Wagner porszívó kísérettel

Nyári Zoltán, a Németországba szerződött operaénekes a zene konzerváló erejében és egy új felvilágosodásban hisz. A koronavírus járvány miatt most csak budapesti otthonában énekli A nürnbergi mesterdalnokokat.

Gyerekkorában hegedült, kacérkodott a zenészi pályával, azután prózai szakon végzett a Színművészetin, majd operett-, végül operaénekes lett. Nyári Zoltán játszott vidéken, tanult Párizsban, hazai sztár volt a Miss Saigon budapesti bemutatója után, mégis innen ezer kilométerre szerződött. Mert Wagnert igazán Németországban lehet énekelni.

- Az egyik legszebb wagner-tenor szerepet énekeltem volna, amely ráadásul igazán nekem való is – mesél a türelem próbájáról Nyári Zoltán. - Április közepén mutattuk volna be az osnabrücki színházban Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című művét, ezt a premiert éppúgy egy évvel halasztották el, ahogy a teljes Ring-tetralógia júniusra tervezett bemutatóját az anya-színházamban, Oldenburgban. A négy operából hármat- A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya – főszerepeit ugyan szezononként énekeltem már, de így egyben egy hét alatt előadni izgalmas kihívás lett volna – meséli az énekes.

Nyári Zoltán 2015 óta folyamatosan külföldön énekel, dolgozott többek között a New York-i Metropolitanben, Koppenhágában és Malmöben, Grazban, Frankfurtban, illetve Drezdában is. A koronavírus járvány miatt mostanában a megszokott utazólét helyett családjával együtt Budapesten tölti idejét.

- Március 27-én az utolsó Németországból hazatérő repülők egyikével jöttem haza és talán szeptember-október körül léphetek újra színpadra. Az online próbák ebben a műfajban nemigen működnek egy korrepetítor személyes jelenléte híján, az élő-lélegző zene precizitása meghaladja az internet lehetőségeit. Hiányzik a szakmai légkör, a kollégák és gyakran fordul elő, hogy azon kapom magam, porszívózás közben A nürnbergi mesterdalnokokat éneklem – beszél a „szakmai” mindennapokról.

Felesége Horváth Patrícia színházi rendező, aki színház-mentes időszakokban angol-francia tolmács is -egyébként emellett folyamatos anyaszerepet tölt be - most picit fellélegezhet, hogy végre segítsége is lett itthon, tehát régóta dédelgetett, fiókban őrzött színdarabokat fordít és darabot ír, illetve doktori felvételijére is készül.

- Eddig kétlaki életet éltem, most együtt a család! Az online oktatás terheit a feleségem viszi, hisz a kisebb gyermekünk mellett ott kell ülni, mert ő most tanul írni-olvasni-számolni. Patrícia eleitől fogva eltökélten vállalja a tanítónéniség szerepét és azt is látom, a kislányunk így talán kocentráltabban fejlődik, mint 27 másik tanulótársával versengve az igazi tanítónéni figyelméért -noha a barátnőkkel való udvaron cserfelős szaladgálás szörnyen hiányzik neki. A nagyobbik lányunk 16 évesen meglepően önállóan végzi online a tanulmányait – többnyire pizsamában -írja le az új korszak hétköznapjait.

Sok előadóművész komoly pénzügyi válságba került-kerül a bezárt színházak, és az emiatt elmaradó gázsi miatt. Nyári Zoltán szerződött munkatársa anyaszínházának, ezért kicsit könnyebb helyzetben van, mint kizárólag megbízással foglalkoztatott kollégái. Ugyanakkor bevételei jó részét így is elveszítette. - A német állam 50 milliárd euro segélyt pumpált a kultúrába a válság enyhítésére. Most aztán először érzékelem igazán, húsba vágóan a német és a magyar színházi struktúra különbségét. Amíg a német kulturális rendszer többféle védőhálót is biztosít a trapézon dolgozók alá, addig a magyar kollégáimnak a saját biztonsági kötelüket is maguknak kell sodorniuk. A német kollégák pl. az elmaradt előadásaik szerződését benyújtva a hivatalhoz előadás-gázsijuk bizonyos százalékát megkaphatják segélyként. De olyanról is tudok, hogy valaki a következő évi adóvisszatérítése terhére vesz fel előleget az államtól - ezzel nyer némi időt. Magam még konzultálok, milyen utat is válasszak, de alighanem valamilyen üzlet-építésbe is fogok, online marketinggel hobbi szinten amúgy is régóta foglalkozom – avat be terveibe.

- Próbafolyamat közben többnyire minden idegszálammal a készülésre koncentrálok és így eléggé nehéz szépirodalmat olvasni, a karanténlét idején erre is jut végre időm. Most épp Arthur Koestler: A vágyakozás kora című művét olvasom. Elképesztő ahogy az ötvenes évek Párizsában játszódó regényben hogyan ütköznek világok és társadalmi rendszerek, de még elképesztőbb a felismerés, hogy mindez ma is mennyire aktuális – mesél irodalmi élményéről. Ami a tágabb környezetét illeti, azt mondja, az utóbbi időben érezni valamiféle változást. - Nagyobb az empátia, a szolidaritás, a segítőkészség, végül is kétségbeesésükben újra egymás felé fordulnak az emberek. Menekülési út lehet a válságból a zene is, aki szeretett volna valaha is énekelni, tegye, kezdjen bele, mert a zene elmondhatatlanul konzervál. Konzerválja a lelket és a lelkesedést. És hiszem, hogy ez a járvány Rousseau után újra figyelmeztet: Vissza a természetbe!, 2020. pedig talán egy új felvilágosodás kezdete lesz…