Így segíthetjük a szervezet vírus elleni védekezését

Tehetünk valamit, hogy ne kapjuk el a betegséget, vagy legalább minél enyhébb legyen a lefolyása? A mindenkit foglalkoztató kérdésekre a Magyar Tudományos Akadémia által megkérdezett szakemberek válaszolnak.

A világméretű COVID-19-járvány kezelésében jelentős az egyéni felelősség szerepe. Ahhoz, hogy a járványügyi szabályok szigorú betartásán túl hogyan tudunk még védekezni, ismernünk kell az emberi szervezet védekezési mechanizmusainak az alapjait, a koronavírus-fertőzésre adott válaszreakcióját, és azt, van-e ennek a folyamatnak olyan pontja, ahol érdemes beavatkoznunk. Az mta.hu Falus András immunológust és Szűcs Gabriella belgyógyász-immunológus szakorvost kérdezte.

Klinikailag a SARS-CoV-2 által okozott Covid-19 betegség súlyosságát tekintve több formában zajlik. A betegek kis százalékában lehet tünetmentes, a betegek egy része enyhe légúti fertőzésnek megfelelő tüneteket mutat, egy részüknél Covid-19-tüdőgyulladás alakul ki, kis részüknél pedig ehhez életveszélyes szövődményként légzési elégtelenség társul. Az, hogy melyik betegben melyik tüneti formája jelentkezik a betegségnek, a gyakorlati tapasztalatok alapján becsülhető. Tudjuk, hogy az idősebb kor, a társbetegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív-ér rendszeri betegségek, krónikus tüdőbetegség, rosszindulatú daganatok) magas rizikót jelentenek a súlyos szövődménnyel járó forma kialakulására. Ugyanakkor ezen kívül találkozunk súlyos, halálos kimenetelű betegséggel a fiatalabb, háttérbetegségben nem szenvedő fertőzöttek között is. Ennek alapján felmerül a kérdés, hogy mi magunk tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy a betegséget ne kapjuk el, vagy ha már elkaptuk, akkor minél enyhébb lefolyású legyen.

A vírusok „fegyverrendszerei”

A vírus nem sejtes szerveződésű, mikroszkóppal sem látható (szubmikroszkopikus) organizmus, amely élőlények sejtjeiben képes szaporodni. Minden növénynek, állatnak, gombnak, egysejtű eukariótának és baktériumnak ismertek a vírusos fertőzései. Máig mintegy 5000 fajukat írták le, de a modern molekuláris biológiai technikáknak köszönhetően számukat több millióra becsülik.

A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy a vírusok egyáltalán élő szervezetek-e. A legfőbb ellenérv, hogy önállóan, megfelelő „gazdasejt” nélkül nem képesek osztódásra, de behatolás után képesek úgy átprogramozni a sejtet, hogy az a vírus sokszorosítására kényszerüljön. A vírusok tehát - ellentétben a baktériumokkal és az egysejtű gombákkal - nem „szaporodnak” élő sejtek nélkül. A megfertőzött sejteket a vírusok közvetlenül is károsíthatják.

Védőpajzs: immunrendszer

A vírusfertőzések ellen az egészséges immunrendszer több módon is védekezik. A természetes (veleszületett) immunitás jelenti időben az első, azonnali védelmi vonalat. Ez egy gyorsan reagáló, „katasztrófaelhárító csapat”, amely immunológiai értelemben vett „memóriával” nem rendelkezik. Ide tartoznak a testnedveinkben (vér, nyirok, nyál, bélnedvek) található molekulák (citokinek), amelyeket a számos szövetben többféle sejt termel, és közvetlenül is képesek a vírusfertőzött sejt elpusztítására. A természetes immunitás fontos része, hogy felismerik a betegséget okozó behatolók felszíni mintázatát, és aktiválják a természetes immunitás többi sejtjét és funkcióját is. Ez lehet az alapja annak a friss felvetésnek, hogy a BCG-vel (Bacillus Calmette Guérin) tuberkulózis ellen oltott emberek általános immunvédettsége kissé erősebb lehet a vírusokkal szemben is.

A szerzett immunitás lassabban alakul ki, de hosszú távú (immun)memóriával rendelkezik. Ennek kialakítása a lényege a védőoltásoknak is. A T-sejtek által szabályozott B-limfociták a vírus felszíni antigénjeivel reagáló ellenanyagokat képesek termelni. Ezek a vírus terjedésének, illetve az újrafertőződés megakadályozása révén fejtenek ki vírusellenes hatást. A fertőzés vagy a remélhetően minél hamarabb rendelkezésre álló védőoltások alkalmazása után immunológiai védettség alakul ki. Ennek hossza sok mindentől, például a személy genetikai hátterétől, az életmódjától, a vírus változékonyságától, stb. függ. Ma még nem tudjuk, hogy a koronavírus esetén csak átmeneti (években kifejezhető) vagy életre szóló védettség alakul-e ki.

