Füstbe ment tervek

Publikálás dátuma
2020.04.19. 08:12

Fotó: EMMANUEL FRADIN / AFP / Hans Lucas
Harangzúgással emlékeztek a Notre-Dame-ban pusztító tűzvész évfordulójára Párizsban: szerda este megkondították a székesegyház állva maradt déli tornyának nagyharangját. Az éppen csak megkezdett felújítási munkálatokat a járvány miatt le kellett állítani, a tavaly büszkén meghirdetett rekonstrukciós ütemterv tarthatatlannak látszik.
Nagypénteken különös szertartást rendeztek a párizsi főegyházmegye romos székesegyházában. Michel Aupetit érsek oldalán csupán maroknyian lehettek jelen a húsvéti ceremónián, „a töviskoszorú imádásán”. A katolikus hagyományban a Jézus kereszthalálához kapcsolt ereklyét tavaly az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. A klasszikus darabokat előadó Renaud Capuçon hegedűművész és a többi résztvevő védőruhát viselt, de kivételesen nem a járványtól tartva. A súlyos ólomszennyezés miatt már a koronavírus terjedése előtt sem volt ajánlatos a falak között tartózkodni.

Közelharc a lángokkal

2019. április 15-én este magasra csaptak a lángok a földkerekség egyik leghíresebb templomában, az UNESCO világörökségi helyszínén. Bámészkodók százai tolongtak a Szajna partján. A szerencsétlenség szemtanúinak zöme némán állt, mások hangosan fohászkodtak és zsoltárokat énekeltek. Persze katasztrófaturisták is akadtak, akik mobiltelefonnal videóztak, szelfiket lőttek magukról, háttérben a félelmetes láng- és füsttengerrel. A vezető tévés hírcsatornák élőben közvetítettek Párizsból, világszerte milliók meredtek a képernyőkre főműsoridőben. Este ütött ki a tűz, fél hét előtt néhány perccel. Villámgyorsan terjedt a renoválás miatt éppen felállványozott épületben, és fellobbantotta a középkori, tölgyfából készült tetőszerkezetet. Leomlott a főhajó és a kereszthajó találkozási pontja fölötti, kúp alakú huszártorony, összeroppant a mennyezet. A tetőt borító fél centi vastag ólomlemez megolvadt, soktonnányi mérgező gőzt bocsátva a levegőbe; még napok múltán is határérték fölötti ólomkoncentrációt mértek a fővárosban. A tűz pontos okát azóta sem sikerült megállapítani. Az ügyészség szerint nincs gyújtogatásra utaló nyom, valószínűleg elektromos rövidzárlat történt. Minden hadra fogható ember, ötszáznál is több tűzoltó próbálta megfékezni a lángokat, amelyek elérték a 69 méter magas ikertornyok egyikét, az északit. Ha a torony összedől, bizonyosan vele omlik a másik is, majd a teljes homlokzat, és az épület lényegében megsemmisül. Jean-Claude Gallet párizsi tűzoltóparancsnoknak 19 óra 57 perckor élete legnehezebb döntését kellett meghoznia, miután látta, hogy a fecskendők nem sokat érnek. Az elnök különleges engedélyével ötven válogatott emberét beküldte a lángok közé, fel a meredek csigalépcsőn, hogy az életveszéllyel dacolva „közelharcban” oltsanak. A vakmerő művelet bevált, a ­Notre-Dame nem égett porig. A falak állva maradtak, túléltek az ólomüveg ablakok. A műkincsek nagy részét is sikerült kimenekíteni a parázszuhatagból. Laurent Prades üzemeltetési igazgatóé volt a szó szerinti kulcs­szerep: ő tudta, hol található a létesítményhez tartozó, száznál is több kulcs, és hogy melyik melyik ajtót nyitja. A sokkolt igazgatónak a legdrámaibb pillanatban nem jutott eszébe az apszisban álló, golyóálló üvegszéf kódja, de egyik munkatársa telefonon kisegítette – így helyezték biztonságba a becses töviskoszorút, amelyet a több mint hétszáz éve őriznek díszes ereklyetartóban.

