A hónap közepe óta igényelhető állami bérkiegészítésre a három, lapunk által megkérdezett északnyugat-magyarországi vállalat közül csak egy szeretne pályázni, aminek az is az oka, hogy az eredeti kormányrendelet feltételei túl szigorúak voltak. Kristály Zsoltné, a francia tulajdonú soproni zárgyár, a DOM-Elzett Kft. szakszervezeti titkára még az eredeti szabályozás alapján azt mondta erről lapunknak: nem biztos, hogy minden szempontnak eleget tudnak tenni, ha pedig egy kikötésnek nem felelnek meg, már érvényét veszti a megállapodás.
Emiatt inkább más megoldást választottak, és április 27-re előrébb hozták a rendes leállást. Ekkor a cég mintegy 140 dolgozója egy időben két hét szabadságra megy. Mindannyian azt remélik, a pihenőidő lejártáig a környékbeli országokból beérkeznek a várható megrendelések, utána pedig a megszokott rendben folytatódik majd a munka.
Mindent ugyanakkor nem lehet előre látni, ezért fájó intézkedésekre is sor kerülhet, még elbocsátásra is. Ezt azonban mindenki szeretné elkerülni, mert az elbocsátott dolgozó helyére később nehéz lesz megfelelő embert találni. Anyagmozgatót most is keres a cég, ám aki jelentkezett, egy napot dolgozott, aztán többet nem látták – említett egy példát a szakszervezeti vezető.
A világ legjelentősebb ablakgyártója, a dán Velux cégcsoport a vírus okozta kéthetes kényszerszünet után a fertődi és a fertőszentmiklósi gyáregységében április 15-én teljes létszámmal újraindult. Egy nap után azonban a konszern és a magyarországi gyár menedzsmentje, illetve a szakszervezet arról állapodott meg, hogy ettől a héttől kezdve egészen május végéig csak kedden, szerdán és csütörtökön dolgoznak, júniusban viszont már négy napon át. Legközelebb július elején tárgyalnak a normális munkarend esetleges visszaállításáról.
A munkavállalók látják, milyen mértékben csökkent a megrendelések száma, ezért kérték, legyen kevesebb a munkaidő. Inkább kisebb összeget visznek haza a hónap végén a munkakörtől függő nettó 180-260 ezer forintos fizetésből, mert ennél sokkal nagyobb baj lenne, ha elvesztenék a munkahelyüket – mondta érdeklődésünkre Sajtos Zoltán, a helyi szakszervezet elnöke. A javaslat találkozott a gyárvezetők egyetértésével, ami jó példa arra, hogy nálunk megbecsülik a dolgozókat – hangsúlyozta, és reméli, hogy ezt a kijelentését később is megerősítheti. A megállapodás értelmében május végéig az 1100 munkavállaló heti két napot tölt otthon, ezek közül az egyik szabadság, a másik rendkívüli távollét lesz, amire a munkaadó a bérek hetven százalékát fizeti ki. Arról nem volt szó, hogy a társaság igénybe venné a munkahelyvédelmi bértámogatást, a kiesés költségeit maga fedezi.
A svéd Autoliv sopronkövesdi biztonságiöv-gyárában a fizikai és a szellemi dolgozók is attól tartanak, hogy hamarosan megkezdődnek az elbocsátások, mert továbbra sincs elegendő munka. A kéthetes leállást követően elindult ugyan a részleges termelés április 6-án, ám azóta a 2200-ból csupán néhány száz dolgozó van bent a munkahelyén, és közben a kétszáz kölcsönzött munkavállalót és a próbaidőseket már elküldték.
Marsitsné Horváth Mariann, a gyár szakszervezeti elnöke szerint a döntéshozók ugyanakkor szeretnék megúszni az elbocsátást. A cég azonban a kialakult helyzetben a kapacitásának mindössze 30 százalékát használja ki, ezért a választhatók között nincs jó megoldás. Ezt sajnos tudomásul kell venni – hangsúlyoza a szakszervezeti vezető, aki állítja: a munkaadó által kialakított lehetőségek közül a leginkább elfogadhatót alkalmazzák, ami elbocsátást nem von maga után.
A terv az, hogy fél hónapot mindenki dolgozik, erre megkapja a fizetését, az állásidőre viszont az alapbér 60 százalékát, így az átmeneti időszakban mindenkinek körülbelül 20 százalékkal csökken a fizetése. Eközben a cég a munkahelyvédelmi bértámogatási rendszer részleteit igyekszik megismerni, mert ha eleget tud tenni a feltételeknek, akkor beadja pályázatát, hiszen a piacvesztéssel leginkább sújtott autóalkatrész-gyártóknak most különösen nagy szükségük van a támogatásra.
