Előfizetés

Tetőzéstől tetőzésig

Tetőzik (ige). Jelentése: tetőponton áll, tetőpontra hág. 
Az első tetőzésre már csak a legöregebbek emlékeztek. Napfényes májusi délután volt (néhányan délelőttről, mások koraestéről beszélnek de hát tudjuk, milyen megbízhatatlan az emberi emlékezet). Hivatalosan éppen dél volt, hiszen a Vezető hetekkel korábban jelentette be, hogy a tetőzést 12.00-kor tartják. Egy nappal korábban ünnepelték az első szabadon választott parlament megalakulásának 30. évfordulóját, épp akkor, amikor már 31 napja nem ült össze a parlament. 
Parlament (főnév): Polgári országokban választott legfőbb államhatalmi, elsősorban törvényhozó szerv, testület; rendsz. két házból (pl. alsó- és felsőházból, képviselőházból és szenátusból stb.) áll.
Kemény hónapok álltak mögöttünk, nem csoda, hogy egy ország várta lélegzetvisszafojtva a tetőzést. Nagy vita volt arról, honnan fogjuk megtudni, hogy megtörtént. Az asztrológusok többsége a Neptunusz és a Mars együtt állásában látta a jelet, míg mások a Duna vízállása és a felszabadított kórházi ágyak arányszámában. A pestiek a kávéházak és a gyógyfürdők újra nyitásában, a focisták tömött stadionokban (hogy ezt mire alapozták, az sosem fog kiderülni), a vidéki szállodások pedig abban, hogy egyszer csak újra megjelennek náluk a pestiek. Nagy volt a káosz, akkoriban még sokan, sokféleképpen gondolkodtak a tetőzésről; volt még például úgynevezett ellenzék, amely nyomtatott sajtótermékekben, rádióadásokban és televíziókban terjeszthette nemzetrontó gondolatait. 
Ellenzék (főnév): Polgári demokratikus államban az(ok) a politikai párt(ok együttvéve), amely(ek) nincs(enek) kormányon v. nem vesz(nek) részt a kormány alakításában; a kormánypárt programjától eltérő v. ezzel ellentétes programot hirdető párt v. ilyen pártoknak, esetleg párton kívüli képviselőknek összessége.
Ma, amikor ismét előkerültek a régi stencilgépek, némi nosztalgiával gondolunk ezekre az időkre. 
A kijelölt tetőzés pillanatában megállt az élet. Az emberek az elmúlt idők viszontagságaitól elgyötörten tapadtak a készülékeikre. A Járványügyi Parancsnokság szóvivője bejelentette, hogy a tetőzés megtörtént, a dolgok a Vezető által kijelölt mederben haladnak tovább. A pestiek reggel 8 és 9 között szabadon járhatnak ki a lakásaikból, de egyelőre csak a mellékutcákat használhatják. A színházak továbbra is zárva tartanak, a fesztiválokat csak vidéken engedélyezik, de csak abban az esetben, ha a témájuk az aratás. Légihídon megérkeztek a legújabb kínai gyorstesztek, amelyek már 28 százalékos pontossággal képesek megjósolni, hogy az illető volt-e beteg valaha, vagy majd csak lesz. De a legfontosabb bejelentés az volt, hogy bár a tetőzés valóban megtörtént (ahogy azt a Vezető korábban ígérte), októberben, de legkésőbb novemberben újabb tetőzés várható. Addig pedig minden marad a régiben. 
Azóta minden évben megtartják a két tetőzést. Egyet tavasz végén, egyet pedig ősszel. A szó eredeti jelentésére egyre kevesebben emlékeznek, talán csak a legöregebbek tudják, hogy valamiféle járvánnyal lehetett összefüggésben.

