Gyökeresen megváltozott körülmények közé tért vissza a Földre az a három űrhajós, aki az űrállomáson töltötte a világjárvány kitörésének drámai heteit. Andrew Morgan, Jessica Meir és Oleg Szkripocska fajunknak az a három kivételezett tagja, aki 400 kilométer magasságban garantáltan nem fertőződhetett koronavírussal. „Elég szürreális volt követnünk, ami odalent történt – mondta Meir a hazaindulás előtt. – Föntről a Föld ugyanolyan lenyűgöző, mint máskor, nehéz elképzelnünk azt a sok változást, ami a start óta zajlott.” A trió tavaly érkezett az űrállomásra, még a pandémia kezdete előtt, Morgan 272, Szkripocska és Meir 205 napot töltött odafenn.
Hiányzó ölelés
Az orosz parancsnokot és a két amerikai fedélzeti mérnököt hazaszállító Szojuz MSZ–15 a karagandai sztyeppén landolt múlt pénteken. Az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkozmosz által közzétett felvételeken látszik, hogy a mentőalakulatok tagjai maszkot viselnek, miközben kisegítik az űrhajósokat a leszállóegységből, és elvégzik rajtuk az első rutinvizsgálatokat. A műveletre szigorú karanténban készültek, közvetlenül az akció előtt még egy utolsó tesztet végeztek rajtuk, hogy minimálisra csökkentsék a fertőzés kockázatát.
A rendkívüli óvintézkedések részeként a súlytalanságból visszatérőknek elszigeteltségben kell maradniuk, mert a szervezetüket, immunrendszerüket amúgy is megviseli az átállás, így különösen veszélyeztetettnek számítanak. „Nehéz lesz nem megölelni a családtagjainkat és a barátainkat hét hónapos távollét után – mondta Meir. – Azt hiszem, magányosabbnak fogjuk érezni magunkat a Földön, mint odafent. Ott lefoglaltak az izgalmas feladatok, nem éreztük az izolációt.”
A hazatérők helyét két orosz és egy amerikai űrhajós, Anatolij Ivanyisin, Iván Vágner és Christopher Cassidy vette át, akik április 9-én érkeztek az ISS-re. Rájuk is nagyon vigyáztak az orosz egészségügyi hatóságok. A start előtt több mint egy hónapig voltak karanténban, folyamatos megfigyelés alatt, hogy az űrállomás vírusmentes maradjon. Azt csak a váltás sikeres lebonyolítása után jelentette a Tassz hírügynökség, hogy a Roszkozmosz három alkalmazottja is meghalt a járványban. További 42 embert teszteltek pozitívra a vállalatnál, köztük Jevgenyij Mikrin vezérigazgató-helyettest, aki az indításkor ott volt Bajkonurban.
Együtt és külön
A járvány kezdete óta gyakran fordulnak a „kozmikus elszigeteltség hőseihez”, akik hónapokat töltenek összezárva. Íme néhány „földhözragadt” tanács.
Szerencsés, aki dolgozhat. A munka összetartja az embert, értelmet ad a hétköznapoknak. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló másik oldalára: tapasztalat, hogy home office-ban hajlamosak vagyunk leragadni a képernyő előtt, egyfolytában dolgozni. Ezt elkerülendő csináljunk napirendet; az űrállomáson öt percekre osztják be az időt. Munkalehetőség híján keressünk más értelmes tevékenységet, akár olyasmit, amiben teljesen kezdők vagyunk. Tanuljunk hangszeren játszani vagy új idegen nyelvet. Mikor, ha nem most?
Kulcsfontosságú, hogyan jövünk ki a többiekkel, akikkel a szűkös élettéren osztozunk. Elengedhetetlen a kommunikáció, meg kell beszélni a dolgokat. Számítsunk a konfliktusokra. A bezártságban természetes az összezördülés, jobb felkészülni rá. Érdemes rendszeres megbeszélést tartani, ahol mindenki elmondhatja, ami zavarja. Ez elősegíti a konstruktív hozzáállást vitás helyzetekben. Ne dédelgessük a sérelmeinket, ne tartsunk haragot, lépjünk tovább. Önmagunkkal is legyünk megbocsátók, ha elrontunk valamit.
