nyugdíjasok;szegénység;

2020-04-19 16:24:14

Tunkolt kenyér a kisnyugdíjas vasárnapi ebédje

Nemhogy nem él jobban a nyug­díjasok kétharmada az idei 2,8 százalékos nyugdíjemelés után, de az emelést jócskán megha­ladó infláció miatt még tovább romlottak anyagi körülményeik. Magyarországon több mint 17 ezer idős ember még 28 500 forintot sem kap egy hónapban. Rajtuk az sem segít érdemben, hogy 2021 februárjában plusz egyheti pénzt kapnak majd a koronavírussal kapcsolatos válságintézkedések részeként.

A böhönyei Margit néninek 73 ezer forintot kell beosztani hónapról hónapra. Hűtőjében egy kis darab margarin, arasznyi főzőkolbász, négy tojás, zacskós tej és 15 deka baromfifelvágott árválkodik, a fagyasztórészben pedig zománcos láboskában finomfőzelék.

„Eltettem szombatra a szociális ebéd felét, hogy legyen valami meleg aznapra is – magyarázza. – Vasárnap főzök egy kis pörköltet, vettem csir­ke­levescsomagot, van benne háta, püspök, nyak, láb, egy kis máj és zúza, krumplival pont jó lesz.”

A nyolcvan felé járó asszony élete nagy részét a terebezdpusztai állami gazdaságban dolgozta végig, no és a háztájiban, ám a rendszerváltás után utóbbit szép lassan felszámolták. Tavaly valamivel kevesebb mint 71 ezer forintot hozott neki a postás, 2047 forinttal kap többet az idén. Csakhogy nem elég, hogy egy újabb, csonterősítő gyógyszert írt fel neki az orvos, a kenyér, a tej, a hús, a zöldség drasztikusan drágult, ráadásul bármennyire is spórolt – négy szobából csak egyet fűtve –, március elejére elfogyott a tűzifa is, így kellett még egy keveset hozatnia.

„Ruhát nem vettem legalább tíz éve – szégyenkezik egy keveset –, karajt utoljára tavaly nyáron a fiam születésnapi ebédjére. Néha belefér egy kis csokoládé, keksz, ennyi a luxus, amit a mindennapi szükségletek mellett elbírok. A legjobban a zöldség és a gyümölcs hiányzik, amíg bírtam a keretet, megtermeltem mindent, most már nem megy, a boltban pedig csak almára futja, arra is hetente maximum kétszer. Persze mindig egy szemre.”

Juliska néni szerencsésebb, a mesztegnyői ház kertjében még úgy is terem néhány gyümölcsfa, hogy láthatóan nem gondozzák őket. A 71 éves asszony bottal tud csak közlekedni, így esélytelen, hogy nekiálljon metszeni, pláne szüretelni.

„Ami lehullik, az is áldás – mondja, miközben megmutatja a nyugdíjcsekket: 62 937 forintot kap havonta az államtól 38 évi téeszmunka után. – És ebből még úgy is elvisznek tízezret a gyógyszerek, hogy kapok közgyógyellátást. A víz, a villany ötezer, aztán ott van a tüzelő, a tévé, nagyjából a fele nyugdíj marad megélhetésre. Ha nem lenne a szociális ebéd, valószínűleg éhen halnék, vagy ha nincs szociális tűzifa, megfagynék. Tudja, mi volt az ebéd hétvégén? A hétközi zöldséges hús szaftjába tunkoltam kenyeret, meg főztem egy kis rántott levest. Üresen.”

Náluk is rosszabb helyzetben vannak azok, akik nemhogy hatvan-hetvenezer, de még 28 500 forintot sem kapnak havonta, vagyis nem érik el az öregségi nyugdíjminimumot. Korózs Lajos, a parlament népjóléti bizottságának szocialista elnöke szerint Magyarországon 17 771 ilyen ember él: nekik legfeljebb havonta 798 forintnyi pluszt hozott az idén januári 2,8 százalékos nyugdíjemelés, s ők vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben. Zömüknek azért ilyen alacsony a nyugdíja, mert nem volt elegendő szolgálati idejük: háztartásbeliként otthon voltak, gyerekeket neveltek vagy a téeszben dolgozó férjük mellett kisegítő családtagi státuszban voltak.

Az egri Verőszalán, ami a város egyik szegényebb részének számít, több ilyen idős asszony is él: egyikükkel, Eta nénivel beszélgetve kiderült, csak úgy tudja túlélni a mindennapokat, hogy a gyerekei havonta támogatják, illetve több mint hetvenévesen még ma is napszámba jár, szőlőt metsz, szüretel, s abból egészíti ki ezt a nagyon csekély összeget. Alig vannak jobb helyzetben a hajdani téeszalkalmazottak, akik a bérük egy részét természetben, vagyis búzában, kukoricában kapták meg, így a fizetésük még akkori mértékkel mérve is nagyon alacsony volt: az ő nyugdíjuk alig haladja meg az öregségi minimumot.

„Havonta átlagosan 3600 forintot vesz ki az infláció a nyugdíjasok zsebéből – állította lapunknak Stikel János, a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége ­(NySzSMSz) elnöke. – A teljes nyugdíjas-társadalomra vonatkozó adatok ugyan ennél szebb képet mutatnak, csakhogy a szépkorúak 72 százaléka az átlagnyugdíjnál alacsonyabb ellátást kap.”

A hivatalos nyugdíjátlag az idén valamivel több mint 135 ezer forint, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjemelés-számítás változása, azaz 2012 óta – ekkor törölte el a kormány a svájci indexálást –, vagyis hét év alatt nagyjából 23 ezer forinttal nőtt az átlagnyugdíj. Az azt megelőző hét évben 45 ezerrel. Még nagyobb a különbség százalékosan, hiszen az elmúlt hét esztendőben 20, míg az azt megelőző hétben 65 percenttel nőtt az átlagnyugdíj.

„A kormány jelenleg az infláció mértékével növeli a nyugdíjakat, korábban a svájci indexálás azt jelentette, hogy az infláció mellett a nettó bérek változásának aránya is beleépült a nyugdíjemelésbe – magyarázta Stikel János. – Szeretnénk, ha utóbbira állna vissza a kormány, s a nyugdíjasok megkapnák a béremelkedés mértékének 50-60 százalékát is. Mert így csak folyamatosan nyílik az olló az aktívak és a nyugdíjasok között.”

Stikel János kiemelte: ráadásul minél alacsonyabb valakinek a nyugdíja, annál rosszabbul jár a mostani rendszerrel, hiszen egy kisebb összegnél kisebb a százalékos emelés is. A nyugdíjemelés-számítás 2012-es megváltoztatása óta a hazai nyugdíjasok kétharmada nyugdíjának reálértéke folyamatosan csökken. A legrosszabb helyzetben az észak-magyarországi és a dél-dunántúli szépkorúak vannak: Somogyban az átlagnyugdíj 10 százalékkal alacsonyabb az országosnál, a nyugdíjasok 72 százaléka az átlagnál alacsonyabb, kétharmaduk 60–100 ezer forint közötti járandóságot kap.