A koronavírus járvány központjában, Vuhanban 2020. január 24-én a járvány halottainak száma már száz fölött járt, amikor a magyar külügyminiszter Ferihegyen nagy örömmel köszöntötte a kínai Hainan légitársaság újra megnyitott, hetente kétszer Budapest és Csunking között közlekedő légijáratát. Ugyanezen a napon hivatalos közleményben jelentette ki, hogy a járványnak nincs magyar áldozata.
Alig másfél hónap múlva, március 3-án telefonon fejezte ki kínai kollégájának a szolidaritását, igaz, ekkor már több ezer volt a kínai halottak és több tízezer a járványban megbetegedettek száma, sőt az első két magyar is megbetegedett. Március 8-án Észak-Olaszország valamennyi településén kijárási korlátozást és a gazdasági tevékenységek felfüggesztését rendelte el az olasz miniszterelnök. Március 16-tól Európa szinte valamennyi országában volt már korlátozás, amire a magyar külügyminiszter közleményben figyelmeztette az állampolgárokat, amit néhány órán belül a magyar határzár bejelentése követett.
Az európai kormányok viszonylag gyorsan, már március elején (pl. a német gazdasági miniszter március 1-jén) belátták, hogy a korlátozás milyen gazdasági következményekkel jár. Ezért napokkal a kijárási korlátozások elrendelése után bevezették a 2009-es válság idején alkalmazott németországi megoldást, a rövidített munkaidő miatti bérkiesés átvállalását (kurzarbeit).
A magyar miniszterelnök szokásos évértékelőjében, 2020. február 16-án említésre sem méltatta a járványt, végig az elért nagyszerű eredményekről (a legjobb tíz év van mögöttünk a Trianon óta eltelt száz évből) és az előttünk álló dicsőséges felzárkózásról beszélt, pedig ekkor már az ENSZ egészségügyi szervezete felszólította a világ kormányait a cselekvésre. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara március 10-én tartott évadnyitó ülésén azonban már egy zavarodott miniszterelnököt hallhattunk, aki ugyan folytatta a dicsteljes öntetszelgő feldicsérést, de meglengette a „Vesztegzár a Grand hotelben” című Rejtő Jenő könyv visszatérő mondatát is, amikor figyelmeztetett: mindenki őrizze meg a nyugalmát, a kormány fenntartja a rendet. Ehhez – a maga módján – a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter is csatlakozott.
Már másnaptól gyors egymásutánban követték egymást az események, hiszen a kormány veszélyhelyzetet hirdetett ki március 11-én, lefújták a március 15-i ünnepségek megtartását, március 18-án kötelezően bevezetették a hiteltörlesztési moratóriumot, az idegenforgalomban tevékenykedők adófizetését felfüggesztették, majd március végén – a többi európai ország után két héttel - hazánkban is beköszöntött a kijárási korlátozás. A februári országértékelőn „mennybe ment” miniszterelnök visszaereszkedett a földre, és a „felhatalmazási törvénnyel” (2020.március 30.) önmagának teljhatalmat rendelt. Kihasználva a koronavírus terjedésével, a kijárási korlátozással drámaivá fokozódó hangulatot, katonákat küldött az általa kipécézett állami és magánvállalatokhoz, majd a megbénult gazdaság bajainak orvoslására valóságos kormányzati ígéretzáporba fogott.
Ezeknek az egymásra sorjázó eseményeknek a felidézésével mindössze az a célom, hogy világossá tegyem: a kínaiak nagy barátjaként tetszelgő, ezért vélhetően jól értesült magyar kormánynak legalább két teljes hónapja volt 2020 januárjától húsvétig, hogy felkészüljön, és felkészítse a magyar közvéleményt és a gazdaság szereplőit arra, hogy „ló….sz lesz itt, nem acél!” (ahogyan ezt Örkény a sztálinvárosi esetről megírta). Ha az ellenzéknek lenne árnyékkormánya, és nem csak Orbán árnyékában meghúzódva Orbánra akarna kizárólag reagálni, akkor elsőként követelte volna a várható gazdasági összeomlás megelőzésére esélyt adó felkészülést; és nem az európai minimálbért és más butaságokat emlegetett volna, hanem világos, egyszerű és átfogó programmal állt volna elő. Ehhez azonban cseppnyi előrelátásra, de talán többre: bátorságra is szüksége lett volna. Arra, hogy kilépjen a (kis) Nagyember árnyékából.
