nevesítve - elzárkózik attól, hogy szükség esetén a Nemzetközi Valutalaphoz forduljon. Nem szándékoznak devizakötvényeket sem kibocsátani, amivel egyetértek, kizárólag a hazai kötvénykibocsátásokra épít. A magyar kötvényeket egyébként is nehezebb lesz majd eladni, miképpen más feltörekvő országok papírjait is. Ezek az államok most nagyobb bajban lesznek, mint korábban. Ezért erre figyelnie kellene a magyar kormánynak, amikor az eddigieknél is nagyobb mértékben kívánná a külgazdasági kapcsolatait a keleti nyitásra építeni. A kínai és közép-ázsiai szállítmányok túldicséréséből, igaz, a minőségi kifogások említése nélkül, legalábbis erre lehet következtetni.