Füstbe ment tervek

Harangzúgással emlékeztek a Notre-Dame-ban pusztító tűzvész évfordulójára Párizsban: szerda este megkondították a székesegyház állva maradt déli tornyának nagyharangját. Az éppen csak megkezdett felújítási munkálatokat a járvány miatt le kellett állítani, a tavaly büszkén meghirdetett rekonstrukciós ütemterv tarthatatlannak látszik.

Nagypénteken különös szertartást rendeztek a párizsi főegyházmegye romos székesegyházában. Michel Aupetit érsek oldalán csupán maroknyian lehettek jelen a húsvéti ceremónián, „a töviskoszorú imádásán”. A katolikus hagyományban a Jézus kereszthalálához kapcsolt ereklyét tavaly az utolsó pillanatban sikerült kimenteni a lángok közül. A klasszikus darabokat előadó Renaud Capuçon hegedűművész és a többi résztvevő védőruhát viselt, de kivételesen nem a járványtól tartva. A súlyos ólomszennyezés miatt már a koronavírus terjedése előtt sem volt ajánlatos a falak között tartózkodni.

Közelharc a lángokkal

2019. április 15-én este magasra csaptak a lángok a földkerekség egyik leghíresebb templomában, az UNESCO világörökségi helyszínén. Bámészkodók százai tolongtak a Szajna partján. A szerencsétlenség szemtanúinak zöme némán állt, mások hangosan fohászkodtak és zsoltárokat énekeltek. Persze katasztrófaturisták is akadtak, akik mobiltelefonnal videóztak, szelfiket lőttek magukról, háttérben a félelmetes láng- és füsttengerrel. A vezető tévés hírcsatornák élőben közvetítettek Párizsból, világszerte milliók meredtek a képernyőkre főműsoridőben.

Este ütött ki a tűz, fél hét előtt néhány perccel. Villámgyorsan terjedt a renoválás miatt éppen felállványozott épületben, és fellobbantotta a középkori, tölgyfából készült tetőszerkezetet. Leomlott a főhajó és a kereszthajó találkozási pontja fölötti, kúp alakú huszártorony, összeroppant a mennyezet. A tetőt borító fél centi vastag ólomlemez megolvadt, soktonnányi mérgező gőzt bocsátva a levegőbe; még napok múltán is határérték fölötti ólomkoncentrációt mértek a fővárosban. A tűz pontos okát azóta sem sikerült megállapítani. Az ügyészség szerint nincs gyújtogatásra utaló nyom, valószínűleg elektromos rövidzárlat történt.

Minden hadra fogható ember, ötszáznál is több tűzoltó próbálta megfékezni a lángokat, amelyek elérték a 69 méter magas ikertornyok egyikét, az északit. Ha a torony összedől, bizonyosan vele omlik a másik is, majd a teljes homlokzat, és az épület lényegében megsemmisül. Jean-Claude Gallet párizsi tűzoltóparancsnoknak 19 óra 57 perckor élete legnehezebb döntését kellett meghoznia, miután látta, hogy a fecskendők nem sokat érnek. Az elnök különleges engedélyével ötven válogatott emberét beküldte a lángok közé, fel a meredek csigalépcsőn, hogy az életveszéllyel dacolva „közelharcban” oltsanak. A vakmerő művelet bevált, a Notre-Dame nem égett porig. A falak állva maradtak, túléltek az ólomüveg ablakok. A műkincsek nagy részét is sikerült kimenekíteni a parázszuhatagból. Laurent Prades üzemeltetési igazgatóé volt a szó szerinti kulcsszerep: ő tudta, hol található a létesítményhez tartozó, száznál is több kulcs, és hogy melyik melyik ajtót nyitja. A sokkolt igazgatónak a legdrámaibb pillanatban nem jutott eszébe az apszisban álló, golyóálló üvegszéf kódja, de egyik munkatársa telefonon kisegítette – így helyezték biztonságba a becses töviskoszorút, amelyet a több mint hétszáz éve őriznek díszes ereklyetartóban.

