Semmi alkut Kaczynskivel! Ezzel a címmel jelentetett meg harcos vezércikket Adam Michnik, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztője. A politikus szerző, hajdani ellenzéki vezető, aki jó pár évet töltött az államszocializmus börtöneiben azt mondja: most a lengyelek az életükért küzdenek, a jobboldali kormánypárt vezére Jaroslaw Kaczynski pedig egyedül a hatalmáért. A cikk azért is vált aktuálissá, mert a Lengyelországot is ellepő járvány (vasárnap délelőtt 347 halott) még a csúcs előtt van, de a kormánypárt minden áron választásokat akar rendezni. Ezt háttéralkukkal, a társadalom megtévesztésével és jogi trükkökkel akarják elérni. Michnik vitathatatlanul a legtekintélyesebb alak az ellenzéki térfélen. Nem csak ellenzéki múltja és a mögötte álló vezető napilap és médiacsoport teszi vezető személyiséggé. A gond az, hogy a lengyel ellenzék – a liberális és a baloldali, valamint a tradicionális parasztpárti is – magára hagyatott, nincs egyetlen vitathatatlanul tekintélyes vezetője sem. Ebben a helyzetben a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt és vezére szinte szabadon játszik a tömegek életével.
Már korábban megírtuk, május 10-ére tűzték ki az államfő megválasztását. A PiS nemrég még ragaszkodott a választáshoz a „Maradj otthon!” helyzetben. Nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy az óriási tömeg mozgatása veszélyeztetné a rendezők és a szavazók egészségét, miközben feltehetően minimális lenne a részvétel. Némi latolgatás után Kaczynski úgy döntött: megtartják a választás – postai úton. Erre törvénymódosítást fogadtak el röpke 3,5 óra alatt. A gyors megvalósításnak van egy nagy akadálya: a szenátusban az ellenzéknek többsége van, s azt ígérik, ki fogják használni a rendelkezésükre álló egy hónapos időt. Ha elutasítják az eredeti szöveget a szejmben nagy többséggel lehet csak visszatérni ahhoz. Ennek a sikere kétes, mert időközben megbomlott a kormányzó jobboldali koalíció egysége. Az egyik kisebb jobboldali koalíciós párt vezetője Jaroslaw Gowin a szavazás elhalasztását javasolta, majd azt, hogy alkotmánymódosítással hosszabbítsák meg a hivatalban lévő Andrzej Duda mandátumát. Kaczynski némi késéssel ugyan támogatta ezt a javalatot, de a parlamenti matematika kizárja, hogy ez átmenjen a törvényhozáson. Az ellenzék nem megy bele ilyen alkotmánymódosításba – jelentették ki szokatlanul egységesen. Állítólag Duda is ellenzi ezt, mivel utána ki kellene véglegesen költöznie az elnöki palotából.
A PiS döntését feltehetően az vezérli, hogy bízik fanatikus törzsszavazóiban, akik követve a pártot megszavazzák majd Dudát a kiküldött borítékokban. Eközben az ellenzéki szavazók vagy tudatosan, vagy egészségüket féltve bojkottálják majd a rendezvényt. Amelynek a létrejötte is kétséges: a bizottsági tagok létszámának több, mint a fele hiányzik. A postának nincs gyakorlata a hasonló szavazások lebonyolításában, az alkalmazottak félnek a fertőzés veszélyétől.
Nem lenne szükség ezekre a cselekre, ha a szejm bevezetné az alkotmányosan lehetséges „természeti katasztrófa” vészhelyzetét. Ezt viszont a kormányzó párt elutasítja. (Talán attól tartanak, hogy a társadalmat az 1981 december 13-án életbe léptetett szükségállapotra emlékezteti majd. Ezzel fojtotta el az államszocialista rendszer a Szolidaritás tömegmozgalmát.)
A másik ok az lehet, hogy úgy számol Kaczynski, hogy amennyiben pár hónap múlva választanak, úgy a járvány következményei miatt a választók megbüntetik pártját, s ellenzéki jelölt lehet az államfő. Eközben a kormány a napokban enyhítené a gazdaságot korlátozó megszorításokat. Ez is ellentétes a vészhelyzet bevezetésével.
A járvány társadalmi egységet követel Lengyelországban is. Ilyen nincs, mert a kormányzó nacionalista jobboldal kivételes hatalommal akarja magát felruházni. Nincs párbeszéd, a PiS képtelen erre, s az ellenzék nem elég erős arra, hogy kikényszerítse a kompromisszumot. Ha keresztül is vernek egy május végi postailag megoldott elnökválasztást, borítékolni lehet a vészes következményeket.
