– A tüdőm még nem az igazi, egyelőre csak óvatosan sétálgatok otthon – mondja a harmincas éveiben járó, névtelenséget kérő férfi, aki március 20-án jelentkezett az egyik megyeszékhely kórházában koronavírus-gyanúval, s végül a múlt hét végén, három negatív teszt után engedték haza. Közben átesett a korábban sohasem tapasztalt fájdalmakkal és érzésekkel járó betegségen: – Rengeteget fogytam, az izmaim szinte teljesen eltűntek, mintha lezabálta volna azokat valami.
A férfi – akinek semmiféle krónikus betegsége nincs – nyolc éve dolgozott Ausztriában egy szállodában Salzburg mellett, Flachauban, bő 300 kilométerre az osztrák fertőzések gócpontjától, az elsőként karantén alá vont Tiroltól.
– Hallottuk a döntést, hogy március 15-tel minden hotelt bezárnak, így megszűnt a munkánk, ezért 14-én délben elindultam haza – eleveníti fel a szűk hónapja történteket. – Nem egyedül ültem kocsiba, elhoztam egy ismerős ismerősét is. Hat óra alatt itthon is voltunk. Rábafüzesnél jöttünk be, ahol csak annyit kérdeztek, Olaszországból jövünk-e. Miután mondtuk, hogy nem, már nem is foglalkoztak velünk.
Noha semmi jelét nem látta, érezte a fertőzésnek, úgy döntött, önkéntes karanténba vonul – előtte egy ismerőssel futotta össze pár percre, meg bevásárolt magának. Aztán alig egy nap múltán már azt érezte, hogy valami nem stimmel.
– Levert voltam, fájtak az izmaim és az ízületeim, ahogyan a következő nap is, majd harmadnapra belázasodtam – folytatja. – Megijedtem, hogy ez koronavírus, így próbáltam elérni a kormányhivatalt, de nem vették fel a telefont. Gondoltam, csináltatok egy tesztet saját költségre, de ezt sem sikerült elintézni, viszont 20-án reggel már 39,4 fok volt a lázam, kapart a torkom is, meg köhécseltem. Mivel csak osztrák betegbiztosításom van, kihagytam a háziorvost, s egyből bementem a megyei kórház sürgősségijére, ahol zavar támadt, amikor elmondtam panaszaimat. Az orvosoknak és az ápolóknak fogalmuk sem volt, mint csináljanak, elmondása szerint megmérték a lázát, ráadtak egy maszkot aztán kiküldték az udvarra, hogy ott várjon, míg küldenek egy ápolót hozzá.
– Jó negyed órát álltam, mire megjött, bevitt egy vizsgálóba – magyarázza. – Egy védőszemüveg volt rajta és sima maszk, valamint kórházi zöld ruha, utóbbiból én is kaptam egyet. Vagy egy órába telt, míg vért vettek, aztán átküldtek mellkasröntgenre. Újabb óra múltán jött egy orvos, megvizsgált, s átvittek a fertőző osztályra. Kaptam egy elszeparált szobát. Onnantól csak szobatelefonon át beszéltek velem, sokáig senki nem lépett be a helyiségbe. Csak akkor jött be egy ápoló, amikor már annyira remegtem a láztól, hogy én kértem valami gyógyszert. A testhőmérsékletem folyamatosan ugrált, hirtelen felszaladt 39 fok fölé, olyankor egy óra alatt átizzadtam három-négy pólót, majd lement a láz. Este levették az első tesztet, s nagyjából ugyanekkor elkezdett fájni a hátam, fulladtam, szédültem.
Két napig nagyon rosszul volt a férfi, akihez aztán – védőruhában, maszkban, szemüvegben – már folyamatosan bejártak a nővérek, ha hívta őket telefonon. Orvost viszont – állítja – csak a harmadik napon látott, aki közölte, hogy pozitív lett a tesztje, s kétoldali tüdőgyulladása van. A hírt megosztotta a Facebookon, ám a bejegyzést másnap törölte, mert a kórházban rosszul vették, hogy kikerült az intézmény falai közül a története. A kórház ugyanis még három nappal a felvétele után sem ismerte el, hogy koronavírusos beteget kezel.
