Nincs más lehetőség: május 3-a idén nem május 3-án lesz. Nem nagy ügy: van hely a naptárban. Kästner egész regényt írt május 35-ről, és összedőlt a világ? Nem dőlt össze. Május 3-a helyett esőnap kell, mert nem állt össze a produkció. De valamilyen darabnak mennie kell, ha már kinyilatkoztatták, egy május 3-ának nevezett napon, bármikor legyen az. A jegyek 2022-ig nem visszaválthatók.
Először egyszerűnek látszott a dolog. A miniszterelnök ajkai kórházlátogatásán bejelentette: május 3-a lesz az a nap, amikor a „csúcs felfut”, tetőzik a járvány. Azt nem mondta, öt perccel 10 után, vagy csak fél 11-kor, mert nem akart a hübrisz bűnébe esni.
A homokszem akkor került a gépezetbe, amikor többen köpni-nyelni nem tudtak: ha május 3-a a csúcs, akkor miért éppen 4-én kell érettségizni? Gyorsan pontosítottak hát annyival, hogy a csúcs nem csúcs, hanem fennsík. Szegény Müller Cecíliának mindjárt az Ajka után következő napon fel kellett sorakoznia a kormányfő mögé: ő is felesküdött a május 3-i tetőzésre, de mentve a menthetőt, „egyfajta platót” emlegetett. A kétkedők láthatták: jobb túlesni május 4-én a vizsgán, hiszen utána is még hetekig csücsülhetünk a platón. „Nagyon sok beteg lesz még májusban” – így a kormány szakértőjeként megszólaló főorvos.
De a feleslegesen túlképzett elmékben sajnos fölmerül, hogy az írásbeli nem egyetlen nap alatt fut le. Az öt legnépesebb vizsganap a 4-ével kezdődő hetet végig elfoglalja, majd jönnek a választott tárgyak. Aki pl. fizikából érettségizik, az május 19-én írhat, aki olaszból vagy spanyolból, az május 21-én. És akkor a szakmai vizsgát tevőkről még nem is beszéltünk. Vagyis május 4-től legalább 21-ig egy egész, eddig gondosan bezárt generáció járkál a platón föl s alá, épp akkor, amikor a legtöbb fertőzöttel találkozhat.
Ezért a május 3-ra kitűzött előadást új címmel kellett ellátni. Miközben szerencsétlen tisztifőorvos asszony loholva igyekezett beérni a miniszterelnök tetőzési koncepcióját, ő már tovább sasszézott. Ugyanaznap a Mária Rádió ihletett környezetében már nem arról beszélt, hogy május 3-a a járványcsúcs napja lenne, á, dehogy: május 3-a az a nap, amikor nem a járvány tetőzik, hanem a felkészültségünk. „Május 3-án eléri az ország a teljes önvédelmi képességét”. „Eléri azt az állapotot, amikor azt tudjuk mondani, hogy ha a vírus elszabadulna, akkor is van annyi orvos, van annyi ápolónő, van annyi ágy, van annyi lélegeztető készülék, (...) hogy mindenkit fogadni tudjanak a kórházakban”. Vagyis május 3-án nem a vírusból, hanem az orvosból lesz sok, és a kettő azért nem ugyanaz.
Kivéve persze azt az esetet, ha a vírusok – amin csöppet sem csodálkoznék, rám is így hat a dolog –, hipnotizálva az Operatív Törzs tájékoztatóitól, tudomásul vennék, hogy nekik pont akkor kell tetőzniük, amikor már mi is tetőztünk. Ez a vírus kicsi, savanyú, de a miénk: tudja a kötelességét. Ha a Föld isten kalapja, magyar vírus a bokréta rajta.
De ez az újratöltött május 3. sem jött be igazán. Sokan nyámmogtak: miért kellett a felkészültség jegyében az ágyak 60 – illetve 50, illetve 17-18, illetve 2 – százalékáról hazazavarni daganatos vagy amputált betegeket? Ezért új, immáron a harmadik funkcióval kellett felruházni a jeles napot. Hagyjuk a különböző csúcsokat meg platókat, csak a baj volt velük. Május 3-a az a nap lesz, amikor a miniszterelnök megnyitja a védekezés új szakaszát. (Szalagátvágás, gondolom, kesztyűben, fertőtlenített ollóval és abban a cuki védőöltözetben, amit már szerencsére kiszabtak méretre.) „Május 3-án, 4-én” (hogyhogy 4-én? Ja, május 3-a vasárnap!) „egy higgadt, nyugodt, komolyan vehető tervet tudok bemutatni az országnak”. Fokozatosan kiderült: ez az eddigi korlátozások lazítását jelenti, a gazdaság újraindítása érdekében. A leghűbb fegyverhordozóvá előlépett Palkovics miniszter elmagyarázta, hogy a széleskörű korlátozás a továbbiakban káros a gazdaságra.
Világos. Szóval egyfelől tetőzik ugyan a járvány, és egy jó időig tetőzve is marad, de mi éppen eközben akarunk lazítani. „A magyarok nem szoktak berezelni” – ment át a „keccsölés” és a „kampó” után ismét vulgárközvetlenbe a miniszterelnök pénteken –, és különben is, ha ettől túl sok lenne a fuldokló beteg, most már lesz ágy nekik. Mint be is vallja: vagy sikerül újraindítani az életet, „vagy lehetnek meglepetések”. Mármint nem neki, hanem a hetvenen felüli Kovács néninek vagy a szívbeteg szomszédjának.
A kormány stratégiát váltott. Már nem az ember fontos, hanem a gazdaság. Trump és Johnson is így kezdte, majd a sok áldozat láttán retirálniuk kellett. De ott legalább nyíltan beszéltek a valóban létező dilemmáról. Nálunk másról van szó. Köztudott: a kormányokat a járványveszély erősíteni szokta, de az azt követő gazdasági válság könnyen elsodorhatja. A szemünk előtt születik a döntés a politikai kockázat csökkentéséről: nem a kevesebb beteg-kevesebb halál, hanem az akár emberáldozatokkal járó gyors gazdaságélesztés útját választják.
De hogy miért épp május 3-a a szimbolikus nap, miért nem 2-a vagy 26-a? Ki tudja! Azért emlékeztetnék, hogy május 3-a Machiavelli születésnapja. Ünnepelünk.
A szerző volt országgyűlési képviselő