Ábránd

Olaszországban tegnap kezdtek enyhíteni a szigorú kijárási korlátozásokon. Az ország túlvan a nehezén, a kórházakban normalizálódott a helyzet, jóllehet az aktív esetek száma még mindig eléri a 100 ezret. 
Itália hozzászokott a természeti katasztrófákhoz, most azonban olyan lelki trauma érte a helyieket, amit egyhamar biztosan nem hevernek ki. Napról napra érkeztek, és sajnos még mindig érkeznek hírek halottak százairól, az idősotthonok reménytelen helyzetbe került lakóiról, a gazdasági válság miatt utcára tett emberekről. Bár elsősorban idősebbek haltak meg, a tragédia senkit sem kímélt, a lelki sebeket nem lehet egykönnyen begyógyítani: helyszíni beszámolók szerint a gyerekek tegnap – ugyanúgy, mint az első spanyol enyhítés idején – kissé félénken mentek le szüleikkel az utcára. Az eltelt majdnem két hónapban elszoktak a külvilágtól.
Azt gondolhatnánk, a rémálom észhez térítette a vagdalkozó, mások lejáratásából élő, ígérgető politikusokat, és végre elgondolkodtak azon, hogy a társadalom megosztása azért is végzetes lehet, mert így a válsághelyzeteket is nehezebben tudja kezelni az ország. Nem így történt. Matteo Salvini, a Liga elnöke kezdettől fogva politikai tőkét próbált kovácsolni a történésekből, pártja képviselői pedig már annyira magukra találtak, hogy a múlt héten kis híján összeverekedtek a kormánypárti honatyákkal.
Mostanság azonban nem érnek célba Salvini hőzöngései, nagyon sokan elfordultak tőle, volt hívei belátják: nagy szerencse, hogy nem ő volt hatalmon a válság kitörése idején, mivel akkor – mint Lombardia esete mutatja – még nagyobb lett volna a káosz. 
Senki sem tudhatja, mennyi idő telik el addig, amíg az élet visszatér a régi kerékvágásba. Talán egy év, talán több. De az olasz politikába egy időre talán visszatér a normalitás. Hangsúlyozzuk: talán...

Duda

Ha Kövér László házelnök úgy gondolja, az ellenzék kedvenc elfoglaltsága, hogy politikai vita helyett síppal-dobbal-nádi hegedűvel verje fel időről-időre a Ház csendjét, vagy hogy bárki honpolgár szívét megdobogtatja, ha a budai körfogalomba autós dudakoncertet szervez valaki, hát rohadt nagyot téved. A Ház ablakából nézvést talán hihetetlen, de a polgár egyetlen dolgot kíván: nyugalmat. Mert a polgár legelőször is politikai lusta. Ha nem volna rest, már rég elkergette volna a nyomdafestéket nem tűrő világba azt a hatalmat, amely tíz éve folyton az idegvégződéseit birizgálja.
Kövér, aki néhány napja a a demokrácia történetében ösvényt vágva a teljes magyar ellenzéket, vele a választók felét kidobta a nemzetből, a hét végén a Kossuth rádióban azon siránkozott, hogy az ország demokratikus intézményrendszere tönkretételének határán van. Napról napra porlik az intézményrendszerbe vetett közbizalom. Szerinte ez anarchiához vezet, hiszen ha nincs tisztelet, akkor nincs tekintély, ha nincs tekintély, akkor nincs engedelmesség, az alkotmányban rögzített intézményeknek pedig kellene, hogy legyen „objektív tekintélyük”, függetlenül attól, ki irányítja azokat. Egyre kevesebb az esély tehát, hogy normális viszonyok uralkodjanak a parlamentben, vagy „általában véve az úgynevezett demokratikus politikában”.
A Házelnök minden szavát értjük. Látjuk a szánni való ellenzéket, amely a Házból kiszorítva az utcára kényszerült tíz év fideszes kormányzás után, ott szűköl most a köztereken, mert nem jut levegőhöz a Házban. Ahol demokráciának nyafogja az aggódó Házelnök a tekintélyelvnek kiszolgáltatott korporatív gazdasági-politikai rendszert. Engedelmességért könyörög az „objektív tekintélynek”, ami  az ő hatalmuk tekintélye, nem a demokráciáé. Alávetettség, ha másképp nem megy, hát erőszakkal, kikényszerített anarchiával, amit majd a polgár nyugalmára hivatkozva letörhet az „objektív tekintély”.
Kövér tud számolni. Nagyon is tud. Csak azt felejti el, hogy a politikában a kétszer kettő nem mindig négy.