Elvenné a kormány a kulturális területen dolgozók közalkalmazotti státuszát

Publikálás dátuma
2020.04.11. 14:43
Boros Péterné
Fotó: Népszava
A törvényjavaslat véleményezésére egy egész hosszú hétvégét kapott a szakszervezet a járvány idején.
Egy új törvényjavaslattal a kulturális területen dolgozók közalkalmazotti státuszát is elvenné a kormány, derül ki az MKKSZ – Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete hivatalos posztjából, amelyet a Mérce vett észre. Mint írják, az Emberi Erőforrások Minisztériuma április 9-én küldte el a javaslatot véleményezésre a szakszervezetnek azzal, hogy április 14-én reggel fél 9-ig küldjék el az észrevételeiket. Ezzel az MKKSZ gyakorlatilag a húsvéti hétvégén alakíthatja ki álláspontját.
Boros Péterné, az MKKSZ elnöke azt mondta a Mércének, hogy még vizsgálják a törvényjavaslatot, amelyet a kormány „húsvéti ajándékának” nevezett. A módosítás a közművelődésben, közgyűjteményeknél, levéltárban dolgozókat és az előadóművészeket érinti. A törvény 2020. november 1-jétől lépne életbe.
A javaslat nem terjed ki az Orbán-kormány által létrehozott és Szakály Sándor által vezetett Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársaira.  A törvényjavaslat indoklása szerint azért szükséges a kulturális ágazat dolgozóinak közalkalmazotti jogviszonyát munkaviszonnyá alakítani, mert
„az elmúlt közel 30 év alatt bekövetkezett, a munka világát érintő változások, az egyes hivatásrendek differenciálódása, az azokra vonatkozó speciális szabályozás, jelentős mértékben kiüresítette a Kjt.-t, amely sok szempontból nem tudta követni a munkaerő-piaci és munkajogi változásokat, életszerűtlenné vált és széttöredezett szabályozást eredményezve”.

Borosné kifogásolta azt is, hogy a törvényjavaslat olyan időszakban jelent meg, amikor maximum véleményt tudnak nyilvánítani, az érdekegyeztetési folyamatot viszont nem tudják megkezdeni a járvány miatt, jelenleg sztrájkolni, demonstrálni sem tudnak. – Azt több csatornából hallottuk, hogy a kormány elkezdi majd a közalkalmazotti státusz felszámolását, ez a folyamat a szakképzési oktató stábbal kezdődött, itt pedig folytatódik. Mi lesz ezután? Felkészül a szociális ágazat? – tette fel a kérdést a szakszervezeti vezető. A javaslat szerint a munkáltatónak július 1-ig kell tájékoztatnia a közalkalmazottat a változásról, majd július 15-ig új ajánlatot kell tennie, a szerződést pedig október 31-ig kellene megkötni.
Szerző

„Mennybéli tétre tettem”

