Már az éhhaláltól félnek, nem a fertőzéstől

Molotov-koktélok, kövek és könnygáz-gránátok záporoztak - elszabadult a pokol az észak-libanoni Tripoliban hétfő éjszaka. Titlakozók bankokat támadtak meg, katonák pedig gumilövedékkel próbálták megfékezni őket. Több tucatnyian sérültek meg, ráadásul az összecsapások halálos áldozatot is követeltek: egy 26 éves férfi halt meg, akit testvére szerint éles lőszerrel lőtték le. A hadsereg őszinte sajnálatát fejezte ki a fiatal “mártírhalála” miatt, és vizsgálatot indított a körülmények feltárására. Az elhunyt temetési menetén másnap százak vettek részt, az utcák fegyver ropogásától visszhangoztak, néhány gyászoló többször is a levegőbe lőtt, hogy kifejezze dühét. Egyikük hangsúlyozta azonban, hogy nem a hadsereget tartják felelősnek a kialakult helyzetért, “nem ellenük lázadunk, hanem a korrupt rezsim ellen” - magyarázta a libanoni Murr TV-nek.

Nemcsak Tripolit ragadta el újra a tavaly október óta jellemző forradalmi hevület, kedd este országszerte tucatnyi bankot gyújtottak fel a tiltakozók. A tüntetők ismét birtokba veszik a nagyvárosok utcáit, mit sem törődve a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő korlátozásokkal. Nincs lehetőségük félteni az egészségüket, többen is arról beszéltek, hogy inkább választják az esetleg végzetes fertőzést, mint a szerintük biztos éhhalált jelentő tétlenséget. A demonstrálók úgy vélik, hogy a kormány nem törődik velük pedig helyzetük egyre kétségbeejtőbb.

Libanonban már a vírus megjelenése előtt beütött a krach: a központi banknak megfogyatkozott devizaállománya, emiatt pénzfelvételi korlátozásokat vezettek be, ez alól viszont a tehetősebb ügyfelek mentesültek - és ez fordította igazán a bankok és az elit ellen a tiltakozókat. Mindeközben a libanoni font - a hivatalosan a dollárhoz rögzített árfolyam ellenére - folyamatosan veszít értékéből, szeptemberhez képest már harmadannyit ér a valuta, amely a termékek drágulásához vezet az importnak kitett országban. A politikai képtelen volt úrrá lenni a krízisen, a vallási és felekezeti megosztottságon alapuló berendezkedés akadályozza a gyors válságkezelést. Jelzésértékű, hogy a kormányellenes tüntetésekbe október végén belebukott Szaád Hariri miniszterelnök utódját csak decemberre sikerült megtalálni, Hasszán Diáb egykori oktatási miniszter személyében, aki végül január végére alakított szakértőinek mondott kormányt. A kabinet eleve szorult helyzetben vette át az irányítást - az ország márciusban csődöt jelentett, mert nem tudta kifizetni eurókötvényei 1,2 milliárd dolláros törlesztőrészletét. A Diáb-kormánynak ezért szűk mozgástere van arra, hogy kezelje a járvány gazdasági tüneteit, de ezt sem tudták igazán kihasználni. Ezt mutatja például az is, hogy a rászoruló családok számára még március végén előirányozott 400 ezer libanoni font értékű segély kiosztását április közepén - adminisztrációs hibák miatt - elhalasztották, a késlekedés miatt az összeg már vásárlóértékének harmadát elvesztette.

A koronavírust illetően azonban a statisztikák arról tanúskodnak, hogy Libanon irigylésre méltó módon kezelte a krízist. Eddig összesen 24 halálesetet regisztráltak, csupán kettővel többet, mint a hasonló lélekszámú Szlovákiában, amely Európa egyik mintaállamának számít a járvány elleni védekezésben. Még inkább figyelemre méltó mindez, ha tekintetbe vesszük, hogy a közel-keleti országban két héttel korábban észlelték az első fertőzést, mint északi szomszédunkban. A titok nyitja pedig nem az, hogy a libanoni hatóságok kozmetikáznák a hivatalos adatokat. Ugyan a síita Hezbollah által dominált déli országrésszel kapcsolatban néhány szakember él a gyanúperrel, hogy elhallgattak megbetegedéseket, de jelentős torzításra nincs lehetőség. A Bejrúti Amerikai Egyetem kórházának infektológiai osztályát vezető Dr. Szúha Kandzs a Washington Postnak azt mondta: Libanon olyan kicsi ország, hogy nem lehet eltussolni tömeges haláleseteket. Habár a viszonylag kevés elhunytat az átlagban fiatalabb népesség is magyarázhatja, a lap sikeresnek értékeli a védekezést, amely - paradox módon - az állam és az egészségügyi rendszer iránti alacsony közbizalomnak köszönhető. Az emberek a kezdetektől fogva a lehető legkomolyabban vették a koronavírus jelentette fenyegetést és betartották a javallott óvintézkedéseket, mert tudták, hogy nem várhatnak segítséget a hatóságoktól. A járvány által felerősített gazdasági válság megoldásánál viszont a libanoniak rá vannak utalva a politikára.