Szinte naponta látnak napvilágot hírek arról, a vuhani biológiai laboratóriumból került-e ki a koronavírus, vagy sem. Jellemző a mai állapotokra, hogy az amerikai titkosszolgálat egyik nap azt közli, nem emberi tevékenység eredménye a vírus, másnap viszont Mike Pompeo amerikai külügyminiszter állítólagos bizonyítékokról számol be, amelyek szerint laboratóriumi termék a COVID-19.
A laboratórium nem először került kereszttűzbe az Egyesült Államokban. Washingtonban már korábban is ellenérzésekkel figyelték Franciaország és Kína együttműködését az intézménnyel kapcsolatban. Bő három éve, Bernard Cazeneuve akkori miniszterelnök (Édouard Philippe jelenlegi kormányfő kinevezéséig töltötte be a kormányfői tisztséget) jelen is volt a laboratórium felavatásánál és közölte, mennyire boldog és büszke amiatt, hogy a létrehozásban Franciaország is szerepet vállalt és új fejezet kezdődik Franciaország és Kína tudományos együttműködésében. Valójában a két ország közös vállalkozásának ötlete még Jacques Chirac tavaly szeptemberben elhunyt volt köztársasági elnök idején merült fel, aki az ázsiai együttműködés motorja volt, rendkívüli módon tisztelte az ottani kultúrát. A vuhani laboratórium ötletét a néhai francia államfő jó ismerője, a részint Franciaországban tanult és dolgozott kínai orvos, Csen Zsu és a francia Alain Mérieux karolta fel. Utóbbi egy a vuhanihoz hasonlóan P4-es minősítéssel ellátott lyoni laboratórium vezetője volt. Világszerte összesen 40 ilyen biztonságú labor van.
Ez az együttműködés azonban nem mindenkinek volt ínyére. Amikor a virológiai centrum 2018 elején megkezdte működését, a Washington Post állítólagos biztonsági hiányosságokról tett említést. A koronavírus-válság idején pedig Donald Trump amerikai elnök közölte, „egyre gyakrabban hallott arról”, hogy a COVID-19-et valójában ebben a laboratóriumban állították elő. Mike Pompeo hétvégén ennél is tovább ment, az ABC televízióban úgy foglalt állást, „több jelentős bizonyíték” van arra, hogy az új koronavírus egy vuhani laboratóriumból származik. Azt is hozzátette, „köztudomású”, hogy Kína nem tartja be a biztonsági előírásokat a laboratóriumban.
Valójában azon amerikai állítások mögött, amely szerint a vírus a laboratórium falai közül került ki, az ultrajobboldali Fox News áll, amely sosem tette közzé az ezzel kapcsolatos bizonyítékait és a tudósok továbbra is abból indulnak ki, hogy a megbetegedés forrása egy állat lehetett.
A kínai állami lap, a Global Times hétfőn elítélte az amerikai támadásokat. A lap szerint Washington „példátlan propagandaháborút” indított, s megpróbál akadályt gördíteni a „koronavírus megfékezésére tett világméretű erőfeszítések” elébe. A lap azt írta, Pompeo csak blöfföl és valójában semmiféle bizonyítékot sem látott. A Global Times cikkében felszólítja az Egyesült Államokat arra, ha valóban rendelkezik bizonyítékokkal, akkor tegye közzé azokat.
Nemzetközi felmérések is megerősítik, hogy az Egyesült Államok hitelességét Donald Trump elnöksége óta igencsak megkérdőjelezik Európában is, ami nem is csoda kiindulva abból, hogy az amerikai elnök sajtóértekezletein hány nyilvánvaló hazugság és csúsztatás hangzik el. Feltételezések szerint a vuhani laboratórium elleni támadás mögött a Washington és Peking közötti geopolitikai versengés állhat, amelyben Európa ismét két tűz közé szorul, s egyfajta folytatása a Huawei vállalatnak a szupergyors 5G mobilinternet rendszer kiépítésében vállalt szerepével. Washington arra intette európai partnereit, a hálózat létrehozásában ne vegye figyelembe a kínai céget, mert azt kémkedésre használná fel, a kontinens államai – beleértve Washington legfontosabb szövetségesét, Nagy-Britanniát is – azonban ódzkodtak ettől, hiszen legalább annyira fontos számukra a kínai kapcsolat, mint az amerikai.
Tény azonban, hogy a Kínához való közeledésnek is megvan a maga komoly ára, és Peking is igencsak ludas abban, hogy kételyek merültek fel a vuhani laboratórium biztonságát illetően: a hétvégén öt ország (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) titkosszolgálata vádolta igen súlyos vádakkal a kínai hatóságokat.
