A vadon élő állatok is veszélybe kerültek a járvány miatt

Publikálás dátuma
2020.05.07. 11:00

Fotó: Kimberly Walker / AFP
A turistáktól származó bevételek a természetvédők számára sokszor az alapvető, vagy az egyetlen anyagi forrást jelentették. Az ágazat gyakorlatilag összeomlott, a pénzhiány súlyos károkat okoz a nemzeti parkoknak.
Azok a szervezetek, amelyek a turistáktól gyűjtöttek pénzt, a kenyai nemzeti parkoktól kezdve a Seychelles-szigeteki korallzátonyokig bajban vannak: a határlezárások és utazási korlátozások megfosztották őket bevételeiktől. Nem tudnak megfelelően gondoskodni a területükön élő növények és állatok védelméről, amelyeket épp a munka és pénz nélkül maradt környékbeliek orvvadászata, illegális halászata, erdőirtása veszélyeztet – olvasható a Gurdian cikkében. Kambodzsában például a turisták elmaradása miatt bevétel nélkül maradt helyiek három nagyon ritka óriás íbiszt öltek meg, hogy élelemhez jussanak. A Kongói Demokratikus Köztársaság Virunga Nemzeti Parkjának 12 őrét ölték meg hutu felkelők áprilisban. A területen egyébként is állandóak a konfliktusok: illegális állatkereskedők, faszéntermelők, orvvadászok tekintik jó terepnek a védett területet, amely legfőképp az itt élő veszélyeztetett hegyi gorillákról híres. A parkot nemrégiben bezárták, hogy megvédjék őket a koronavírustól. Miközben utazási korlátozások komoly akadályokat gördítenek az állatcsempészek elé, Afrikában az orvvadászat zavartalanul folyik tovább a veszélyeztetett fajokra: a természetvédők attól félnek robbanás várható ezen a területen. Márciusban a botswanai hatóságok úgy határoztak, áttelepítik a megmaradt néhány keskenyszájú orrszarvút az Okavango-deltából, miután hatot megöltek közülük. Az orvvadászokat a szafari turisták elmaradása bátorította fel. „Miközben az illegális elefántvadászat nem növekszik az utazások elmaradása és a vadállati termékek iránt felerősödött negatív érzések miatt Dél-kelet Ázsiában, a helyiek vadállathús iránti igénye megugrott, miközben senki sem védi ezeket a területeket” – mondta Dickson Kaelo, a Kenyai Vadvédelmi Társaság főigazgatója. A kenyaiakat a sáskajárás és a háziállataikat sújtó vírusos megbetegedések után különösen rosszul érintette a koronavírus miatti idegenforgalom csökkenés. A helyi közösségek komoly bevételeket szereztek például népművészeti tárgyak eladásából, és most kénytelenek közvetlenül a földművelésből megélni, ami állandósítja konfliktusaikat a vadállatokkal. Kolumbiában a Panthera nagymacskavédő szervezet jegyzett csúcsot az orvvadászatban, ami azért is történhetett, mert a vadvédők forráshiányban szenvednek az adományok elmaradása vagy azok késlekedése miatt. Esteban Payán, a jaguárprogram vezetője az erdőirtásoktól fél a leginkább, mert a mezőgazdasági célú pusztítások, égetések a nagymacskák élőhelyeit tüntetik el: ennek ők is és a prédaállatok is kárát látják, megégnek a tüzekben. A Globális Halászati Figyelőszolgálat március 11-től április végéig 37 százalékos csökkenést jelzett a halászati órák számában az utóbbi évek azonos időszakbeli átlagához képest, de az ökoturizmus elmaradása a tengeri világ védelmére is rossz hatással van. „Különösen aggasztó a turizmus elmaradása azokon a helyeken, amelyek nagyon függnek az ebből származó pénzektől. Például a Seychelles–szigeteki Aldabra-korallzátony megfigyelését teljes egészében az ilyen bevételekből finanszírozzák” – mutatott rá Fanny Douvere, az UNESCO tengerprogramjának koordinátora.

Pokollá válik az élet 50 év múlva

Ötven év múlva egy milliárd ember élőhelyén lesz olyan meleg, hogy képtelenség lesz ott megmaradniuk, és a folyamat gyorsabb, mint eddig hittük - derül ki a Washingtoni Egyetem kutatóinak most publikált tanulmányából. Ha a legrosszabb forgatókönyv szerinti folyik tovább a károsanyagkibocsátás, 50 év múlva a Föld lakóinak egyharmada fog olyan meleg területen élni, mint amilyenek ma a Szahara legforróbb részei. Ráadásul "ezek pontosan a világ azon részei, ahol a leggyorsabban növekszik a populáció" – nyilatkozta Timothy Kohler, a Washingtoni Egyetem régésze, a kutatás vezetője. A most előrejelzett 3,5 milliárd ember, akinek a klímaváltozás fogja ellehetetleníteni az életét, sokkal magasabb szám, mint amit a legtöbb jelentés valószínűsít. A kutatások eredményei magukat a tudósokat is megdöbbentették, az elkövetkező 50 évben nagyobb változások lesznek, mint az elmúlt hat évezredben.  

