Előfizetés

Így segíthetjük a szervezet vírus elleni védekezését

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.04.20. 13:40
Koronavírus és a szervezet antitestjei
Fotó: JUAN GAERTNER/SCIENCE PHOTO LIBR / JUAN GAERTNER/SCIENCE PHOTO LIBRARY
Tehetünk valamit, hogy ne kapjuk el a betegséget, vagy legalább minél enyhébb legyen a lefolyása? A mindenkit foglalkoztató kérdésekre a Magyar Tudományos Akadémia által megkérdezett szakemberek válaszolnak.
A világméretű COVID-19-járvány kezelésében jelentős az egyéni felelősség szerepe. Ahhoz, hogy a járványügyi szabályok szigorú betartásán túl hogyan tudunk még védekezni, ismernünk kell az emberi szervezet védekezési mechanizmusainak az alapjait, a koronavírus-fertőzésre adott válaszreakcióját, és azt, van-e ennek a folyamatnak olyan pontja, ahol érdemes beavatkoznunk. Az mta.hu Falus András immunológust és Szűcs Gabriella belgyógyász-immunológus szakorvost kérdezte.
Klinikailag a SARS-CoV-2 által okozott Covid-19 betegség súlyosságát tekintve több formában zajlik. A betegek kis százalékában lehet tünetmentes, a betegek egy része enyhe légúti fertőzésnek megfelelő tüneteket mutat, egy részüknél Covid-19-tüdőgyulladás alakul ki, kis részüknél pedig ehhez életveszélyes szövődményként légzési elégtelenség társul. Az, hogy melyik betegben melyik tüneti formája jelentkezik a betegségnek, a gyakorlati tapasztalatok alapján becsülhető. Tudjuk, hogy az idősebb kor, a társbetegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív-ér rendszeri betegségek, krónikus tüdőbetegség, rosszindulatú daganatok) magas rizikót jelentenek a súlyos szövődménnyel járó forma kialakulására. Ugyanakkor ezen kívül találkozunk súlyos, halálos kimenetelű betegséggel a fiatalabb, háttérbetegségben nem szenvedő fertőzöttek között is. Ennek alapján felmerül a kérdés, hogy mi magunk tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy a betegséget ne kapjuk el, vagy ha már elkaptuk, akkor minél enyhébb lefolyású legyen.

A vírusok „fegyverrendszerei”

A vírus nem sejtes szerveződésű, mikroszkóppal sem látható (szubmikroszkopikus) organizmus, amely élőlények sejtjeiben képes szaporodni. Minden növénynek, állatnak, gombnak, egysejtű eukariótának és baktériumnak ismertek a vírusos fertőzései. Máig mintegy 5000 fajukat írták le, de a modern molekuláris biológiai technikáknak köszönhetően számukat több millióra becsülik. 
A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy a vírusok egyáltalán élő szervezetek-e. A legfőbb ellenérv, hogy önállóan, megfelelő „gazdasejt” nélkül nem képesek osztódásra, de behatolás után képesek úgy átprogramozni a sejtet, hogy az a vírus sokszorosítására kényszerüljön. A vírusok tehát - ellentétben a baktériumokkal és az egysejtű gombákkal - nem „szaporodnak” élő sejtek nélkül. A megfertőzött sejteket a vírusok közvetlenül is károsíthatják.