A vírusok – evolúciójuk miatt – „kicselezhetik” az amúgy többféle „fegyverrendszerrel” védekező immunrendszert. Túlélésüket segíti, hogy genetikai anyaguk gyakori mutációja miatt sűrűn váltogatják a köpenyfehérjéiket (antigénjeiket), miközben megtartják fertőzőképességüket, ilyenek az influenza- és a náthát okozó rhinovírusok. Szerencsére ezek a változások időnként a vírus „lefegyverzésével” járnak. Csak bízhatunk abban, hogy a koronavírusokkal is ez történik, és „trónfosztásuk” hamar bekövetkezik. Egyes vírusok többféle „stratégiával” közvetve is béníthatják a rájuk veszélyes sejtes immunreakciót. A vírusfertőzés következtében a fertőzött sejt olyan felszíni receptorokat kezd kifejezni, amelyek mintegy „megelőző csapás” révén visszatámadják a rájuk veszélyes immunsejteket, így a fertőzött sejt „ellentámadása” előbb bénítja meg az immunsejteket, mint hogy azok kifejthetnék a hatásukat.

Hogyan segíthetünk szervezetünknek a védekezésben?

A fertőzésekre való fogékonyságot számtalan tényező határozza meg. Még az egyébként teljesen egészséges embereknél is különböző a fertőzések gyakorisága, ugyanabban a körben és körülmények között ugyanaz a kórokozó az egyik embert megbetegíti, a másikat pedig nem. Ezt befolyásolja a genetikai háttér, a védő felszínek, a bőr, a nyálkahártyák aktuális állapota, a táplálkozás, a higiénés körülmények, stb. A korábbi járványok alapján tudjuk, hogy a járvány hamarabb és nagyobb mértékben érinti a rossz táplálkozási és higiénés viszonyok között élőket. Ehhez társulnak a fertőzésekre való fogékonyságot tovább növelő krónikus betegségek. Mindezek alapján ahhoz, hogy lehetőség szerint ne kapjuk el a fertőzést, elsődleges teendőnk a higiénés és társadalmi rendszabályok betartása.

Az egyes szervek, szervrendszerek egészséges működéséhez az egész szervezet optimális körülményeinek, homeosztázisának fenntartása szükséges. Ahhoz, hogy a szervek - szív, tüdő, vese, endokrin mirigyek, máj, vérképző rendszer stb., beleértve az immunrendszert is - jól működjenek, stabil ionháztartás, enzimfunkciók, sejtanyagcsere, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, stb. szükségesek. Az A-vitamin elsősorban a látásban, a B-vitaminok a szénhidrát-anyagcserében és az idegrendszer működésében, a C-vitamin mint antioxidáns az anyagcsere-folyamatokban, a D-vitamin a csontanyagcserében, az immunrendszer működésében, az E-vitamin szintén antioxidánsként, a K-vitamin pedig a véralvadásban játszik szerepet. Az ásványi anyagok és nyomelemek; a cink, a vas, a réz, a magnézium, a szelén, stb. elsősorban bizonyos enzimek működését biztosítják. A vitaminok, nyomelemek tehát nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. Megfelelő összetételű, kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozással biztosítani tudjuk belőlük a szükséges mennyiséget, ami mellett egészséges embereknek nincs szükségük külön pótlásukra. Az egészséges étkezés napi három–öt olyan étkezést jelent, amelyek tartalmaznak fehérjét, szénhidrátot (elsősorban összetett szénhidrátokat, de persze a testsúlytól függően megengedettek az egyszerű szénhidrátok is), zsiradékot, zöldséget, gyümölcsöt. A megfelelő vitamin-, nyomelem- és ásványianyag-ellátottság mellett a szervek – így az immunrendszer is – a körülményekhez adaptálva működnek. Az egészséges immunrendszer a külső környezet kihívásának megfelelően reagál, nem javítja a válaszadást, és így

Kivétel a D-vitamin, amelyet szerteágazó funkciója alapján inkább D-hormonnak neveznek. Mivel az aktív D-vitamin kialakulásához a bőrben napfényre van szükség, és Magyarországon az emberek jellemzően kevés időt töltenek a napon (ami indokolt is a káros UV-sugárzás miatt), nem megfelelő táplálkozási szokások mellett a D-vitamin-hiány általánosnak tekinthető a populációban. Ezért a D-vitamin pótlás javasolt azoknál, akiknél a szérumban mért szintje nem éri el a normálértéket. Ezt támasztják alá azok a kutatási eredmények is, amelyek kimutatták, hogy bizonyos immunológiai kórképek, autoimmun betegségek és daganatos betegségek kialakulása összefüggésbe hozható az elégtelen D-vitamin-szinttel.