Szerző
Témák
turizmus

A békák pusztulása rólunk is szól

Publikálás dátuma
2020.05.07. 09:30

Fotó: Shutterstock
Drasztikusan csökkent a békák száma az elmúlt húsz esztendőben. Ez az év sem ígér javulást.
1995 óta szervez tavaszi békementő akciót Baranyában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei szervezete. A telelőhelyekről a közeli tavakba igyekvő békák gyakran át kell keljenek forgalmas közutakon, s ilyenkor közülük sokat eltaposnak az arra haladó járművek. A mentés úgy zajlik, hogy a tavakhoz közeli utak mentén hálót feszítenek ki, ami megállítja a békákat. Az egyesülethez kötődő környezetvédők összegyűjtik a hálóba gabalyodó kétéltűeket, és átviszik azokat a békák által célba vett tóba. Baranyában Orfűn és a Komlóhoz tartozó Sikondán hagyománya van a békamentésnek. A Duna-Dráva Nemzeti Park szakembereinek koordinálásával évenként megújuló mentés adatai arról vallanak, hogy vészesen fogy a békapopuláció. A sikondai tónál kifeszített hálóban idén mindössze 165 béka akadt fenn. 2005 és 2010 között átlagosan hússzor ennyi békát vittek innen tóba a zöld aktivisták. Az orfűi tavaknál felállított terelőhálókban 670 békát találtak, pedig itt az ezredforduló utáni években a mentett egyedszám meghaladta a hatezret. Vagyis a korábbi állomány 90-95 százaléka kipusztult. Az ország más területein is hasonló a tapasztalat. Vörös Judit, az egyesület kétéltű- és hüllővédelmi szakosztályának titkára ezzel kapcsolatban elmondta, a csökkenés folyamatos volt az elmúlt másfél évtizedben. Hazánk tíz nemzeti parkjában 2010 óta keresik a jelenség magyarázatát, s az itteni megfigyelések és a nemzetközi kutatások alapján kijelenthető, hogy egy, a békák bőrén megtelepülő, Kelet-ázsiai gombafaj tizedeli évről évre a békapopulációt, és veszélyezteti immár a többi kétéltű, így a gőték és szalamandrák teljes állományát. A távol-keleti békákra veszélytelen gomba vélhetően a hobbiból tartott kétéltűek határokon átívelő kereskedésével jutott el Európába és más földrészekre (a gomba Amerikában és Ausztráliában is tömeges kétéltű pusztulást idézett elő). Köztudott, hogy a megunt kisállatokat a gazdák néha szabadon engedik, nem gondolva arra, hogy azok betegségei ellen az őshonos állatok védtelenek. Ezért a szakemberek szerint szükség lenne a kedvtelésből tartott kétéltűek nemzetközi kereskedelmét nagy mértékben szigorítani vagy akár be is tiltani. Ezzel lehetne csak meggátolni az őshonos kétéltűek globális pusztulását. Vörös Judit hozzátette, hogy a hazai kétéltűek pusztulásában szerepet játszhat még a klímaváltozás, valamint a természetes vizekbe bejutó, több növényvédő és rovarirtó szer. Vagyis komplex vizsgálat derítheti ki a jelenség valamennyi okát. A zoológus hangsúlyozta, a békák fontos láncszemei az ökoszisztémának, és pusztulásuk arról vall, hogy környezetünk állapota aggasztó irányba változik.
Szerző
Témák
békák

Műanyagokkal van tele a tengeri madarak fészke

Publikálás dátuma
2020.05.06. 16:00

Fotó: Jean-Paul Chatagnon/Biosphoto via AFP / AFP
Most először megállapították a hulladékok eredetét is: nem meglepő módon háztartásokból származnak.
Első alkalommal állapították meg egyes fajok esetében, hogy honnan származik ez a műanyag. Egy Skócia nyugati partjai közelében lévő lakatlan szigeten 2018-ban végzett kutatás során arra jutottak, hogy az összes fészek több mint egynegyede tartalmaz műanyagot, míg az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) fészkeiben 80 százalék volt ez az arány – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál. Ugyanakkor más, fészküket évente újraépítő fajok – például a sirályok – fészkeinek csak egyharmadában találtak műanyaghulladékot.
A nagy eltérések oka valószínűleg fészeképítési szokásaik különbözőségében rejlik: az üstökös kárókatonák évről évre ismét ugyanazt a fészket használják, így a szemét felhalmozódik. A hulladék többnyire háztartási szemét, amelyet a lakott területeken dobnak el az emberek. „Nem azért végzik ezek a madárfészkekben, mert a madarak felszedegetnék őket és elvinnék, hanem a tengeri áramlatok szállítják a közelükbe” – mondta Ruedi Nager, a Glasgow-i Egyetem ökológusa. Szakértők úgy vélik, hogy a madarak a fészkük közelében partra mosott hulladékot csipegetik fel.
A kutatók összehasonlították a madarak által a fiókák számára felöklendezett táplálék alapján a lenyelt hulladékot a fészekben lévő szeméttel. A táplálékba került műanyag más típusú volt, mint a fészekben talált hulladék, ami arra utal, hogy utóbbi más forrásból származik – véli Nager.
A tengeri madarak száma globális szinten jelentősen csökken, ezért fontos megismerni minden ebben szerepet játszó faktort. A tengeri madarak a táplálkozásuk során is találkoznak a műanyagszennyezettséggel, de bele is akadhatnak a hulladékba és az a fészkükben is megjelenik. Utóbbi különböző módokon befolyásolhatja a madarakat: hatással lehet a fészek minőségére és tulajdonságaira, ez pedig hátrányt jelenthet a tojásokra és a fiókákra is.
A műanyag szemét típusának, mennyiségének és forrásának ismerete segíthet a környezetvédőknek abban, hogy célzott intézkedéseket dolgozzanak ki a tengerimadár-populációk segítésére – mondják a kutatók.
Szerző