Védőpajzs: immunrendszer

A vírusfertőzések ellen az egészséges immunrendszer több módon is védekezik. A természetes (veleszületett) immunitás jelenti időben az első, azonnali védelmi vonalat. Ez egy gyorsan reagáló, „katasztrófaelhárító csapat”, amely immunológiai értelemben vett „memóriával” nem rendelkezik. Ide tartoznak a testnedveinkben (vér, nyirok, nyál, bélnedvek) található molekulák (citokinek), amelyeket a számos szövetben többféle sejt termel, és közvetlenül is képesek a vírusfertőzött sejt elpusztítására. A természetes immunitás fontos része, hogy felismerik a betegséget okozó behatolók felszíni mintázatát, és aktiválják a természetes immunitás többi sejtjét és funkcióját is. Ez lehet az alapja annak a friss felvetésnek, hogy a BCG-vel (Bacillus Calmette Guérin) tuberkulózis ellen oltott emberek általános immunvédettsége kissé erősebb lehet a vírusokkal szemben is. 
A szerzett immunitás lassabban alakul ki, de hosszú távú (immun)memóriával rendelkezik. Ennek kialakítása a lényege a védőoltásoknak is. A T-sejtek által szabályozott B-limfociták a vírus felszíni antigénjeivel reagáló ellenanyagokat képesek termelni. Ezek a vírus terjedésének, illetve az újrafertőződés megakadályozása révén fejtenek ki vírusellenes hatást. A fertőzés vagy a remélhetően minél hamarabb rendelkezésre álló védőoltások alkalmazása után immunológiai védettség alakul ki. Ennek hossza sok mindentől, például a személy genetikai hátterétől, az életmódjától, a vírus változékonyságától, stb. függ. Ma még nem tudjuk, hogy a koronavírus esetén csak átmeneti (években kifejezhető) vagy életre szóló védettség alakul-e ki.
A vírusok – evolúciójuk miatt – „kicselezhetik” az amúgy többféle „fegyverrendszerrel” védekező immunrendszert. Túlélésüket segíti, hogy genetikai anyaguk gyakori mutációja miatt sűrűn váltogatják a köpenyfehérjéiket (antigénjeiket), miközben megtartják fertőzőképességüket, ilyenek az influenza- és a náthát okozó rhinovírusok. Szerencsére ezek a változások időnként a vírus „lefegyverzésével” járnak. Csak bízhatunk abban, hogy a koronavírusokkal is ez történik, és „trónfosztásuk” hamar bekövetkezik. Egyes vírusok többféle „stratégiával” közvetve is béníthatják a rájuk veszélyes sejtes immunreakciót. A vírusfertőzés következtében a fertőzött sejt olyan felszíni receptorokat kezd kifejezni, amelyek mintegy „megelőző csapás” révén visszatámadják a rájuk veszélyes immunsejteket, így a fertőzött sejt „ellentámadása” előbb bénítja meg az immunsejteket, mint hogy azok kifejthetnék a hatásukat.

Hogyan segíthetünk szervezetünknek a védekezésben?

A fertőzésekre való fogékonyságot számtalan tényező határozza meg. Még az egyébként teljesen egészséges embereknél is különböző a fertőzések gyakorisága, ugyanabban a körben és körülmények között ugyanaz a kórokozó az egyik embert megbetegíti, a másikat pedig nem. Ezt befolyásolja a genetikai háttér, a védő felszínek, a bőr, a nyálkahártyák aktuális állapota, a táplálkozás, a higiénés körülmények, stb. A korábbi járványok alapján tudjuk, hogy a járvány hamarabb és nagyobb mértékben érinti a rossz táplálkozási és higiénés viszonyok között élőket. Ehhez társulnak a fertőzésekre való fogékonyságot tovább növelő krónikus betegségek. Mindezek alapján ahhoz, hogy lehetőség szerint ne kapjuk el a fertőzést, elsődleges teendőnk a higiénés és társadalmi rendszabályok betartása.
Az egyes szervek, szervrendszerek egészséges működéséhez az egész szervezet optimális körülményeinek, homeosztázisának fenntartása szükséges. Ahhoz, hogy a szervek - szív, tüdő, vese, endokrin mirigyek, máj, vérképző rendszer stb., beleértve az immunrendszert is - jól működjenek, stabil ionháztartás, enzimfunkciók, sejtanyagcsere, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, stb. szükségesek. Az A-vitamin elsősorban a látásban, a B-vitaminok a szénhidrát-anyagcserében és az idegrendszer működésében, a C-vitamin mint antioxidáns az anyagcsere-folyamatokban, a D-vitamin a csontanyagcserében, az immunrendszer működésében, az E-vitamin szintén antioxidánsként, a K-vitamin pedig a véralvadásban játszik szerepet. Az ásványi anyagok és nyomelemek; a cink, a vas, a réz, a magnézium, a szelén, stb. elsősorban bizonyos enzimek működését biztosítják. A vitaminok, nyomelemek tehát nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. Megfelelő összetételű, kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozással biztosítani tudjuk belőlük a szükséges mennyiséget, ami mellett egészséges embereknek nincs szükségük külön pótlásukra. Az egészséges étkezés napi három–öt olyan étkezést jelent, amelyek tartalmaznak fehérjét, szénhidrátot (elsősorban összetett szénhidrátokat, de persze a testsúlytól függően megengedettek az egyszerű szénhidrátok is), zsiradékot, zöldséget, gyümölcsöt. A megfelelő vitamin-, nyomelem- és ásványianyag-ellátottság mellett a szervek – így az immunrendszer is – a körülményekhez adaptálva működnek. Az egészséges immunrendszer a külső környezet kihívásának megfelelően reagál, nem javítja a válaszadást, és így 
nincs is szükség úgynevezett „immunerősítésre."