Milliárdosok orgiája

Még folyt a mentés, amikor Emmanuel Macron köztársasági elnök éjszaka, a katedrálistól üzent a nemzetnek. Azt ígérte, öt éven belül újjáépítik Franciaország jelképét (lásd keretes írásunkat). Ez azonban, csakhamar kiderült, elhamarkodott volt. A károk felmérése elhúzódott. A sebtiben megkezdett épületstabilizálást az ólommérgezés veszélye miatt nyáron hetekre leállították, majd a viharos idő szólt közbe. A kultuszminiszter ősszel már arról beszélt, hogy 2024 nem határidő, csak „ambíció”, a sietségnél fontosabb a minőség. Kevesen osztják Jean-Louis Georgelin kormánybiztos kincstári optimizmusát, amely szerint behozható a csúszás. A boltozat alá omlott törmeléket az eredeti tervek szerint nyárig kellett volna eltakarítani. A tűzvész előtt felállított állványzat gyakorlatilag ráolvadt a falakra, behálózva az épületet – lebontása különösen kényes feladat. Március elején nekiláttak, de akkor jött a koronavírus, a munkálatokat bizonytalan időre elhalasztották. A tulajdonképpeni rekonstrukcióhoz majd csak akkor kezdhetnek hozzá, ha már teljesen biztos, hogy a megrongálódott falak elbírják az új tetőt. Szerencsére a felszerelt szenzorok eddig nem jeleztek elmozdulást, a több mint nyolcszáz éves szerkezet stabilnak tűnik. Úgy fest, pénz lesz elegendő; karácsonyig egymilliárd euró jött össze közadakozásból. Francia világcégek – a Gucci, a Louis Vuitton, a L’Oréal, a Total olajtársaság és mások – tulajdonosai egymásra licitálva ajánlottak nagy összegű támogatást. Persze ezt sem mindenki nézte jó szemmel: ha a milliárdosok ilyen nagyvona­lúan költenek „régi kövekre”, tették fel a kérdést sokan, akkor miért nem segítenek szorult helyzetű, nyomorgó honfitársaikon? A Guardian angol napilap malíciával „a pénztárca­lengetés orgiájának” csúfolta a szupergazdagok hivalkodó jótékony­kodását.

Apostolok és úszómesterek

A pusztulás ugyanakkor váratlan lehetőséget teremt a romok között speciális tudományos vizsgálatokra, amikre máskülönben esély sem lett volna. Munkacsoportokat hoztak létre régészek, művészettörténészek, mérnökök, vegyészek, geológusok, molekuláris biológusok, pszichológusok – még dendroantrakológus (az elszenesedett fákkal foglalkozó szakember) is csatlakozott. Remélik, hogy a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával értékes felismerésekhez jutnak sok témában, a középkori építészeti technikáktól a klímaváltozáson, a légszennyezésen át a veszteség kiváltotta lelki traumákig. Macron elnök azt is mondta, hogy az újjáépített székesegyház „szebb lesz, mint azelőtt”, amivel elképesztő ötletparádét szabadított el. Sir Norman Foster ünnepelt angol tervező, a berlini Reichstag modernizálója javasolta, hogy az új tetőszerkezetet üvegből építsék, kilátóterasszal. A francia Mathieu Lehanneur óriási aranyozott lángnyelvet álmodott a huszártorony helyére, emléket állítva a tűzvésznek. Van, aki üvegházat, magaságyásokat szeretne a tetőre, a nagyvárosi kertészkedést népszerűsítendő. A legmerészebb elképzeléssel a svéd UMA állt elő: legyen úszómedence a Notre-Dame-on, a partján a tizenkét apostol szobra, úszómesterként ábrázolva. A felmérések szerint a franciák többsége azt szeretné, hogy a katedrálist, amennyire csak lehet, eredeti formájában állítsák helyre. A nemzetközi tervpályázatot júniusban akarták kiírni, de várhatóan az is csúszni fog. Pillanatnyilag minden munkálat szünetel. Egy évvel a tűzvész után teljesen bizonytalan, hogy a Notre-Dame mikor, hogyan, mennyiért épül újjá.