Tudatosítsuk, hogy egy csapat vagyunk. Ha arra figyelünk, hogyan oldhatunk meg közösen egy problémát, meglepően hatékonyak lehetünk. Lényeges a házimunka elosztása. Legyenek közös szórakozásaink, amit mindenki szeret. Az orosz űrhajósok rendszerint együtt vacsoráznak, az amerikaiak filmeket néznek. Ám szükség van egyedüllétre is – amit a többieknek tiszteletben kell tartaniuk. Meditálhatunk, de beérhetjük a csönddel is: nem beszélünk, hozzánk sem szólnak.
Az űrállomáson elengedhetetlen a testmozgás, hogy az asztronauták visszatérve kibírják a gravitációs terhelést. A napi kétórányi edzés a napirendjük szerves része, szigorúan be is tartják. Az amerikai Kjell Lindgren a földi karanténban is egykori kollégáival együtt végzi a gyakorlatokat, online kapcsolatban. Jó szolgálatot tehetnek az internetes videók is.
„A testmozgás kritikus fontosságú, különösen a helyzet okozta stressz miatt. Az edzés fizikailag és lelkileg is felszabadító” – magyarázza az amerikai űrhajós-orvos.
A harmadik negyed
Stressz-szintünk megállapításához egyszerű módszer ébredéskor pulzust mérni. Ha idővel szaporábban ver a szívünk, valószínűleg küszködünk a helyzettel. A magyarázat az úgynevezett cirkadiánritmus, belső biológiai óránk működése. „A melatonintól alszunk el, a stresszhormonok ébresztenek. Ha tehát a bezártság vagy más tényezők miatt már eleve több a stresszhormon, a magasabb ébredési pulzus krónikus stresszre utal.” Ilyenkor változtassunk, keressünk új megoldásokat, magyarázza Jocelyn Dunn, a HI-SEAS (Hawaii Space Exploration Analog and Simulation) munkatársa.
A hawaii kísérleti központban egy jövőbeli Mars-expedíciót készítenek elő. A Mauna Loa tűzhányón, 2500 méterrel a tengerszint felett, a külvilágtól elzárva azt vizsgálják, hogyan őrizhető meg az egészség egy minden eddiginél hosszabb űrodüsszeián. Ott vették észre, hogy a résztvevők hasonló ritmusra állnak be. Hét-nyolc órát alszanak, három-négy órát töltenek szabadidős tevékenységgel, kettőt étkezéssel, másfelet testmozgással, fél órát tisztálkodással. A többi a munkáé. Lényeges e tevékenységek tudatos elkülönítése.
Minden missziónak eljön a kritikus szakasza, amit a pszichológusok „a harmadik negyed jelenségének” neveznek. Általában féltávnál következik be, amikor az újdonság varázsa már elmúlt, de messze még a vége. Romlik a hangulat, több a súrlódás. A csapattagok kerülik egymást, alvási szokásaikon is igazítanak – korábban kelnek vagy később fekszenek –, hogy többet legyenek külön. Ilyenkor sokat számítanak a szolidaritás apró gesztusai. Az asztronauták rosszul viselik, ha nem térhetnek haza a tervezett időpontban. Ezért tanácsolják, lélekben mi is készüljünk hosszabb karanténra.
Az űrhajósok élete felelősségteljesebb és veszélyesebb, mint az átlag karanténpolgáré, ráadásul egy percre sem ugorhatnak ki levegőzni. Több szempontból mégis előnyös a helyzetük. Ők ugyanis önszántukból vállalkoznak az elzártságra, és tudatosan készülnek rá. Mindig van munkájuk, értelmes elfoglaltságuk. Tudják, mikor térhetnek vissza a normális hétköznapokba. Végül, de nem utolsósorban, nekik ott a súlytalanság állapota, ami egybehangzó állításuk szerint megunhatatlan élmény.