Ezzel szemben az elterjedt, nagy dózisú C-vitamin (napi 2000–10 000 mg) bevitele nem indokolt, hiszen csak annyi hasznosul belőle, amennyi a sejtek működéséhez szükséges, és mivel vízben oldódó vitamin, a felesleges mennyiség hamar kiürül a szervezetből, sőt egyes esetekben a húgyúti oxalátkő képződés fokozásával gondot is okozhat. Hasonlóképpen nem indokolt, sőt akár veszélyes is lehet a zsírban oldódó vitaminok (A, E, K) „pótlása”, ha egyébként változatosan táplálkozunk. Ezek ugyanis felhalmozódhatnak a szervezetben, túladagolásuk betegséget okozhat.

Más a helyzet akkor, ha az egész szervezet működését befolyásoló alapbetegségek mellett a táplálkozás, ezzel a szükséges tápanyagok bevitele, felszívódása nem elégséges. Ilyenkor a létfontosságú molekulák, vitaminok, nyomelemek megfelelő bevitelére egyéni adagolással külön is szükség van, amelyet a kezelőorvosok határoznak meg. A hirdetésekben, interneten ajánlott egyéb „immunerősítők” hatékonyságával kapcsolatban nincsenek megfelelően alátámasztott, bizonyítékon alapuló eredmények, ezért alkalmazásuk a Covid-19-fertőzés kivédésére sem ajánlott.

Ha mégis bekövetkezik a baj

Covid-19 betegség esetén elsődlegesen a járványügyi szabályokat kell követni: enyhe esetben otthoni elkülönítésre, fertőtlenítésre, stb., súlyos tünetek jelentkezésekor kórházi kezelésre van szükség. Arra vonatkozóan, hogy a betegség kialakulásakor tehetünk-e valamit azért, hogy ne súlyosbodjanak a tünetek, nincs elegendő információnk.

Otthoni körülmények között maximálisan ajánlott a higiénés szabályok betartása, lehetőség szerint továbbra is a kiegyensúlyozott táplálkozás. Étvágytalanság, láz, hasmenés esetén megfelelő folyadékbevitellel szóba jöhet a vitamin-, nyomelem-, ásványianyag- vagy elektrolitpótlás. Ezek nemcsak az immunrendszer, hanem az egyéb szervrendszerek normális működését is segítik. Külön „immunerősítésre” azonban ekkor sincs szükség, különösen annak a folyamatnak az ismeretében, amely a súlyos, életveszélyes állapot kialakulását jellemzi. Ha olyan beteg kapta el a fertőzést, akinek valamilyen alapbetegsége van, akkor annak a kezelését, a rendszeresen szedett gyógyszerek szedésének folytatását, esetleges módosítását egyeztetnie kell a kezelőorvossal.

A SARS-CoV-2 koronavírus a fertőzéskor a légutak gyulladását okozza, majd a vírus szaporodásával súlyos esetben vírusos tüdőgyulladást vált ki. A fertőzéssel együtt elinduló immunválasz lecsengetheti a vírusfertőzést: csökkenti a gyulladást, a beteg meggyógyul. Bizonyos esetekben azonban a védő immunválasz károsodik, a vírus szaporodása fokozódik, a sérült szövetek, sejtek mennyisége nő, ami egy szisztémás gyulladásos kaszkád kialakulásához vezet, klinikailag a légzési elégtelenség tüneteivel. Ebben a folyamatban már a speciális, intenzív osztályos kezelésre van szükség, amelynek során - életveszélyes állapotban - akár az immunológiai folyamatok bizonyos lépéseinek a gátlása is szóba jön, a gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények birtokában kidolgozott ajánlások alapján.

A szakemberek összegzése alapján a Covid-19-fertőzés megelőzésében és kezelésében elsősorban a higiénés és a társadalmi rendszabályok betartásának, a kiegyensúlyozott táplálkozásnak van szerepe, amelynek része lehet egy ismert alapbetegség szervi tüneteinek megfelelő vitamin- és nyomelem-kiegészítése az orvos javaslata szerint. A nem ismert összetételű, mechanizmusú, bizonyítékokkal nem alátámasztott hatékonyságú „immunerősítőknek” a szerepe erősen megkérdőjelezhető, alkalmazásuk nem ajánlott. A teljes cikk itt olvasható.