Könyvtárművészet

Ne legyen különbség a kulturális javakhoz való hozzáférésben aszerint, ki hová született, vagy milyen hátrányos helyzetű közösséghez tartozik – Hoppál Péter 2014-ben ekként beszélt a kulturális alapellátás bővítéséről, azaz arról, hogy egy ezer fő alatti településen élőnek éppúgy esélye legyen a minőségi kultúrához hozzájutni, mint egy nagyvárosi lakosnak. Az akkori kulturális államtitkár szerint a kulturális alapellátás kiemelt terepe a könyvtár, és nem sokkal később már be is jelentette: a könyvtári lefedettség elérte a száz százalékot.

A győzelmi jelentésekből kimaradt: a közalkalmazotti bértábla 2008-as befagyasztásának, illetve a garantált bérminimumnak köszönhetően az intézmények működtetői, a könyvtárosok fizetése messze elmarad az átlagbértől. A könyvtárosok vagy elhagyják a pályát, vagy a túlélés művészetét mutatják be nap mint nap. Pedig a kért béremelés összegéből nem futná egy kiadós húsvéti ebédre a kancelláriaminiszter kedvenc éttermében, a Felix Kitchenben.

Hat év alatt szinte semmit sem változott a helyzet. Ám a mostani kulturális államtitkár, Fekete Péter szerdán a Hír TV-ben bedobta a hatékonyság jelszavát is – ami a közalkalmazotti szférában is az elbocsátás szinonimája. Igaz, nem lesz kulturális közalkalmazotti elbocsátás: az államtitkárság húsvéti „ajándékként” elvenné a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszát. Fekete szerint azokra a könyvtárosokra, "akik nem csinálnak semmit", nem lesz szükség, azok viszont, akik kitalálják, hogyan lehet új programot hozni a könyvtárakba, nagyon sok pénzért maradhatnak.

Alighanem szép summára számíthat az az akrobatikus képességű könyvtáros, aki egy létra−asztal−három szék−pózna építményen fel tud kúszni, hogy trikójából előrántva egy Wass Albert-kötetet felolvasson a mélyen tisztelt publikumnak.