Az RTL új, saját fejlesztésű sorozata, a Mellékhatás is a sikerületlenség problémájával szembesíthet. Mindenesetre e sorok írójával ezt tette. Sok fejtörést okozva. Mert ha producer lennék, biztos izgalmasnak, gyártásra alkalmasnak találnám az alaptörténetet. Egy menő, a sikert, a jómódot egyre magabiztosabban ízlelgető szülészorvos-nőgyógyász, akire már az igazgatói poszt vár apósa klinikáján, kevéssé kontrollált hormonkezeléssel próbál segíteni elvetélő nőkön. Csak a pozitív eredmények száma foglalkoztatja, és az megnyugtató. Ám egy napon jelentkezik egyik volt betegének férje, egy maffiózó vállalkozó, és a szó szoros értelmében a fejébe veri, hogy a kúra mellékhatása Asherman-szindrómát, méhösszenövést okozhat, ezt tette a feleségével is, nem lehet gyerekük. Hősünknek alaposan meginog önelégültsége, korrigálni akar a fenyegetésektől függetlenül is, és mivel a pártól maradtak embriók esetleges lombikozáshoz, egy béranya tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Amely teljesen illegális. De nincs visszaút. És váratlanul felbukkan felesége nem éppen sorstól kényeztetett unokatestvére, aki azért jött fel Ózdról, hogy ügyvédet szerezzen gyereke visszaszerzéséhez… Vajon milyen irányba zökkennek ebben a helyzetben a nyugodt karrierhez, hatalomhoz, kiszolgáltatottsághoz szokott szereplők? Mire ébreszti rá őket? Hova taszít a béranyaság?
Szóval, Gasztonyi Kálmán történetében van dráma, lélektani, szociális, bűnügyi egyaránt. Megvannak a paraméterek színes, plasztikus, eleven figurák megteremtéséhez. És ha kiderül, hogy a főszerepekre megnyerhető Adorjáni Bálint, Borbély Alexandra, Sztarenki Dóra, Tenki Réka és Nagy Zsolt, nem lehet kérdéses a döntés: Csináljuk, gyerekek!
Talány, hogy mindezek után miért érezhetjük a Kovács Dániel Richárd rendezte végterméket zavaróan sterilnek, hiteltelennek. Kutakodhatnánk konkrét hibák után a dramaturgiában, a dialógusokban, a képi világban, a ritmusban, a színészvezetésben. De a lényeg sokkal inkább az, hogy a Mellékhatás nem kapott az alkotóktól, producerektől megfelelő műgondot. Pontosabban, rátették az RTL heti prémium fikciós sorozatainak gyártószalagjára. Ahonnan kétségtelenül kikerültek jól fogyasztható produkciók, a Válótársak, A mi kis falunk vagy A Tanár. De a Mellékhatás sztorijához nem illik az efféle félimprovizatív, jópofisan álsuta, klisés életközeli spontaneitásra stilizált eszköztár. Mélyebb drámai tartalmakat hordoz: belső, lelkiismereti konfliktusra épül, három társadalmi réteg életmintája kerül benne kapcsolatba, összeütközésbe egymással. Ami sokkal kifinomultabb, egyedi szabású művészi világot igényel. Kiérleléséhez talán se kellő idő, se kellő pénz nem áll a csatornánál rendelkezésre. Azaz nem áll készen egy ilyen sorozatra. De akkor el kéne engedni. Esetleg máshova. A többől nem jó kevesebbet csinálni. Akármekkora legyen is a nézőszám.