Több mint templom

Okkal nevezik a világhírű Notre-­­Dame-ot­ a francia múlt jelképének. A középkori Párizs központjában, egy parányi Szajna-szigeten (Île de la Cité) kezdte építtetni Maurice de Sully püspök 1163-ban, VII. Lajos király uralkodása idején. Az alapkőletételen a pápa is ott volt. A régi római szentély helyén emelkedő, Miasszonyunknak ajánlott öthajós templom a korai gótika mesterműve. Két évszázadon át épült, később reneszánsz és barokk elemekkel gazdagodott. Tucatnyi háborút vészelt át sértetlenül, ám a nagy francia forradalom alatt feldúlta a klérusellenes indulattól fűtött tömeg (1789). Harangjaiból ágyút öntöttek, a homlokzatról leverték a bibliai királyszobrokat, mert a felkelőket a gyűlölt Bourbonokra emlékeztették. A jakobinusok betiltották a vallást, a keresztény jelképektől megfosztott épület „észkultuszuk” központja lett Temple de la Raison néven. Bonaparte Napóleon tábornok visszaadta az egyháznak, hogy ott koronáztassa magát császárrá. A katedrális nem puszta díszlete a púpos toronyőr, Quasimodo és a szépséges cigánylány, Esmeralda tragikus történetének Victor Hugo regényében, amit a cím is elárul: A párizsi Notre-Dame (1831). A XIX. században felújították a templomot, a második világháború nem tett benne kárt. De Gaulle tábornok 1944. augusztusi látogatása a fran­ciák szemében a felszabadulás jelképes pillanata.

13 millió látogató kereste fel a Notre-Dame-ot a tűzvész előtti esztendőben (2018), többen, mint ahányan Párizs másik, modernebb jelképét, az Eiffel-tornyot.

Heti abszurd: Liszt

Publikálás dátuma
2020.04.19. 07:30

A millió pék országává váltunk.
Momentán pék nem lennék semmi pénzért sem. Most ugyanis simán tönkremennék, mert mindenki elkezdett otthon kenyeret sütni. És az élesztő rögtön az arany után a legkeresettebb termék lett az üzletekben. A millió pék országává váltunk. A legmókásabb, hogy olyanok is tanácsokat adnak a dagasztásról és a kelesztésről, akikről biztosan tudom, hogy életükben egy zsíros kenyeret nem voltak hajlandók megkenni. Erre föl most tippeket adnak rá, hogyan kell hét nap alatt öregkovászt készíteni. És leszúrnak, hogy lehetek annyira hülye, hogy még ezt se tudom. A dagasztás igen jó elfoglaltság, mert kinyitja számomra az időkaput, mely korábbi évszázadokba vezet. A kenyérsütés a leg­ősibb elfoglaltság, ha sokáig tart a karantén, talán belekóstolhatnék az udvaron a gabona szelelésébe meg az őrlés fortélyainak elsajátításába is. Milyen jól mutatna a Facebookon az udvar közepére hengerített malomkő. Kis videón illusztrálhatnám, amint családunk ifjabb tagjai egy-egy digitális matekóra szünetében körbe-körbearaszolva malomkövet forgatnak, s ezzel lisztet állítanak elő. – Nem füvet kellett volna ültetnünk – mondták a gyerekek, amikor jó egy hónappal ezelőtt nekiálltunk a kert kifocizott részén zöldíteni. – Inkább búzát, hogy több lisztünk legyen. – Még ennél is? – fordultam hozzájuk, s arra a pár kiló lisztre gondoltam, amelyet március elején vásároltam, akkor még nem felhalmozási céllal, hanem mert mindenki más ezt csinálta. Csak arra ügyeltem, hogy ne vegyek olyan lisztet, amire az van írva, hogy az a nagyié. Nem bírom azokat a termékeket – lekvárokat, mézet, tejfölt –, amelyeket így akarnak rám sózni. Én azt a lisztet szoktam megvenni, amire azt írják, hogy liszt. Az első pár kilós biztonsági adagot a következő vásárlásnál megnöveltem, de még ezt sem felhalmozási céllal, hanem mert mindenki más tízesével vitte a lisztet. Hazatérve előbányásztam a kamra mélyéről a kenyérsütő gépet, elkezdtem én is kenyeret sütni. Kezdetben méricskéltem és recepteket használtam, de a pár hét alatt meglehetős jártasságra tettem szert, most már ránézésre tudom dagasztás közben, hogy hol járok. A liszthez sót és vizet kell tenni (a kalácshoz tejet), annyira azért nem olyan bonyolult dolog a kenyérsütés. Ha sütőbe tesszük, nem árt kicsit belocsolni, hogy fényes, ropogós legyen a héja. Nem nagyon lehet elrontani. Mégis olyan érzetünk támadhat tőle, hogy ódon kemencék előtt kuksolva állítjuk elő családunknak a mindennapi betevőt. Nem rossz érzés beleszimatolni a levegőbe, amikor elkezd sülni. Őrizetlenül azért nem szabad hagyni, leskelődni kell, nehogy beüssön a krach, és megégjen. Estefelé szoktam kenyeret sütni, szól a rádió a konyhában (ebből nem engedek), bemondják, hogy azon a napon éppen ki volt a FideszNapiHülye. E címre újabban egyszerre többen is bejelentkeznek, az Orbán-rendszer legjellemzőbb vonása, hogy elvárja vazallusaitól a nyilvános levegőbe köpködést, plusz még azt is, hogy a birkák boldog vigyorgással aláálljanak (lásd nyáj­immunitás). Hol az iparkamarai léhűtő, hol a szegénycsaládok bukszájának feszességére figyelmeztető, négymillió forintos havi fizetéssel rendelkező számvevőszéki nacsalnyik, hol pedig a világhírű magyar űrkutatásért felelős biztos érdemli ki a kitüntető címet. Sül a kenyerem, szaglászok otthon a sütő körül, a rádióban bemondják Cecília számait: a holtak kapnak tőle egy sajnost és azt, hogy más alapbetegségük is volt. Megtudom még, hogy Semjén lerugdalta a közalkalmazottakat a járdáról, Kásler hazazavarta a gyógyíthatatlan betegeket a kórházakból, Szijjártó és Novák Katalin az egész világ alfelét rugdosta, mert ezt meg azt merték mondani kis hazánkról, és hallom Fekete államtitkárt, aki szerint arra a könyvtárosra, aki nem csinál semmit, nincs szükség. Jön aztán a hír a fura panoptikumot összedagasztó Orbánról, aki duci jegesmedvének álcázva mérette a 34 és fél fokos lázát Szekszárdon… Ücsörgök a konyhában, lesem a sütőben a piruló kenyerem, látom magam fél év múlva. Rohanok valami fehér porfelhőben, el akarom kapni a frakkjukat, tűvé teszem értük a várost, keresem, kutatom, hogy hova bújtak el szégyenükben, egy vekni kenyérrel loholok utánuk, hogy rákérdezzek arra a sok szemétségre, amit azalatt csináltak, amíg otthon a kenyeret dagasztottam. Megyek majd a forradalomba is, ha megint divatba jön ez a száz főnél többeket érintő elfoglaltság, csak még előbb meg kell ennem ezt a húsz-huszonöt kiló lisztet a karanténban. Nem hagyhatom, hogy pocsékba menjen.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Akinek a vére sem kell