Kivétel a D-vitamin, amelyet szerteágazó funkciója alapján inkább D-hormonnak neveznek. Mivel az aktív D-vitamin kialakulásához a bőrben napfényre van szükség, és Magyarországon az emberek jellemzően kevés időt töltenek a napon (ami indokolt is a káros UV-sugárzás miatt), nem megfelelő táplálkozási szokások mellett a D-vitamin-hiány általánosnak tekinthető a populációban. Ezért a D-vitamin pótlás javasolt azoknál, akiknél a szérumban mért szintje nem éri el a normálértéket. Ezt támasztják alá azok a kutatási eredmények is, amelyek kimutatták, hogy bizonyos immunológiai kórképek, autoimmun betegségek és daganatos betegségek kialakulása összefüggésbe hozható az elégtelen D-vitamin-szinttel. 
Ezzel szemben az elterjedt, nagy dózisú C-vitamin (napi 2000–10 000 mg) bevitele nem indokolt, hiszen csak annyi hasznosul belőle, amennyi a sejtek működéséhez szükséges, és mivel vízben oldódó vitamin, a felesleges mennyiség hamar kiürül a szervezetből, sőt egyes esetekben a húgyúti oxalátkő képződés fokozásával gondot is okozhat. Hasonlóképpen nem indokolt, sőt akár veszélyes is lehet a zsírban oldódó vitaminok (A, E, K) „pótlása”, ha egyébként változatosan táplálkozunk. Ezek ugyanis felhalmozódhatnak a szervezetben, túladagolásuk betegséget okozhat.
Más a helyzet akkor, ha az egész szervezet működését befolyásoló alapbetegségek mellett a táplálkozás, ezzel a szükséges tápanyagok bevitele, felszívódása nem elégséges. Ilyenkor a létfontosságú molekulák, vitaminok, nyomelemek megfelelő bevitelére egyéni adagolással külön is szükség van, amelyet a kezelőorvosok határoznak meg. A hirdetésekben, interneten ajánlott egyéb „immunerősítők” hatékonyságával kapcsolatban nincsenek megfelelően alátámasztott, bizonyítékon alapuló eredmények, ezért alkalmazásuk a Covid-19-fertőzés kivédésére sem ajánlott.

Ha mégis bekövetkezik a baj

Covid-19 betegség esetén elsődlegesen a járványügyi szabályokat kell követni: enyhe esetben otthoni elkülönítésre, fertőtlenítésre, stb., súlyos tünetek jelentkezésekor kórházi kezelésre van szükség. Arra vonatkozóan, hogy a betegség kialakulásakor tehetünk-e valamit azért, hogy ne súlyosbodjanak a tünetek, nincs elegendő információnk. 
Otthoni körülmények között maximálisan ajánlott a higiénés szabályok betartása, lehetőség szerint továbbra is a kiegyensúlyozott táplálkozás. Étvágytalanság, láz, hasmenés esetén megfelelő folyadékbevitellel szóba jöhet a vitamin-, nyomelem-, ásványianyag- vagy elektrolitpótlás. Ezek nemcsak az immunrendszer, hanem az egyéb szervrendszerek normális működését is segítik. Külön „immunerősítésre” azonban ekkor sincs szükség, különösen annak a folyamatnak az ismeretében, amely a súlyos, életveszélyes állapot kialakulását jellemzi. Ha olyan beteg kapta el a fertőzést, akinek valamilyen alapbetegsége van, akkor annak a kezelését, a rendszeresen szedett gyógyszerek szedésének folytatását, esetleges módosítását egyeztetnie kell a kezelőorvossal.
A SARS-CoV-2 koronavírus a fertőzéskor a légutak gyulladását okozza, majd a vírus szaporodásával súlyos esetben vírusos tüdőgyulladást vált ki. A fertőzéssel együtt elinduló immunválasz lecsengetheti a vírusfertőzést: csökkenti a gyulladást, a beteg meggyógyul. Bizonyos esetekben azonban a védő immunválasz károsodik, a vírus szaporodása fokozódik, a sérült szövetek, sejtek mennyisége nő, ami egy szisztémás gyulladásos kaszkád kialakulásához vezet, klinikailag a légzési elégtelenség tüneteivel. Ebben a folyamatban már a speciális, intenzív osztályos kezelésre van szükség, amelynek során - életveszélyes állapotban - akár az immunológiai folyamatok bizonyos lépéseinek a gátlása is szóba jön, a gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények birtokában kidolgozott ajánlások alapján.
A szakemberek összegzése alapján a Covid-19-fertőzés megelőzésében és kezelésében elsősorban a higiénés és a társadalmi rendszabályok betartásának, a kiegyensúlyozott táplálkozásnak van szerepe, amelynek része lehet egy ismert alapbetegség szervi tüneteinek megfelelő vitamin- és nyomelem-kiegészítése az orvos javaslata szerint. A nem ismert összetételű, mechanizmusú, bizonyítékokkal nem alátámasztott hatékonyságú „immunerősítőknek” a szerepe erősen megkérdőjelezhető, alkalmazásuk nem ajánlott. A teljes cikk itt olvasható.