Publikálás dátuma
2020.04.11. 11:00

Grecsó Krisztián új verseskötetében beavat bennünket költészetének univerzumába, mely fényeivel és árnyaival az élet teljességét eleveníti meg.
Induljunk el a kályhától: a szerző új verseit tartalmazó kötet jól átgondolt ciklusokra tagolódik. Ezeken belül is a szerkezet – tartalmi szempontból – talán legfontosabb sajátossága a kezdő és a befejező versek által létrehozott érzelmi, szellemi keret. A nyitó alkotások a társ iránti mély, a mindennapok prózáján átívelő kötődés, a sorsközösség erejét sugározzák. Érzelgősség nélkül vallanak a sokszorosan próbált kapcsolat – kívülállók számára végül is megközelíthetetlen – belvilágáról. A záró művek pedig az apaság hasonlíthatatlan élményének megannyi elemét, dimenzióját jelenítik meg. A költő helyenként szinte ódai emelkedettséggel részletezi a parányi gyermektest eredendő szépségét. „Apa lettem, / Magamról, tőle teljesen függetlenül, / Többet nincs mit mondanom” – jelzi a lírai én a fordulat radikalizmusát, szerepértelmezésének gyökeres megváltozását. (Figyeljünk föl két verssor első szavára: „Magamról”, „Többet” – a részlet akár kulcsot is kínálhat a kötetcím értelmezéséhez.) Kezdet és vég: a kiküzdött, megszenvedett életigenlés kapja így a legnagyobb művészi nyomatékot. Ez kétségtelen derűt sugároz, melytől azonban távol áll bármiféle könnyed idill. Versek sora idézi fel ugyanis a múlt árnyait, a vidékről a városba került értelmiségi elkerülhetetlen próbatételeit, a belső kételyek és dilemmák gyötrelmeit. A költői én megrendítő sorokban vall egy súlyos betegség fenyegetéséről, a fájdalmakról, s arról, hogy a nagy baj miként értelmezi át az élet valamennyi részét. Nincs könnyű megoldás. Még akkor sincs, ha „Mennybéli tétre tettem”. „A versek némelyike utalásokat, allúziókat, esetleg – torzított formában – idézeteket tartalmaz” – írja kötet végi jegyzetében a szerző, s ezt az információt a valamiképp szerepeltetett költőtársak elég hosszú (Babitstól Weöresig ívelő) listája követi. Ami még így sem teljes. Lemaradt róla – nyilván véletlenül – Vörösmarty, pedig a pont oda című jelentős versben az ápol/eltakar félreismerhetetlen kettőse, valamint az „ennyi szív nem lehet / hiába onta vért fordulata játékosan-ironikusan idézi fel a Szózat szellemét, klasszikus hazafiúi intelmét. Ezek a kreatívan formált vendégszövegek a Grecsó-vers világának jellegzetes elemei. Egyrészt szinte védjegyként hívják föl figyelmünket e költészet intellektuális, értelmiségi karakterére. Másrészt a klasszikus és a kortárs líra megidézése kitágítja a kötetbeli művek horizontját, közvetlenül is egy nagy és eleven hagyomány részeivé avatják őket. A konkrét versbeli funkciójuk igen változatos. Többnyire, mint erre föntebb utaltam, a költői magatartás, a hangnem játékos-ironikus regiszterét erősítik. De van, amikor komor, kifejezetten tragikus lírai élmények kifejezését segítik. A babitsi híres Balázsolás elementáris rettenetét, kétségbeesett fohászát parafrazálva a költői én nagy művészi erővel jeleníti meg a saját szenvedéseit: „mióta megvágták a nyakam, / Mérget töltöttek belém, / Megégtem és elfelejtettem nyelni, / Hozzád zokog szakadatlan, / Hogy tél közepén, Balázs-napon, / Amikor megjön az első emer-lelet, / Amikor kiderül, ima volt e mégis / Ez a tengernyi szenvedés”. Infó:  Grecsó Krisztián: Magamról többet  Magvető, 2020 

Merítsünk erőt a versekből!