– Eléggé leszúrtak – mondja a férfi. – Felszólítottak, hogy a jövőben eszembe se jusson újabb híreket megosztani az állapotomról. Mondjuk, nem is nagyon lett volna erőm. Korábban nem éreztem még ilyesféle fájdalmat, kapkodtam a levegőt, de úgy éreztem, nem tudok eleget beszívni és közben őrülten fájt. Ekkortól kaptam oxigént, illetve infúzióban lázcsillapítót, antibiotikumot. Összefolynak emlékezetemben azok a napok, olyan rosszul voltam.
Március utolsó napjára aztán lement a láza, a közérzete javult kissé, a fulladás is megszűnt. Ekkor végezték el rajta az újabb tesztet, mely negatív lett, ahogyan a következő kettő is, s miután a mellkasröntgenje is javulást mutatott, a múlt hét végén hazaengedték.
– Azzal az ukázzal, hogy négy-öt napig még feküdjek, mert a tüdőm még nem százszázalékos – jegyzi meg. – Közben kiderült, a kormányhivatalnak lejelentett kontaktjaim közül mindenkinek negatív lett a tesztje, ahogyan az osztrák szállodabeli kollégáim, barátaim sem fertőződtek meg, így fogalmam sincs, hol, mikor és kitől kaphattam el a vírust, aminél durvább dologgal még nem találkoztam az életben.
Ellátás, ahogy a tudós látta
„A szervezetlenség és felkészületlenség miatt életem hajszálon múlott.” – így összegezte a vele történteket a koronavírusos megbetegedésen Budapesten átesett Lendület- és Humboldt-díjas kutató, az MTA doktora, Legeza Örs.
A válaszonline.hu-nak írt cikkét azzal indította – a negyvennyolc éves, rendszeresen sportoló, krónikus betegségben nem szenvedő – fizikus kutató: március 15-én lázas lett, fájt a mellkasa és nehezen kapott levegőt. Napok teltek el és többször kellett kérnie, mire letesztelték – volt, hogy a védőfelszerelés hiányára hivatkozva maradt el a vizsgálat – majd végül kiderült: megfertőződött.
Addig változó intenzitású tünetei egyre erősödtek: „Olyan fájdalomra ébredtem, amilyet még soha nem éreztem, pedig a küzdősportban hozzászoktam komoly fájdalmakhoz.” Mentővel a Szent László Kórházba vitték, ahol gyorsan megvizsgáltak – majd hazaküldték. Aztán miután véres lett a köpete, visszakerült a kórházba. „Másnap már szinte beszélni se tudtam, a röntgen szörnyű képet mutatott, kétoldali, nagyon súlyos tüdőgyulladásom lett, maximális fokozaton kaptam az oxigént. Az orvosok mindent megtettek, hogy megállítsák állapotom romlását. Mivel a koronavírusnak jelenleg nem ismert egyértelműen hatásos ellenszere, ezért nagyon sokféle gyógyszert kaptam, egyfajta kísérleti nyúl lettem.”
Legeza Örs azt írta, már a legrosszabbra is gondolt, amikor „hála az orvosok bölcsességének” javulni kezdett az állapota. Írt arról is: a kórtermébe került „egy 38 éves, jókötésű fiatalember”, akit szintén nem teszteltek le, pedig két hete lázas volt és kétoldali hátfájásra panaszkodott. „Végül magánúton csináltatott tesztet, miután édesapja már lélegeztetőgépre került az intenzív osztályon.” Legeza Örs szerint feleségének vizsgálata sem volt gördülékeny, a megrendeléstől számítva közel két héttel később végezték csak el.
„Nyomatékosan felhívom minden honfitársam figyelmét: ha a betegség tüneteit észleli magán, foggal-körömmel kényszerítse ki a rendszerből a tesztelés elvégzését és a további, szükséges orvosi vizsgálatokat!” – írta a kutató.