Front nem, de a szél okozhat fejfájást

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.04.20. 10:40

Fotó: COLLANGES/BSIP via AFP / AFP
Az átlag közelében lévő hőmérsékletek pihentetik az időjárásra érzékenyek szervezetét, de a légmozgás sokakat nyugtalanná tehet.
Hétfőn nem ront időjárási front a humánmeteorológiai helyzeten, a hőmérséklet csúcsértékei 1-2 fokkal az átlagos alá süllyednek, ennek köszönhetően megszűnnek a melegfrontot jellemző tünetek. Az időjárásra érzékenyek szervezete megpihenhet, akiket azonban a szél „bánt”, erős fejfájást, ingerlékenységet, nyugtalanságot tapasztalhatnak. Alvásproblémák jelentkezhetnek, a nyugtalan éjszaka másnap pedig fáradtságot, teljesítményromlást is eredményezhet – olvasható a MeteoKlinika honlapján.
Az erős széllökések fokozott veszélyt jelentenek a közlekedésben, csökkentik a menetstabilitást, faágakat törhetnek le, és az ideges, ingerlékeny és figyelmetlen sofőrök is fokozhatják a balesetveszélyt.
A szabadtéri tevékenységeknek ugyan kedvezne a sok napsütés, a járvány miatt legfeljebb a kertbe ajánlott kimenni. A pollenterhelés jellemzően a közepes-magas tartományban alakul, az allergiásoknak a szakemberek azt ajánlják, lehetőség szerint kerüljék a tejtermékek fogyasztását és még sűrűbben mossanak kezet.

Megint igazolták Einsteint: a magasban gyorsabban telik az idő

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.20. 10:00

Fotó: PHILIP FONG / AFP
Ezzel japán kutatók közelebb kerültek ahhoz, hogy ultrapontos órákat készítsenek, amelyek a földfelszín apró mozgásainak megfigyelésében segíthetnek.
Egy japán kutatócsoport a tokiói Skytree-adótoronyban végzett megfigyeléssel megállapította, hogy tengerszint fölötti 450 méter magasságban négy nanoszekundummal gyorsabban múlt el egy nap, mint a tengerszint magasságában. A bizonyításhoz rendkívül pontos optikai rácsos órát használtak, amelynél 16 milliárd év alatt csupán egy másodperces eltérés lehetséges.
A kísérlet Albert Einstein általános relativitáselméletét bizonyítja, amely megjósolta, hogy az erős gravitációs mezőben az órák lassabban fognak ketyegni, mint a gyengébb mezőben, vagyis nagyobb magasságban, ahol már gyengébb a Föld vonzása, gyorsabban múlik az idő.
A Katori Hidetosi által vezetett, 2018 októberében elkezdett kutatás eredményeit a Nature Photonics tudományos folyóiratban publikálták áprilisban. A kutatóknak sikerült miniatürizálni az optikai rácsos órákat, így két órát el lehetett helyezni a tengerszint feletti 456,3 méteres és 3,6 méteres magasságban, a világ legmagasabb, 634 méteres műsorszóró tornyában, a 2012-ben elkészült tokiói Skytree-toronyban. 
Albert Einstein
Fotó: AFP
A tanulmány megállapította, hogy egyhetes átlagban a 456 méteren elhelyezett óra szerint négy nanoszekundummal hamarabb telt el egy nap a föld közelében elhelyezett óra által mért időhöz képest. Katori elmondta: kísérletükkel azt akarták demonstrálni, hogy laboratóriumon kívül is, bárhol el tudnak végezni ilyen rendkívül pontos méréseket a mozgatható eszközökkel. Hozzáfűzte, ezzel megtették az első lépést ahhoz, hogy ezeket az ultrapontos órákat valódi mérőeszközökké alakítsák. A kutatók úgy vélik, az ultrapontos órák segíthetnek a földfelszín apró mozgásainak megfigyelésében földrengések vagy vulkánkitörések esetén.
 Az optikai rácsos órák, amelyek számos stroncium atom rezgése alapján mérik az időt egy lézer által generált optikai rácsban, csaknem ezerszer pontosabbak, mint a jelenlegi nemzetközi időmérés standard órája, amelynek működése cézium atomok rezgésein alapul. A kutatók által elkészített optikai órák nem érzékenyek a hőmérséklet-változásokra, a rezgésekre és az elektromágneses mezőkre. 
Einstein elméletének teszteléséhez vagy nagyon pontos óra, vagy nagy magassági különbség szükséges. A laboratóriumon kívül eddig a legjobb teszteket műholdak végezték, ezer kilométeres magasságbeli különbségekkel. Katori szerint a tanulmányban ismertetett kísérlet pontossága a legjobb űrben végzett mérésekhez hasonlítható.