Az április elején bejelentett fegyvernyugvás eredetileg két hétre szólt, de még a szaúdi vezetésű nemzetközi koalíció sem tartotta be igazán. Az olajmonarchia pénteken mégis egy hónappal meghosszabbította a tűzszünetet, hátha a felkelők elfogadják azt, mint békéltető gesztust. Arra azonban Rijád sem számíthatott, hogy saját partnereik is keresztbe tesznek a rendezési tervnek.
Az Egyesült Arab Emírségek által támogatott szeparatista Déli Átmeneti Tanács (STC) szembefordult a jemeni kormánnyal, inkompetenciával és korrupcióval megvádolva az Abed Rabbó Manszúr Hádi vezette kabinetet. A szakadárok erre hivatkozva a hétvégén kikiáltották – az általuk csak részben uralt – Dél-Jemen autonómiáját. Az STC és kormányerők elvileg ugyan egy oldalon állnak a polgárháborúban, de a szakadárok már tavaly nyáron is szembefordultak a Hádi-kabinettel, a belharcoknak akkor a novemberi rijádi megállapodás vetett véget. Az egyezség többek között hatalommegosztást irányozott elő a kormány és a Átmeneti Tanács, ám ez mindeddig nem valósult meg. A szeparatisták minden bizonnyal ezért nyúltak ismét fegyverhez.
A Hádi-kormánnyal szemben szintén bizalmatlan Emírségek a legutóbb még légicsapásokkal is segítette az STC lázongását, ám ezúttal nem állt pártfogoltja mellé. Anvar Gargás az ország külügyi államminiszter szerint a rijádi megállapodással kapcsolatos elégedetlenség nem igazolja a lépéseket. A diplomata hozzátette: bíznak abban, hogy Szaúd-Arábia elkötelezett az egyezség végrehajtása mellett, amely megteremtheti a lehetőséget a tágabb politikai rendezésre. A szaúdi vezetés valószínűleg engedni fog, nem sok választása van, hiszen minél előbb le szeretné zárni a katasztrofálisra sikerült jemeni beavatkozást.
A gazdag olajmonarchia 2015-ben szállt harcba Hádi oldalán, Mohamed bin Szalmán vezetésével. A herceg akkor még védelmi miniszterként, azóta már trónörökösként irányítja a hadsereget, határozott egyszersmind brutális külpolitikájának egyik eszközeként. A szaúdi vezetésű koalíció pedig agresszív hadjáratot folytat Jemenben – emberi jogi szervezetek szerint válogatás nélkül bombáznak; gyakran iskolákra, kórházakra és lakónegyedekre is légicsapásokat mérnek, bár Rijád szerint a polgári célpontokat csak véletlenül találják el. Az Öböl-menti királyság számára azonban az az igazán kínos, hogy kíméletlen stratégiájuk ellenére ellenére nem tudnak semmilyen eredményt felmutatni: a húszikat nem sikerült megroppantani, sőt a felkelők Irán segítséggel, rendszeresen ballisztikus rakétákat lőnek ki szaúd-arábiai célpontokra. Az olajmonarchiának ezért kapóra jött a világjárvány, hiszen így arcvesztés nélkül hirdethetett egyoldalú fegyverszünetet és ajánlhatott békét. Az erőviszonyok alakulását azonban jól mutatja, hogy a lázadók csak az esetben hajlandóak tárgyalni, ha Rijád további engedményeket tesz - például feloldja az országgal szembeni blokádot. A húszik a béke feltételeit is megszabták: a szaúdi vezetésű koalíció vonuljon ki, fizessen jóvátételt a polgárháború során okozott károkért, és tíz évig folyósítsa a jemeni közalkalmazottak bérét. Máskülönben, a lázadók azzal fenyegetnek, hogy készen állnak a konfliktus fokozására, akár Szaúd-Arábián belül is.