Április 4-én jelentette a kormány, hogy egy járványügyi és egy a gazdaság védelmére és újraindítására szolgáló alap létrehozásával akarja kezelni a koronavírus járvány nyomán kialakult válsághelyzetet. Az elsőről rövid úton kiderült, hogy ez a járvány miatti egészségügyi eszközbeszerzések és rendkívüli bérintézkedések forrásszükséglete biztosításának örve alatt csapásmérő eszköz a bankok, a kereskedelmi láncok, a politikai pártok és az önkormányzatok ellen. A vészhelyzet miatti rendkívüli felhatalmazást arra használja a kormány, hogy az önkormányzati választásokon elszenvedett veszteségeket „kamatostul” fizesse vissza, és újabb forrásoktól fossza meg a lakosság ellátását egyedül szervezni képes és hajlandó önkormányzatokat, a támogatásuk megfelezésével ellehetetlenítse a politikai pártokat. A már régóta megszerezni óhajtott kereskedelmi láncokat újabb adókkal és katonák kirendelésével „bírja rá”, hogy fogadják el a visszautasíthatatlan ajánlatokat.
A rendkívüli intézkedések közé tartozik a vészhelyzeti törvény „szájzár” klauzulája, amely a médiát különféle szankciókkal fenyegeti meg, ha – akár valós tények – közlésével is a „rémhírterjesztés” bűnébe esne, azaz olyan hírrel állna elő, ami alkalmas lehet a pánikkeltésre. A választási felkészülést szolgálja az is, hogy a következő évtől – legalábbis ígéretben - visszahozzák a szocialisták 2002-es választási programjából előlépett, majd a 2008-as pénzügyi válságkezelés miatt okkal megszüntetett 13. havi nyugdíjat.
Ami gazdaságvédelmi és a gazdaság újraindítására szolgáló alapot illeti, abból annyi világos, hogy elsősorban banki (jegybanki) források állnak majd rendelkezésre, hogy a bevételhiány miatti helyzetet a vállalkozások átvészeljék, és ehhez a kereskedelmi bankok a jegybaktól pótlólagos forrásokat kapnak. Ami azonban a bevétel és jövedelem nélkül maradt százezreket illeti, ott a kormány a német kurzarbeitre, a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak elmaradt (csökkentett) bére egy részének átvállalására mutat hajlandóságot, ám előre meg nem határozott, ezért bizonytalan követelmények teljesítése esetén.
Ezek az intézkedések a lényegében a már március eleje óta lefagyott gazdaság és a vállalkozások életben maradásához már kihirdetésükkor elkéstek, és mértéküket tekintve elégtelenek.
Orbán a járvány miatti programjával két példaképe, Merkel és Putyin közül Putyintól nincs elmaradva, már ami a katonai eszközök bevetését, a maradék demokratikus kellékek zárójelbe tételét és a „nagy kormányos” állandó szerepeltetését illeti. Merkeltől fényévek választják el, úgy a reagálás átütő erejét, mint időzítését tekintve. Merkel már egy hónapja elindította azokat a gazdasági programokat - méghozzá a többlettel bíró német költségvetés hiányba fordulását eredményező mértékben -, amelyekkel a teljesen ellehetetlenülő német vállalkozások és munkavállalók számára a jövedelemhiányon érdemben enyhíteni tudott.
