„Gubbaszt egy helyben ülve, tekintetét – nagyjából – egy pontra szegezi, a kezében tartott tabletre vagy telefonra…és ebben a pozícióban meglepően hosszú időn át képes csendesen megmaradni”. Az idézet Varga Emőke frissen megjelent, Az interaktív könyv című kötetének előszavából származik és meglepő módon egy olyan gyerek kontúrját rajzolja meg, aki olvas. Csak éppen nem hagyományos szöveget papírról, hanem interaktív mesét digitális eszközről.
Közhely, hogy a mai fiatalok nem olvasnak eleget és túl sok időt töltenek különféle képernyők előtt. Ráadásul egyre gyakrabban látni egészen kicsi gyerekeket is okostelefonnal vagy tablettel a kezükben, amelyek használatát a szülők néhány perc csend reményében engedélyezik. Erre a jelenségre válaszul születtek meg az első interaktív könyvek 2010-ben, azzal a céllal, hogy olvasásra ösztönözzék a gyerekeket a számukra ismerős és izgalmas digitális térben. Az interaktív könyv több, mint egy e-book, amely csupán a papír alapú könyv elektronikus reprodukciója. Szöveg, kép és hang együttes jelenléte olyan interaktív elemekkel kiegészülve, amelyek jelentősen megváltoztatják az olvasási élményt. Megmozdulhat a kép (hulló levelek, átúszó felhők, elguruló labda), sőt a szöveg is. A hang nemcsak narráció lehet, hanem aláfestő zene, állathang vagy zörej is. Az olvasó – vagy inkább felhasználó – aktívan közreműködik ezeknek az interakcióknak az előhívásában: a képernyőt lehet érinteni, koppintani, suhintani, az eszközt rázni, dönteni, billegtetni. Az interaktív könyvek gyakran tartalmaznak játékokat, feladatokat, rajzoló-színező felületeket, akár a történetbe is be lehet avatkozni. Ezek az interakciók szinte észrevétlenül vonják be a gyerekeket és sokkal dinamikusabbá teszik az olvasásélményt, mint egy nyomtatott könyv.
Varga Emőke a kezdetektől kutatja a digitális irodalom új műfajának kérdéseit, például azt, hogy mi tekinthető jó interaktív könyvnek. „A kritika működése ma a nyomtatott mesekönyvek vonatkozásában sem megfelelő. Rengeteg képeskönyv jelenik meg, amelyre nem reflektál a kritika, és nem segíti támpontokkal sem a pedagógusokat, sem a szülőket. Az interaktív könyvek vonatkozásában ez hatványozottan igaz, és nem csak magyar viszonylatban. A nemzetközi szakirodalomban több helyütt olvashatunk arról, hogy az interaktív könyveknek nincsen kritikája, nincs útmutató arra vonatkozóan, hogy mik a jó interaktív könyv kritériumai” – mutatott rá. A most megjelent kötet részletesen foglalkozik ezzel a témával is. A jó interaktív könyvnek egyrészt meg kell felelnie a nyomtatott képeskönyvektől is elvárt tulajdonságoknak (például a szöveg és a kép harmóniája), ugyanakkor sok speciális, a digitális hordozó sajátosságaiból eredő szempontnak is, mint például az interakciók száma és funkciója. Varga Emőke szerint hiba, ha a fejlesztők az interakciók bőségével próbálják csábítani a vevőket. A túl sok interakció ugyanis megterheli a memóriát és eltereli a figyelmet. Az elsődleges cél a történet megtapasztaltatása lenne, nem pedig a játék.
Az interaktív könyv pozitívuma a gyerekek olvasásra motiválhatósága azáltal, hogy a történetek digitális közvetítési módja vonzóbbá teheti az olvasnivalót. Praktikus szempont, hogy egy táblagép akár kisebb könyvtárnyi tartalmat is „elbír”, könnyen hordozható, utazáshoz ideális. Egy interaktív könyv rengeteg olyan funkciót tartalmazhat, amelyet a gyerek életkorához, illetve olvasási szintjéhez igazíthatunk (narráció ki-bekapcsolása, a szöveg szótagolt megjelenítése, kisbetűk-nagybetűk használata, nyelv beállítása). Nehézség ugyanakkor, hogy a nyomtatott könyvvel szemben az interaktív könyvet nem lehet egy könyvesboltban végiglapozni és ez alapján dönteni a vásárlásról. A fejlesztők esetileg döntik el, hogy adnak-e demókat vagy ingyenes előzeteseket, amelyekbe belepillanthat a felhasználó anélkül is, hogy kifizetné az interaktív könyv átlagosan 300 és 1000 forint között mozgó árát.
Miközben nemzetközi szinten egyre nagyobb számban vannak jelen interaktív könyvek (naponta kerülnek fel új alkalmazások az Apple és az Android piacaira), addig itthon egyelőre nem túl elterjedt és szép számmal akadnak ellenzői is. „Jellemző az új műfajjal szembeni távolságtartás, de ez nem szokatlan jelenség. Elég csak arra gondolnunk, hogy például a múlt század elején mennyire idegenkedett a felnőtt társadalom a képeskönyvtől, vagy attól, hogy legyenek kifejezetten gyerekeknek szóló regények. A gyanakvás hátterében döntően a tapasztalatlanság áll. Például az óvodapedagógusok gyakran mondják, hogy a gyerekek úgy is túl sokat nézik a telefont és a tabletet, miért szaporítsuk ezt még tovább. Illetve az interaktív könyvet sokan a tévénézéshez hasonlítják, és mint ilyet mereven elutasítják. Ugyanakkor azt látjuk, hogy akik elvégezték a Szegedi Tudományegyetem által akkreditáltatott pedagógus továbbképzési tanfolyamot és ott megtapasztalták, hogyan kell működtetni ezt az eszközt és mi mindenre jó, azoknak alapvetően változott meg a véleménye, és rájöttek, milyen hasznos lehet az interaktív könyv” – fejtette ki Varga Emőke, aki szerint a régi és az új mesemondás között nem konfrontatív, hanem kiegészítő kell, hogy legyen a viszony.
Az új műfajnak az oktatásban is fontos szerepe lehet, elsősorban az olvasás és a szövegértés területén. Tavaly egy kísérleti program keretében ezer tablet jutott el a magyarországi általános iskolákba, hogy az interaktív könyvben rejlő lehetőségeket teszteljék. Varga Emőke elmondása szerint a pedagógusok megdöbbenve tapasztalták, hogy ugrásszerűen megnőtt azoknak a gyerekeknek az órai aktivitása, akik egy irodalom vagy olvasás óra menetébe korábban egyáltalán nem voltak bevonhatók. A szakemberek tartottak tőle, hogy az új eszköz használata esetleg negatív hatással lesz az órai fegyelmezettségre, azonban éppen az ellenkezője történt: rendkívül jól hatott az óra menetére és sokkal fegyelmezettebbek voltak a gyerekek.
