„Mi, kommunisták, nem vagyunk hívei a mindenáron rendeletekkel való kormányzásnak, és azt csak a legszükségesebb mértékre korlátozva tartjuk kívánatosnak. A rendeleti kormányzás a gyors munka előfeltétele, s akik a rendeleti kormányzás ellen vannak, azok tulajdonképpen a gyors és hathatós munka ellen vannak, bármilyen tetszetős érvekkel is próbálják meg elleplezni szándékaikat. Bár az eddigiek során sem esett semmiféle sérelem a demokrácia alapelvein, mégis a kormány szükségesnek látja minden aggály eloszlatását a rendeleti kormányzással szemben.”
„Senki őszinte demokrata nem találhat kivetnivalót abban, ha az állam javára elkobozzák annak vagyonát, aki hamis forintmérleget nyújtott be, hogy kijátssza a vagyondézsmáról szóló rendelkezéseket, vagy aki a vagyonát részben vagy egészben külföldre próbálja csempészni. Ki emelhetne kifogást az ellen, ha a kormány fényűzési adót kíván bevezetni? A kormány következetes politikájának jelét látjuk ama szándékban, hogy a külföldre távozott hazaárulók, összeesküvők és szökevények vagyonát elkobozza, és igénybe veszi a hároméves terv népjóléti beruházásaira.”
„Mindenki tudja, hogy jelenleg meglévő nehézségeink egy része olyan körülményekből származik, amelyeknek megváltoztatása és leküzdése kívül esik a dolgozó nép hatáskörén. Azt is tudja viszont mindenki, hogy a nehézségeknek egy tekintélyes része mesterséges, spekulatív eredetű. Ha szemügyre vesszük, hogy a nép ellen felhasznált eszközök közül melyiket favorizálják mostanában a demokrácia hazai ellenségei, akkor meg kell állapítanunk, hogy különlegesen nagy súlyt helyeznek a demokrácia elleni suttogó propagandára. A magyar demokrácia ellen folyt ez az alattomos aknamunka, amely biztatást és táplálást külföldről nyer. A rémhírterjesztők központja nem az egyszerű emberek sorai között van. Nemzetközi hadjárat, nemzetközi háborús uszítás, a rémhírek légiója tör a dolgozó nép és a nemzetek nyugalma ellen, s a magyarországi rémhírterjesztés központja, a nemzetközi rémhírterjesztés hazai nyúlványa – mondjuk meg nyíltan – a mentelmi jog védelme alatt tevékenykedik, a mentelmi jog védelme alatt fejti ki ellenséges, gyűlölködő munkáját és patkánymódra rágcsálja a dolgozó, békére vágyó emberek reményeit. A magyar köztársaság kormánya részére a rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás újabb meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a magam és pártom nevében elfogadom (taps a kommunista párt soraiban).”
Az idézetek a kommunista Zöld Sándor 1947-es parlamenti beszédéből, a felhatalmazási törvény vitájából valók. Ekkor Zöld Sándor visszautasította a KDNP-s Barankovics István állítását, hogy a rendeleti kormányzás diktatúrához vezet. Négy évvel később Rákosi Mátyás a politikai bizottság egyik ülésén megbírálta Zöld Sándort, akit másnap – édesanyjával, feleségével és gyermekeivel együtt – holtan találtak. A hivatalos indoklás szerint megölte családtagjait, majd öngyilkos lett. Addigra Barankovics István a családjával külföldre menekült.