Sokan féltették Fekete Györgytől a szabad magyar kultúrát, amikor elnöksége első évében, 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) köztestületté vált többmilliárdos kormányzati támogatással. Az MMA tulajdonába kapta a Műcsarnokot, majd egyre több ingatlant, miközben Fekete egyik-másik bántó (félreérthető) nyilatkozata borzolta a kedélyeket. (Utóbb bocsánatot kért.) Még törvényt is elneveztek róla: a lex Feketének köszönhetően 2015-től az MMA is delegál tagokat a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) szakkollégiumaiba. Az NKA első elnöke is ő volt, amivel büszkélkedett is: „Ha valaha volt művészi autonómia, az nekem volt köszönhető” – nyilatkozta. A lex Fekete megszületésekor sokan az NKA végét jósolták, ám meglehet, utóbb, múlt év decemberében épp az MMA (és talán Fekete) állta útját az NKA felszámolásának.
A neves belsőépítész, iparművész 1988-ban lett az MDF tagja, majd később az Antall-kormány kulturális államtitkár-helyettese. Alkotó emberként, az MMA elnökeként úgy látta: „A politikából a gondolkodó ember nem tud kimaradni, ám ha egészen belesüllyed, az a teljesítmény rovására megy.” Továbbá: „A művészi teljesítmények versenyezzenek egymással, és ne a személyek harcoljanak.” A nemzet művésze díjat 2018-ban, már az MMA tiszteletbeli elnökeként kapta meg – 2014-ben a díj alapításában tevékenyen részt vett azzal a szándékkal, hogy az elismerés „világnézeti, ideológiai különbségtől függetlenül képviselje a művésztársadalom egészét”. Munkásságát elismerték Munkácsy-díjjal, Magyar Művészetért díjjal, Kossuth-díjjal, a Köztársaság Elnökének Érdemérmével, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével is.
Fekete Györgyöt szerdán, életének 88. évében érte a halál. Utolsó éveiben a Magyar Építészeti Múzeum megvalósításáért fáradozott.
