Karanténban

Lassacskán az Európai Unió állam- és kormányfői is hozzászoknak a home office-hoz. Csütörtökön már a negyedik olyan uniós csúcsot rendezték meg, amely videokonferencia formájában zajlott. Ez azonban nem pótolja a hagyományos csúcsot, ahol az esetek többségében nem a tárgyalóteremben dőlnek el a főbb kérdések, hanem mondjuk a fehér asztal mellett. A mostani csúcson a formális rész megtörtént, jóváhagyták az uniós pénzügyminiszterek által április 9-én elfogadott 540 milliárd eurós mentőcsomagot.

A legfontosabb kérdésben azonban nem sokat közeledtek az álláspontok: nevezetesen abban, mekkora összegű legyen az az újjáépítési alap, amely a gazdaság újraindítását szavatolná a koronavírus-járvány után, kivált a válság által legjobban sújtott tagállamokban. Az EU állam- és kormányfői tudatosan hagyták nyitva a kérdést. A költségvetést érintő témákról amúgy sem egyszerű kompromisszumra jutni, a következő uniós büdzséről szóló tárgyalások is megfeneklettek. Az újraépítési alapba akkora összeget szánnak, ami a hétéves büdzséjével vetekszik.

Annyi előrelépés történt azért, hogy az állam- és kormányfők megállapodtak: nem eurókötvényekből finanszírozzák az alapot, ahogy ezt a déli államok óhajtották, hanem egy az Európai Bizottság által felvett hitelből, amelyre a tagállamok vállalnának garanciát. A költségvetési kérdésekben szinte menetrendszerű észak-déli konfliktus ezzel valamelyest enyhült ugyan, de máris körvonalazódik egy másik feszültségforrás: a mediterrán országok azt követelik, hogy az általuk újjáépítésre felvett összeget ne kelljen visszafizetniük. Németország és Hollandia viszont hitelről beszél.

S még egy új front kezd kialakulni, Kelet- és Dél-Európa között. A keleti államok, amelyek a kohéziós alapok legnagyobb haszonélvezői, attól tartanak: a regionális fejlesztésre szánt támogatásokat a délieknek folyósítják. A bizottság május közepén áll elő javaslatával, és a nagy dolgok csak ezután dőlnek el, egy már hagyományos, „face to face” csúcson. Már ha tényleg eldőlnek…