Az ilyen (válság) időkben szükséges válságprogrammal nem politikusok, hanem a magyar gazdaságot a szakadék széléről valaha visszarántó közgazdászok, Bokros Lajos (ÉS március 27.) és Surányi György (portfolio.hu március 25.) álltak elő. Őket követték az ismert makrogazdászok – legutóbb április 10-én -, akik világos és értelmes javaslatokat mutattak be, amiben az álláskeresési járadék időtartamának a felemelését, a német mintájú bérgaranciarendszer azonnali bevezetését, a családi pótlék emelését, a jövedelem nélkül maradók segélyezését és az önkormányzatok pénzalapjainak a növelését javasolják. Ez nagyon emlékeztet arra az időre, amikor a „Fordulat és reform” címet viselő szöveggel a pártállami diktatúra idején, a szakma nevében javasoltuk az akkori rendszer megváltoztatását; amire – a maihoz hasonlóan – az akkori kormányzat képtelennek mutatkozott.
A mai helyzet azért más egy kicsit, mert elvileg vannak a kormánnyal szemben ellenzéki pártok, amelyeknek kutya kötelességük lett volna már a vírus kínai feltűnésekor figyelmeztetni a kormányt a veszélyre. Majd a vírus európai elterjedésekor alkalmazott izoláció miatti gazdasági bénultság híreire, legkésőbb március 15-re kidolgozni és képviselni a világos, egyszerű és hiteles programot. Ha lenne árnyékkormány, abból indulna ki, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, ezért követelné:
1. Kivételesen visszamenőleg március 15-től a járvány leküzdésének időtartamára a duplájára kell emelni a kockázatos munkahelyen a lakosság tömegeinek az életben maradásáért dolgozók - így az ápolók, a szociális gondozók, az orvosok, a mentősök, gyógyszerészek, bolti eladók és a közlekedés területén a forgalomban tevékenykedők - bérét. Akik védik a várat ostrom idején, ahogyan azt Gárdonyi Géza Egri csillagok könyvéből megismertük, kapjanak ostrompénzt.
2. Akik is hajléktalanszállókon, elszegényedett falvakban segélyen, alacsony nyugdíjjal az otthonaikba bezártan próbálják túlélni a járványt, kapjanak napi egy tál ételt, amiről az önkormányzatok gondoskodnak, és amelyek számára a költségvetés ennek a költségét – hogy megrendelhessék a helyben lévő éttermektől, vállalkozóktól, akik ezt kiszállítják - megtéríti.
3. Az álláskeresési járadék (munkanélküli segély) igénybevételének időtartamát 90 napról 180 napra , illetve a kijárási korlátozás időtartamára kell emelni, továbbá az igénybevételének a lehetőségét ki kell terjeszteni azokra is, akik a március 1. előtti 365 napban legalább 90 napnyi bejelentett munkavégzést képesek igazolni.
4. Azok a munkahelyek, amelyek az előző két év átlagos nettó bevételéhez és a munkavállalók számára kifizetett bérek átlagos mértékéhez képest március 1-jét követően jelentős, a nettó bevétel és a kifizetett bér 60 százalékánál kisebb bevételt (akár 0-t is), illetve bérfizetést vallottak be, a munkavállalók megtartását vállalva a csökkentett munkabér és a korábbi bér közötti különbség (a különbözet) felét a ténylegesen kifizetett munkabérről készült bérjegyzék alapján a költségvetéstől dolgozóik munkabérének kiegészítésére igényelhessék (bérgarancia-program).
5. Az előző javaslatok alkalmazása (álláskeresési járadék, csökkentett bér melletti foglalkoztatás, „napi egy tál étel” program) ellenére rászoruló, jövedelem nélkül maradó háztartások támogatásának megszervezésére a helyi önkormányzatok legfeljebb a járvány, illetve a kijárási korlátozás idejére az önkormányzati (települési önkormányzatok üzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladatai) fejkvóta 30 százalékáig kiegészítő támogatásban részesüljenek.
Itt lenne végre az ideje annak, hogy az ellenzék kilépjen Orbán árnyékából a bátor és világos kiállás fénykörébe, és árnyékkormányt alakítva ebben legalább két felelőst (egészségügyi és pénzügyi) kijelölve átvegye a kezdeményezést. Ne csak reagáljon, hanem a várható nehézségekkel szembenézve, a még vállalható államháztartási hiány és adósság növekedés mértékéig a ténylegesen bajba jutottak érdekében intézkedéseket javasoljon.