Publikálás dátuma
2020.04.18. 20:15

Fotó: Maya Bodzan
Eltűnt az Országos Vérellátó Szolgálat honlapjáról az a tájékoztató, ami naprakészen mutatta, pontosan mennyi is a rendelkezésre álló készlet az egyes vércsoportok esetében, így már nincs nyilvános adat arról, mely vércsoportok esetében lenne szükség donorokra. Miközben folyamatosan várják a véradókat, van, akit annak ellenére zárnak ki, hogy segíteni szeretne. Egy új szabályozás miatt ugyanis hiába egészségesek, nem adhatnak vért azok a transzneműek, akik nemi átalakító műtéten estek át. Magyarországon 30 ezer transznemű ember él, akik jogait egy salátatörvénybe rejtett törvénymódosítással is igyekszik megnyirbálni a kormány.
Ugyan az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) most is folyamatosan arra buzdítja az egészséges embereket, ha tehetik, adjanak vért, hiszen ezzel életeket menthetnek, van, aki hiába egészséges, mégis elutasítják. Berencsi Eszter családjában szinte hagyomány a véradás, sok ritka vércsoportú családtagja is van, így mindig fontos volt számukra, hogy segítsenek, van köztük százszoros véradó is. Ő is lelkesen ment, egészen addig, míg azt nem közölték vele: idén már nem kell a segítsége. Eszter transznemű nő, akit nemi átalakító műtétje miatt utasítottak el. A vele történtekről videót is készített, melyben felteszi a kérdést: „Ha egy véradás megment három életet, akkor ez most megölt hármat?” „Mikor tavaly a TAJ-számot beütötték a gépbe és a korábbi nevem jött fel, meg kellett magyarázni, hogy mi történt. A pultnál azt mondták, hogy semmi probléma nincs. Idén az orvos már másképp reagált. Hosszan próbáltam megtudni, mi a gond, de nem jártam sikerrel” – meséli Eszter. Szeretett volna jegyzőkönyvet is kérni a történtekről, melyben szerepelt volna, hogy aznap a vérellátóban járt és elutasították, ezt azonban nem kapta meg. „Mikor arról faggatóztam, hogy miért nem kérhetek ilyen dokumentumot, csak azt hajtogatta az orvos, hogy jegyzőkönyvet erről nem lehet felvenni” – részletezi. 

