Az Unió felelőssége

Valószínűleg mindannyian ismerjük Pablo Picasso megrázó erejű festményét, melyet egy baszk kisváros lebombázása ihletett a spanyol polgárháborúban. Guernicát a fasiszta Franco tábornokkal szövetséges német és olasz intervenciós erők légiereje rombolta le, e brutális támadásnak éppen a napokban volt a nyolcvanharmadik évfordulója. A tengelyhatalmak nyugodtan beavatkozhattak a konfliktusba Franco oldalán, a nyugati országok kormányai ugyanis a közvélemény nyomása ellenére a „be nem avatkozás” politikája mellett döntöttek, magukra hagyva a köztársaságiakat. Chamberlain brit és Daladier francia miniszterelnök nem sokkal később Münchenben belement Csehszlovákia felosztásába, csak elkerülhessék a katonai konfrontációt a hitleri Németországgal. A folytatás ismert: az ellenfelei passzivitásától felbátorodott náci diktátor néhány éven belül üszkös romokká változtatta Európát.

Az öreg kontinens demokráciáit ma egészen más jellegű veszély fenyegeti. Bár Orbán Viktor szereti magát „vezénylő tábornokként” feltüntetni, mégsem kell páncéloshadosztályokra gondolni, ha a szabad világ elleni agressziójáról beszélünk. Úgy tűnik azonban, a nyugati vezetők passzivitása évtizedek elteltével sem változott. A felhatalmazási törvény itthoni elfogadását Brüsszelben üres fogadkozások, homályos szándéknyilatkozatok követték csupán, érdemi cselekvésre azóta sem került sor. Az igazságügyi biztos kérésére sem tűzték napirendre az EU-ügyi miniszterek április 22-i videókonferenciáján az Orbán-kabinettel szemben kezdeményezett 7. cikkelyes eljárást, mely a közelmúltban megfeneklett. Az uniós vezetők további vizsgálatokat, a magyarországi helyzet monitorozását emlegetik, holott napnál világosabb, hogy az időkorlát nélkül bevezetett rendkívüli jogrend a hazai jogállam egzekúciójával egyenértékű. Az EU egyes tisztviselői mintha még pártját is fognák a budapesti autokratának; az Európai Bizottság cseh alelnöke például meg nem erősített hírek szerint kijelentette, hogy a szóban forgó jogszabály nem sérti az uniós jogot.

Ugyanígy érthetetlen az Európai Néppárt vezetőinek magatartása is. Nem kis részben a nagy befolyással bíró német kereszténydemokraták ellenállásán bukott meg a Fidesz kiakolbólítása a konzervatív pártcsaládból, amikor már az Európai Bizottság néppárti elnökét tették meg Orbán propagandistái plakátkampányuk célpontjává. Ami azt illeti, ugyanők az EPP jelenlegi elnökével szemben sem kíméletesek; koholt vád segítségével próbálják hitelteleníteni az Orbán Viktor felhatalmazási törvényét joggal kritizáló Donald Tuskot. Vajon e szemtelen hazugság ugyancsak büntetés nélkül marad majd? Az értékelvűséget ezúttal is felülírja a mandátumféltés?

Nyolc évtizede már bebizonyosodott, hogy a „be nem avatkozás” politikája katasztrófába visz, ha újabb és újabb engedményeket teszünk a demokrácia ellenségeinek. A fasizmus ragálya a koronavírushoz hasonlóan fog végigsöpörni Európán, amennyiben az uniós vezetők továbbra sem szánják rá magukat az Orbán Viktorral szembeni fellépésre.