Érettségi kontra Covid 19

Az elmúlt néhány hét egyik legizgalmasabb kérdése a 2020-as érettségi volt. A koronavírus átírta a szokásos rendet, az oktatásügy irányítóinak dönteniük kellett a hogyan tovább kérdéséről.

Hosszú tépelődés után felszállt a fehér füst: csak írásbeli lesz az idén tavasszal. Legyünk tárgyilagosak, nem létezett jó megoldás, csak rossz és még rosszabb. Amit elfogadtak, s csütörtökön bejelentettek, viszont semmire sem megoldás, mindössze egy feladat kipipálása, hiszen:

1. Nem ad megoldást a vírus terjedésének megakadályozására. Az írásbeli érettségi feladatainak megoldására csak azok jelentkezhetnek, akiknek a továbbtanuláshoz most erre szükségük lehet, azaz az idei végzősök. Ez a kormány tájékoztatása alapján 83.000 diák. Azok, akik május 4-én megjelennek az iskolákban, oda valahogy eljutnak. A legtöbben – minden valószínűség szerint – tömegközlekedéssel. Hiába az előírás az egy teremben helyet foglalók számáról és egymás közti távolságukról, ez nem sokat (semmit sem) ér, hiszen nem akadályozható meg a diákok vizsgák előtti közös „cidrizése”, majd az azokat követő, "értékelő" összejövetelek sem.

2. Veszélybe kerülhetnek – a diákokon kívül – a felügyelő, majd a dolgozatokat javító pedagógusok is, hiszen tudjuk, hogy a Covid-19 viszonylag hosszú időn keresztül fertőzőképes marad, akár a papíron is.

3. A kormányzat „nagyvonalúan” tájékoztat arról, hogy nem kötelező idén érettségizni, hiszen – szerintük – az minden további nélkül megtehető jövőre is… Tényleg, ez ilyen egyszerű? Egy év kihagyással, iskolába járás, tanári segítség nélkül? Ezt még az sem hiszi el, aki mondja…

4. S végül, az előterjesztő nem vesz tudomást arról - rosszabb esetben nem érdekli -, hogy a most érettségizni kényszerülők a felkészülési időszak legfontosabb részében maradtak – érdemi – támogatás nélkül. Maruzsa Zoltántól tudjuk, hogy a digitális tanrend bevezetése tökéletesen sikerült, s a rendszerben boldogság van. Nos, ez a kijelentés nemcsak minősíti a nyilatkozót, de jelzi tökéletes felkészületlenségét is abban a kérdésben, amiről beszél. Az, amit ma Magyarországon digitális oktatásnak neveznek, leginkább kármentés, a célegyenesbe forduló érettségizők felkészítésére biztosan nem alkalmas.

A jegymegajánlástól az érettségi időszak őszre csúsztatásán keresztül, a csak szóbeli vizsgák megtartásán át, a csak írásbeli érettségiig jó néhány variáció állt a kormány rendelkezésére. Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik. A legkevésbé rossz megoldás kimunkálásához kérhették volna a gyakorló szakemberek, szakmai szervezetek tanácsát. Horribile dictu – egyeztethettek volna velük.

Nem tették. Sikerült a legrosszabb verziót választani.

Miért nem vagyunk meglepve?