Pánikreakció

Vasárnap politikai tüntetés volt Tel-Avivban. A drónról készült felvételen első pillantásra látszott, hogy nem a jobboldal demonstrált: az emberek betartották a járványügyi szakértők tanácsát, egymástól minden irányban két-két méterre, szabályos négyzetrácsban álltak fel, és maszk volt rajtuk. Egy másik, denveri képen ellenben az látszik, amint egy orvosi ruhát és maszkot viselő férfi elállja az otthonmaradás ellen tiltakozók csillagos-sávos konvojának útját. Itt is rögtön érthető a felállás, a felvonulókat nem érdekli, mi lesz a betegekkel, a saját szabadságukat követelik vissza. Egy harmadik sajtófotón fiatal amerikai nő tart áthúzott maszkot ábrázoló rajzot, a felirat az abortuszhoz való jog melletti megmozdulásokról ismert: „Az én testem, az én választásom!” De hozhatnánk példákat Indiából, Zimbabwéből, Brazíliából, sőt az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiából is: a világon sokfelé vannak olyanok, akiknek a pénz fontosabb az egészségnél.

Az indiai vagy afrikai szegénynegyedek lakóinál persze érthető a félelem. Az ő esetükben nehéz megmondani, hogy a vírus vagy az éhezés-e a nagyobb veszély. Az alkalmi munkából, napszámból élőknek a szobafogság akár az éhhalállal lehet egyenlő, az ő tartalékaik napokban, talán csak órákban mérhetők. Vlagyikavkazban pedig a rohamrendőrök elég gyorsan véget vetettek az egészségügyi óvintézkedések elleni tüntetésnek, jóllehet a néhány száz ottani demonstráló eleinte dühösen reagált az oszlatásra.

Az igazi rejtély Donald Trump amerikai és Jair Bolsonaro brazil elnök viselkedése. Mindketten a tüntetők pártját fogják, és a járvány elleni védekezést helyben irányító kormányzók ellen uszítják híveiket – miközben a kormányzással járó végső felelősség mégiscsak az övék. Trump és Bolsonaro nem az emberek megélhetését, hanem saját politikai hatalmát helyezi a népegészség elé, aminél aljasabb dolgot elképzelni is nehéz. Kockázatosabbat is, hiszen a dolgok alakulhatnak a vártnál is rosszabbul. A közvélemény-kutatások szerint a többség most jobban fél a kórtól, mint az elszegényedéstől. Logikus, elvégre előbb túl kell élni a koronavírus járványt ahhoz, hogy utána valaki egyáltalán szegény lehessen.

A politikai logika azonban más: a jobboldali bázist, ha belegebed is, de együtt kell tartani. Sokan és sokat dolgoztak azon, hogy a törzsszavazók fejét ne lehessen megzavarni mindenféle tudományos hókuszpókusszal, globális felmelegedéssel, környezetvédelemmel, védőoltásokkal. Az emberiségbe vetett hitet erősíti, hogy ennek ellenére viszonylag kevesen hajlandók járvány idején a fodrászatok, tetoválószalonok és bowlingpályák újranyitásáért tüntetni. A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy nekik. „Ha elkapom, hát elkapom, az én dolgom!” - kiabálta egyikük a tévékamerába. Oké, most menj haza, és meséld ezt el a nagypapának, válaszolná az ember, de minek. Ezek a szegény emberek pánikban vannak, pont amikor a legnagyobb szükség van a bátorságra és higgadtságra.