Évtizedekig némán

Eszter sokáig titkolta, hogy transznemű, 25 éves koráig senkinek sem beszélt arról, hogy úgy érzi, nőként él egy férfitestben, pedig ezt már 4 éves kora óta tudta. Mikor végül megosztotta a hírt a családjával, szinte sokkolta őket, sokáig nem is beszéltek az édesanyjával, de mára rendeződött a viszonyuk és mindenben támogatja Esztert. A transzszexuális emberek nagy része nem vágyik figyelemre, a közgondolkodással ellentétben nem fel­tűnősködni szeretnének, pusztán csak önazonosan akarnak élni. Esetükben a biológiai nem nem azonos azzal a társadalmi nemmel, ahogy ők magukra tekintenek. Ez akár már 3-4 éves korban is megjelenhet. A transzszexualizmus ritka, veleszületett ál­lapot, vagyis nem a nevelés vagy a társadalmi tényezők alakítják. Magyarországon a becslések szerint 30 ezer embert érint. „2018 októberében volt a nemát­alakító műtétem Belgrádban, azóta hormonkészítményt is kapok, de ez tavaly júniusban, mikor legutóbb vért adtam, még senkit sem zavart. Az általam szedett hormonkészítmények egyébként nem szerepelnek azon a gyógyszerlistában, amelyben a vér­adásból kizáró készítmények vannak felsorolva. Nem jártam külföldön és nem érintkeztem koronavírusos beteggel sem” – mondja. 

Nem elég az egészség

Eszter megaláztatása egyébként messze nem az elutasításnál kezdődött. Írásban, büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkoznia kellett arról is, hogy sem az operáció előtt, sem azt követően nem volt szexuális kapcsolata. Az intézményben végül a saját adatlapját vagy annak másolatát sem kaphatta meg, pedig az a személyes orvosi adatait tartalmazta. Az orvos egy kódot mutatott neki a gépen, ami a kizárás oka. Erről azonban bővebb tájékoztatást nem kapott. Pedig rendelkezik friss szakorvosi leletekkel arról, hogy egészséges, belgyógyászati, pszichiát­riai, klinikai szakpszichológiai, szülészeti-nőgyógyászati, endokrinológiai, neurológiai, szemészeti, fogászati, immunológiai, urológiai, sebészeti, bőrgyógyászati szakvéleménye is van, ezeket néhány hónapja kérte egy jövőbeni komplikáltabb operáció miatt. „Az országos hematológiai intézet is kiállított egy szakvéleményt, akkor csontvelő-biopsziát is vettek és olyan kiterjedt laborvizsgálatot is csináltak, ami bizonyítja, hogy nálam egészségesebb ember nemigen van az országban” – mondja. Ez azonban már nem számít. Az OVSZ-től ugyanis megtudtuk, hogy 2020. január 1-jétől kezdődően visszavonásig, az Országos Vérellátó Szolgálat nem engedélyezi a nemi átalakító műtéti beavatkozáson áteső személyeknek a véradást. Ezt azzal is indokolták, hogy a vérellátásban szakmai szempontból szükséges a jelentkezők biológiai férfi/nő elkülönítése, a férfiak és nők között meglévő élettani különbségek miatt – többek között – immunológiai okokból is. Lapunknak adott válaszukban közvetve bocsánatot is kértek Esztertől, mint írták, az orvos ellen belső eljárás nem indult, de „amennyiben az érintett személlyel szemben kollégánk viselkedése vagy szóhasználata nem volt megfelelő, úgy mind az ő, mind az Országos Vérellátó Szolgálat nevében elnézést kérünk és ennek tisztázására természetesen az érintett véradóval közvetlenül is felvesszük a kapcsolatot”. Bizonyos vérkészítményre egyébként más országokban már azt írják rá, hogy milyen biológiai nemű embernek adható, nem azt, hogy ki adta. Adhat azonban némi megnyugvást, hogy az ügy vélhetően még nincs lezárva, mivel, mint írják, „a szabályozás nem a nemet váltó személyek ellen irányul, hanem átmeneti megoldás a szigorú algoritmusok szerinti működés érdekében. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megnyugtató, a jelentkező személyek jogait és érzéseit maximálisan tiszteletben tartó, ugyanakkor mindkét irányú nemváltás következményeit kezelő és a vért kapó betegek maximális védelmét is szolgáló eljárásrend szülessen. Ezt az új eljárásrendet terveink szerint a veszélyhelyzet elmúltával tesszük majd közzé”. 