Publikálás dátuma
2020.04.11. 10:00

Fotó: Shutterstock
A versolvasáshoz nem kell kilépnünk a lakásból, bármikor egy kötet után nyúlhatunk, vagy rákereshetünk az interneten kedvenceinkre. Ünnepeljük ma és minden nap a magyar költészetet.
Száztizenöt évvel ezelőtt, április 11-én született József Attila, és 1964 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar költészet napját. A nyilvános megemlékezések, irodalmi estek, szavalóversenyek idén ugyan elmaradnak, ünnepelhetünk otthonunk falai közt is, vagy akár a közösségi média felületeken, ahol évről évre sokunk üzenőfalát ellepik ismerőseink kedvenc versei. Ezúttal a favoritok mellett az önkéntes karantén ihlette írások is hódítanak, amelyek a bezártság elviselését is megkönnyíthetik. Nyáry Krisztián szintén e céllal indította el Karanténkoszt című verskihívását, amelyhez sokan csatlakoztak az elmúlt hetekben. „Kollégám, Hevesi Judit Németországban vészeli át ezeket a napokat, és vigasztalásul küldtem neki az első versikét, amire ő válaszolt is: ezt aztán közzétettük, hogy bárki csatlakozhasson, és elindult a játék. A limerick alapvetően játékos műfaj, ritkán nevezhető esztétikai értelemben az irodalom csúcsának, de valamiféle görbe tükröt mutathat az adott helyzetnek, amiben vagyunk” – nyilatkozta lapunknak az író, irodalomtörténész. Nyáry Krisztián elmondta, a magyar történelem bőven kínál válsághelyzeteket, amelyek az írók életét is befolyásolják. „A háború, éhezés, üldöztetés, menekülés, bujdosás vagy a betegség az életművek szintjén is megjelennek. Nem is nagyon találunk olyan írói, költői életművet, ahol ne lenne ez meghatározó. Ám többnyire nem azok a legmaradandóbb művek, melyek akkor születnek, amikor épp benne vagyunk egy krízisben, hanem van egyfajta érési folyamat. Ezért az alkalmi versek – mint amik a karanténban íródnak – kevéssé időtállóak szerintem, de nincs kizárva, hogy már megszületett egy halhatatlan mű.” Az író kiemelte, békeidőben sok szó esik arról, mi végre van a művészet: nem túl sok-e, miért kell művészeket eltartania az államnak. Ebben a helyzetben viszont érdemes arra gondolni, mi lenne velünk a karanténban, ha nem lennének filmek, zenék, könyvek. Hangsúlyozta, „a művészetnek és ezen belül az irodalomnak egyik funkciója, hogy megismerhetjük mások érzelmi tapasztalatait, hogy nekünk könnyebb legyen, amikor ugyanaz elér minket: a fájdalom, a gyász, a veszteség, a szeparáció, a boldogság vagy az eufória. Mindenféle érzelmet könnyebb feldolgozni, ha irodalmi alkotásban már találkoztunk vele.” A magyar költészet napja kapcsán Nyáry Krisztián megjegyezte, ahogy más irodalmi események – amelyek most részben az online térben valósulnak meg – ez a nap is arra jó alkalom, hogy ráirányítsuk a figyelmet az irodalomra. „Én azt tanácsolom mindenkinek ebben a helyzetben, kezdje, vagy zárja azzal a napokat, hogy verset olvas. Nagyon jól lehet erőt meríteni belőlük.” 
Nyáry Krisztián: Karanténkoszt Volt egy úr, lakhelye lakása, korábban nem volt ez szokása. Hiába karantén, unta a kanapén, érezte közel már bukása. Nem tudta, mit tegyen tényleg. Maradni lett vón a lényeg, nem bírta bezárva, elment a bazárba, bezabált, s meghízott végleg. (Az író által Facebookon elindított kihíváshoz sokan csatlakoztak. Ezekből közlünk most részleteket.) Hevesi Judit folytatása: Volt egy nő, kinn lakott németbe’, karantén lépett ott életbe, mit főzzön, nem tudta, kezét már megmosta, éttermet álmodott révedve. Csülköt és malacot enni egyedül elég nagy semmi, kutyája ugatja: corvona (német már benne az orgona). De legalább nem kell Ikeába menni Gryllus Dorka és Simon Kornél folytatása: Volt egy hölgy, lakhelye filmszett, Csakhogy azt becsukták mindet, De jó, van lakása, Örül a családja, Hogy most már nagy végre itt lett. Volt egy úr, lakhelye a Saab-ja Egyszercsak nem lett már munkája Kettlebel-t ragadva kiállt az udvarra edzett és szart a világra. Kiss Judit Ágnes folytatása: Az ember fajtája koronként meg kell hogy szokja a karantént. Ül saját mocskába, nem megy a kocsmába, nem lát egy darabig boron ként.

