Nem mindig működik, a politikailag inkorrekt, tapló-humor. És még Stohl András is rossz

A TV2 fikciós sorozat készítésére adta fejét. Hiba volt.

Ünnepi pillanat volt, amikor a magyar kereskedelmi tévék belátták, hogy ha már törvényi kötelezettség miatt be kell szállniuk a hazai kontent gyártásba, akkor a sok fájdalmasan hajmeresztő reality után készíthetnek fikciós sorozatokat is. A vidéki kontra városi – de főleg – pesti ember közötti kulturális különbözőségen alapuló humor alkalmazását igen jól eltalálták A mi kis falunk és a Drága örökösök esetében, és szemmel láthatóan nagy rajongótábora van azoknak, akik szerint a kedvesen ostoba emberek civódásai egy konyhában vagy zsibbadtra ivott alkoholisták mindennapos bölcsességei tulajdonképpen viccesek.

A TV2 most úgy gondolta, beszáll a műfajba és a blikkfangos címmel ellátott Egyszer volt Budán Bödör Gáspárral megmutatják, hogy ők is tudják hozni a politikailag inkorrekt, taplóságokon alapuló humort. Az alapvető probléma, hogy az „alapuló” szó csak nekem jutott eszembe, az alkotóknak nem. Amit a képernyőn láttam az nyílt hadüzenetet a közízlés ellen. Tehetséges színészek küzdenek olyan kínos poén-dialógusokkal, hogy ezeken még Antal Imre is a tenyerébe rejtette volna az arcát. A mondvacsinált sztori, mely szerint Bödör Gáspárnak és családjának el kell hagynia Dinnyeberkiben lévő falusi házát egy gázrobbanás miatt és Budapestre kell költöznie annyira blőd, hogy a humorosság közelébe sem kerül.

Aztán, ami a legnagyobb baj, hogy a figurát megformáló Stohl András pályafutása legrosszabb alakítását nyújtja, egyfajta önálló életet él a képernyőn, mint a nagybetűs főbarom, miközben mindenki más egyfajta hangulati figura szintjén marad. Stefanovics Angéla, alias Bödörné rikácsol, mint a sakál, a folyamatos megalázás tárgyát képező anyós, Szirtes Ági alakításában pedig olyan, mintha a Benny Hill Showba castingolták volna. Pedig, ha jól érzem, akkor itt egy Forró szél utánérzés lett volna a cél… A két nagyra nőtt gyerek (Venczli Zóra és Varga Attila) jelenléte maga a totális érdektelenség, de amikor az epizód végén meglátjuk, hogy a helyzetet megoldó Zoli nevű rokon nem más, mint Berényi Miklós, pardon Szőke Zoltán, akkor minden olyan félten őrzött gondolatom elillant, hogy ebből akár még egy epizódot is meg kellene nézni.