Franciaország nem szerepel az aláírók között, pedig Párizs sem érte el maradéktalanul azt, ami eredetileg a legfőbb célja volt Vuhanban. A tudományos együttműködés, amelyről Bernard Cazeneuve álmodott, sosem valósult meg. Bár a kínaiakkal született megállapodás arról is szól, hogy félszáz francia tudós veheti fel a munkát a vuhani laboratóriumban, végül egyetlen egyet sem fogadtak be. A laboratórium építésében oroszlánszerepet vállalt Mérieux haza is költözött amiatt, mert – mint fogalmazott – a laboratórium „túlságosan is kínaivá” vált. A lyoni P4 laboratórium mostani vezetője, Hervé Raoul a France Info rádióban megerősítette, hogy a vuhani laboratóriumban egyetlen francia sem dolgozik.
Antoine Izambard francia újságíró „Veszedelmes kapcsolatok” címmel írt könyvet arról, mennyire visszaüthet a Pekinggel folytatott túl szoros együttműködés. Az író, újságíró tavaly úgy fogalmazott, Kína rendkívül agresszív politikát folytat a francia vállalatokkal szemben. A könyvben lerántja a leplet erről a stratégiáról. Mint írja, Peking valóban mindent bevet, kibertámadásokat, hagyományos kémkedést, emellett ellenséges felvásárlásoktól sem riad vissza, illetve „teljesen egyenlőtlen” tudományos partnerséget alakít ki.
A francia szerző azt állítja, Kína részéről egyértelműen érdekkapcsolatról van szó, lépései mögött geopolitikai okok állnak. Azért volt fontos számára az európai országokkal folytatott együttműködés, mert az uniós technológiára fájt a foga. Miután ezt megszerezte, az adott európai céggel való kapcsolattartás sem volt már olyan fontos számára. Ugyanez történt a vuhani laboratórium esetében is. Kína feltehetően sosem kívánta Franciaországgal üzemeltetni a létesítményt, Párizst csak eszközként használta fel.
Más szempontból is érthető, ha Kínával szemben kétségek merülnek fel. Bár a hivatalos közlés szerint január vége óta a járvány miatt bezárták a vuhani laboratóriumot, a France Info úgy értesült, hogy ott továbbra is kutatják a koronavírussal szembeni oltóanyagot, de már természetesen francia szakértők nélkül. Mindez a transzparencia teljes hiányáról árulkodik.
A kínai lépések ellenére Franciaország sokáig komoly visszafogottságot tanúsított Kínával kapcsolatban. Nem csak a 2017 közepéig hivatalban lévő baloldali kormányzat számára volt fontos partner Peking, hanem Emmanuel Macronnak is, akit tavaly november elején Sanghajban látott vendégül Hszi Csin-ping kínai elnök. A francia államfő a Huawei ügyében sem kívánta követni az amerikai stratégiát, 2019 decemberében sokatmondó kijelentést tett, amikor Jens Stoltenberggel, a NATO-főtitkárával tárgyalt. Mint mondta, soha nem fog megbélyegezni „egyetlen telekommunikációs céget vagy országot sem”, ami egyértelmű üzenet volt Trump elnöknek. Nem sokkal korábban fogadták el Franciaországban az úgynevezett Huawei-törvényt. Ennek értelmében bármelyik cég indulhat az 5G-s infrastruktúra kiépítését célzó pályázaton, ám a kormányzat bármikor bárkit kiszórhat nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Agnes Pannier-Runacher francia gazdasági államtitkár korábban arról beszélt, hogy Franciaország az Egyesült Államokkal ellentétben nem zárja ki a Huaweit az 5G-s fejlesztésekből, annak ellenére, hogy erre a fenti törvény lehetőséget adna.
Párizs megengedő Kína-stratégiájának megváltozását sejteti, hogy nemrégiben Macron elnök, Angela Merkel német kancellár mellett, átláthatóságot követelt a járvány ügyében és vizsgálatot követelt Kínától arra vonatkozóan, honnan származik a vírus. A francia váltásban komoly szerepe lehetett a Kína Franciaországba akkreditált nagykövetének, aki április közepén nyíltan bírálta a franciák koronavírussal szembeni fellépését, amire felháborodottan reagált Jean-Yves Le Drian külügyminiszter. A két ország közötti viszony egyre fagyosabb, ami azonban még nem jelenti azt, hogy Franciaország, vagy akár az Európai Unió ezekután inkább az Egyesült Államokhoz közelednének. A cél az EU számára is szentesíti az eszközt.