Milliárdosok orgiája

Még folyt a mentés, amikor Emmanuel Macron köztársasági elnök éjszaka, a katedrálistól üzent a nemzetnek. Azt ígérte, öt éven belül újjáépítik Franciaország jelképét (lásd keretes írásunkat). Ez azonban, csakhamar kiderült, elhamarkodott volt. A károk felmérése elhúzódott. A sebtiben megkezdett épületstabilizálást az ólommérgezés veszélye miatt nyáron hetekre leállították, majd a viharos idő szólt közbe. A kultuszminiszter ősszel már arról beszélt, hogy 2024 nem határidő, csak „ambíció”, a sietségnél fontosabb a minőség. Kevesen osztják Jean-Louis Georgelin kormánybiztos kincstári optimizmusát, amely szerint behozható a csúszás.

A boltozat alá omlott törmeléket az eredeti tervek szerint nyárig kellett volna eltakarítani. A tűzvész előtt felállított állványzat gyakorlatilag ráolvadt a falakra, behálózva az épületet – lebontása különösen kényes feladat. Március elején nekiláttak, de akkor jött a koronavírus, a munkálatokat bizonytalan időre elhalasztották. A tulajdonképpeni rekonstrukcióhoz majd csak akkor kezdhetnek hozzá, ha már teljesen biztos, hogy a megrongálódott falak elbírják az új tetőt. Szerencsére a felszerelt szenzorok eddig nem jeleztek elmozdulást, a több mint nyolcszáz éves szerkezet stabilnak tűnik.

Úgy fest, pénz lesz elegendő; karácsonyig egymilliárd euró jött össze közadakozásból. Francia világcégek – a Gucci, a Louis Vuitton, a L’Oréal, a Total olajtársaság és mások – tulajdonosai egymásra licitálva ajánlottak nagy összegű támogatást. Persze ezt sem mindenki nézte jó szemmel: ha a milliárdosok ilyen nagyvonalúan költenek „régi kövekre”, tették fel a kérdést sokan, akkor miért nem segítenek szorult helyzetű, nyomorgó honfitársaikon? A Guardian angol napilap malíciával „a pénztárcalengetés orgiájának” csúfolta a szupergazdagok hivalkodó jótékonykodását.

Apostolok és úszómesterek

A pusztulás ugyanakkor váratlan lehetőséget teremt a romok között speciális tudományos vizsgálatokra, amikre máskülönben esély sem lett volna. Munkacsoportokat hoztak létre régészek, művészettörténészek, mérnökök, vegyészek, geológusok, molekuláris biológusok, pszichológusok – még dendroantrakológus (az elszenesedett fákkal foglalkozó szakember) is csatlakozott. Remélik, hogy a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával értékes felismerésekhez jutnak sok témában, a középkori építészeti technikáktól a klímaváltozáson, a légszennyezésen át a veszteség kiváltotta lelki traumákig.

Macron elnök azt is mondta, hogy az újjáépített székesegyház „szebb lesz, mint azelőtt”, amivel elképesztő ötletparádét szabadított el. Sir Norman Foster ünnepelt angol tervező, a berlini Reichstag modernizálója javasolta, hogy az új tetőszerkezetet üvegből építsék, kilátóterasszal. A francia Mathieu Lehanneur óriási aranyozott lángnyelvet álmodott a huszártorony helyére, emléket állítva a tűzvésznek. Van, aki üvegházat, magaságyásokat szeretne a tetőre, a nagyvárosi kertészkedést népszerűsítendő. A legmerészebb elképzeléssel a svéd UMA állt elő: legyen úszómedence a Notre-Dame-on, a partján a tizenkét apostol szobra, úszómesterként ábrázolva.

A felmérések szerint a franciák többsége azt szeretné, hogy a katedrálist, amennyire csak lehet, eredeti formájában állítsák helyre. A nemzetközi tervpályázatot júniusban akarták kiírni, de várhatóan az is csúszni fog. Pillanatnyilag minden munkálat szünetel. Egy évvel a tűzvész után teljesen bizonytalan, hogy a Notre-Dame mikor, hogyan, mennyiért épül újjá.