Megfosztva mindentől

Az OVSZ tehát igyekszik megoldani a szituációt, de mint az Emmi és így a kormány alá is tartozó szervnek valószínűleg nincs könnyű dolga. Főleg, mivel a kormány épp arra készül, hogy maximálisan ellehetetlenítse a transzneműeket, valamint azt, hogy valaki megváltoztathassa a jogi nemét és azzal együtt a nevét is. A Semjén Zsolt által benyújtott salátatörvény elfogadását követően ugyanis a születési anyakönyvbe a születési nem lenne megjelölve, nem megváltoztatható adatként, kiváltva a személyazonosító adatok nyilvántartásában eddig szereplő „nem”-et. Azt nem tudni, hogy mi lesz a már bejegyzett nemváltoztatásokkal. Az anyakönyvi nyilvántartásban ugyanis csak a nemhez tartozó utónévvel szerepelhet mindenki, vagyis a nemüket megváltoztató emberek új nevét nem fogják bejegyezni, és ez az irataikban sem szerepelhet. A becslések szerint évi 50-60 olyan kérvény érkezik a hatóságokhoz, ahol kérik, hogy megváltoztathassák a jogi nemet és a nevet a személyi igazolványban és az anyakönyvi kivonatban. „Az alkotmánybíróság 2011 óta háromszor mondta ki, hogy a transzszexuálisoknak joguk van a nemük megváltoztatására. Az új törvénnyel sérülhetnek ezek az alkotmányos alapjogok” – mondja Berencsi Eszter, aki munka mellett most jogásznak tanul az ELTE-n és azt tervezi, hogy a tanulmányai elvégzése után ingyenes jogsegélyt nyújt majd a transznemű embereknek.

Mennyi az annyi?

Honlapján a vérellátó szolgálat korábban folyamatosan tájékoztatta a lakosságot arról, milyen az ország vérkészlete, grafikán is jelezték, hogy melyek azok a vércsoportok, amelyekből megfelelő az ellátottság, és melyek azok, amelyek esetében kevés a rendelkezésre álló mennyiség. Ez a tájékoztató azonban most eltűnt. Lapunk megkeresésére elmondták: az országos vérkészlet egyensúlyban van, mintegy 5-7 napos tartalékkal rendelkeznek. Ennél többre nincs szükség, mivel a legrövidebb lejáratú készítmény felhasználási ideje 5 nap. Arról azonban, hogy a különböző vércsoportok esetében pontosan mekkora a rendelkezésre álló készlet (ezt korábban mutatta a grafikon), nem kaptunk információt. A grafikon eltávolításának oka, mint írják: a vérkészítménykészletet mutató infografika a járvány előtti adatokat közli, így a jelenlegi helyzetben nem tölti be szerepét. Hogy frissíteni miért nem lehet az adatokat, az rejtély. 

Kizáró tényezők

A véradásból való időleges kizárást jelentheti a kívánatosnál alacsonyabb he­moglobinszint, nátha, torokgyulladás, herpesz, valamint a kis és nagy műtétek utáni időszak. Végleges kizárást pedig olyan, fertőző betegségek jelentenek, mint például a HIV vagy egyéb, vérrel átvihető fertőzések, a vérképzőszervi betegségek, illetve a kezeletlen magas vérnyomás. A gyógyszerszedés mellett tünetmentes allergiások felmentést kaptak a kizárás alól, ugyanakkor szigorodtak a trópusi betegségekre vonatkozó előírások is. Változás továbbá, hogy a fertőzések továbbadása miatt kockázatos szexuális kapcsolatoknál nincs megkülönböztetés a résztvevők neme, szexuális irányultsága és nemi identitása alapján. A kizárás kizárólag kockázatos élethelyzet, szokás, esemény vagy magatartás miatt történik. A véradókat a szolgálatok a koronavírus-járvány idején is várják, előre egyeztetett időpontot online érdemes foglalni. A segítségre most is nagy szükség van, aki teheti, adjon vért és mentsen életet!

Szerző
Frissítve: 2020.04.19. 07:43