Rendhagyó ünneplés

A költő szülőházában, a Gát utcai József Attila Emlékhelyen minden évben színes programokkal készülnek e napon, ám most az intézmény is az online térbe költözött. A születésnap alkalmából ezévben Ferencvárosban élt, illetve most is a kerületben élő írókról, költőkről készített portré sorozattal, és a „Minden napra egy vers” projekttel – amelynek keretében kortárs költők mondják el egy-egy versüket – várják a látogatókat az emlékhely Facebook-oldalán. Ezenfelül látványos tartalmakkal és egy verses kihívással igyekeznek felhívni a figyelmet József Attila születésnapjára – tudtuk meg Losonczy Attila művelődésszervezőtől. „Az Emlékhelyet szép számban szokták iskolás csoportok felkeresni, mivel ez most nem lehetséges, a kiállítás kép- és szöveganyagából összeállítottunk a magyartanárok számára egy digitális oktatáshoz felhasználható segédanyagot, ezt e-mailben lehet igényelni. Elmaradt szavalóversenyünket előreláthatóan májusban fogjuk újra meghirdetni, a szakmai zsűri a versenyzők által beküldött videókat fogja értékelni” – részletezte Losonczy Attila terveiket. Az irodalom erejéről bezártság idején a művelődésszervező így nyilatkozott: „Jelenleg fokozottan igaz a Claude Roy-tól mottónkul választott idézet: »Az irodalom teljesen haszontalan; egyetlen haszna, hogy élni segít!« Az irodalom fejlesztheti az empatikus készséget, segít az elmélyülésben, és újraértékelni eddigi életünket. Szokatlan helyzetben vagyunk, hiszen a mindennapok rohanása helyett kénytelenek vagyunk leállni. Nem utolsó sorban most akár időt szakíthatunk az eddig kimaradt olvasmányokra is.”

Balogh István: Vesztegzárban Ránk csapják az ajtót. Zár kattan. Csillagos éj. Csapodár hajnal. Napocska szelíden kitüntet. Kint kézzel ver Isten, így büntet. 
Szabó Ádám: Ujjgyak önmagába zárt az én négy fal egy agy képzelet azt súgja a karantén külvilág most ég veled ám a vágy még rám tekint eljátszadozik velem nemsokára vár a kint a remény a lételem 

Posztolj verset otthon

Az évek óta népszerű „Posztolj verset az utcára!” akciót is a megszokottól eltérő módon rendezik meg. A gerilla versposztolást elindító Gittegylet felhívása így szól: „Kitetted a kedvenc versedet a hűtőre? Kiragasztottad az ablakba? Szelfiztél vele? Felmondtad videóra? IDE VELE!” A szervezők azt kérik a résztvevőktől, a kreatív otthoni megoldásokról készült képeket, videókat a „Posztolj verset – Karantén verzió” című Facebook-eseménybe töltsék fel április 18-ig.

Lackfi János verse: Akkor is szeretsz majd engem, ha az erkély lesz a Grand Canyonod, a vécé a Niagarád, a lépcsőház a Macchu Picchud, az edénykupac az Eiffel-tornyod, az égbolt a lélegeztetőgéped? Akkor is szeretsz majd engem, ha a nappalid lesz a vendéglőd, a konyhád a kocsmád, a mélyhűtőd a hangulatos fagyizód, a mobilod a legjobb barátod? Akkor is szeretsz majd engem, ha a parkett lesz a bowling-termed, az előszobád a focipályád, a galériád a kondistúdiód, a hifitornyod a kedvenc bandád, a ruhásszekrényed a tavaszi és nyári kollekciód, a fürdőszobád a kozmetikusod, a párod a hollywodi szélesvászon? Akkor is szeretsz majd engem, ha a Monopoly lesz a vállalkozásod, az internet a szörfparadicsomod, a polcod a National Library, a fotelod a Porschéd, a családod az állatkerted, a kanapéd a játszótered, a szobasarkod a templomod, a lehunyt szemed mögötti végtelen térség a világod?
Szerző